2010. június 5., szombat

Vörösmarty és Kölcsey

Romantika, Kölcsey és Vörösmarty hazafias költészete

A romantika az irodalomtörténet egyik leghatásosabb mozgalma, irányzata, az utolsó egységes korstílus, mely több művészeti ágban együttesen éreztette hatását. Kialakulásának időszaka a 18. század vége, virágkorát a 19. század első felében élte, a század második felében a romantikából kiinduló irányzatok (eklektika, historizmus) és a későromantika voltak jelentősek.
A romantika az irodalomban fejlődött ki, és innen terjedt át más művészeti ágakra (zene, festészet, szobrászat). Sokarcú, ellentmondásokkal teli irányzat, jelentése országonként, művészeti áganként és az idő múlásával is változott. A klasszicizmust váltotta fel, de kezdeti szakaszában még együtt volt jelen azzal. Gyökerei a felvilágosodás korába nyúlnak vissza, közvetlen előde a szentimentalizmus és a „Sturm und Drang”. Forrása a társadalomban kibontakozó kiábrándulás és illúzióvesztés volt, amely a francia forradalom után jelentkezett Nyugat-Európában. Az emberek csalódtak a felvilágosodás eszméit megtagadó polgári társadalomban, a világ kiismerhetetlenségével optimizmusukat elvesztették. Egyaránt csalódtak a „józanészben” és a korábban évszázadokon keresztül megkérdőjelezhetetlennek vélt vallásos világnézet is megingott.
A romantika kiindulópontja Anglia és a német területek. A merev klasszicista szabályok és az antik minták követése ellen való lázadást hirdette a romantika, az egyéniség kultuszát, a művész teljes szabadságát, amelyet sem szabály sem törvény nem korlátozhat. A korlátlan szabadság értelmében a legfőbb ihletforrás a művész képzelőereje, a szabadjára engedett fantázia. A romantika idején vált először követelménnyé az irodalomban az eredetiség, amely szintén a korábbi minták elvetéséből adódott.
A klasszicizmus pontosan elkülönítette a műnemeket, a műfajokat, a hozzájuk tartozó hangnemmel és versformával együtt, a romantika ezzel szemben a művészetek egységét hirdette meg, elmosta a műnemek és a műfajok határait, keverékműfajokat hozott létre (pl. verses regény, ballada, drámai költemény), a műfajok lírizálására törekedett. Kedveltté váltak az egyedi formájú alkotások, a töredékszerűség, a titokzatosság, és a lélek sajátos érzelmi tartalmainak újszerű ábrázolása. A drámai és epikus művek cselekményében a különleges élethelyzetek, kalandok, váratlan és meghökkentő fordulatok ábrázolása vált gyakorivá. Gyakori az erőteljes jellemkontrasztok ábrázolása, akár egy adott szereplő jellemén belül megjelenő ellentétes jellemvonások, akár a szereplők jellemei közti különbség kiemelése által, az író a szereplőket jellemük szerint a jó és a rossz irányába túlzóan csoportosítja.
A romantika szabadság utáni vágyából, a különlegesség kedveléséből, és az újszerű, érzelmekkel teli lélekábrázolásból adódóan a romantikus stílus a korábban megszokott kifejezésmódoktól elszakad, általában jellemzi a felfokozott pátosz, ünnepélyesség, költői ékesszólás, az erőteljes zeneiség és festőiség.
A romantika korában kialakult világgal szembeni elégedetlenség a jelen valóságától való menekülésben is megnyilvánult, a művészek a jelennel szemben értékesebbnek tartották a régit, a múltat. A klasszicizmus a görög-római antik mitológiát tartotta példának, a romantikusok ezzel szemben felfedezték saját nemzeti múltjukat, előtérbe helyezték a népi kultúrát, művészetet.
A romantika Közép-, és Kelet-Európában sajátos feladatkört teljesít: a nemzeti törekvések kifejezését, a népiesség érvényre juttatását, valamint újszerű én-szemlélet kialakítását. A térségben az egyes népek függetlenségének hiánya, a más, nagyobb nemzetek közé ékelődés, az idegen uralom a nemzettudat eszközévé a közös beszélt nyelvet tette meg. Ezért a nemzeti öntudatra ébredés legelső mozgalmát a felvilágosodás hatására megindult és a romantika koráig létező nyelvújítás, az irodalmi nyelv megteremtése jelentette. A térségben a Nyugat-Európai államokkal szemben a nemzeti függetlenség volt a legfőbb kérdés, ezért az egyes nemzetek romantikus irodalmát nemzeti eszme hatotta át leginkább. A nemzeti függetlenedésért és a nyelvért vívott küzdelem a romantikus írókra, költőkre magas társadalmi szerepet rótt, megkövetelték tőlük a kizárólag magas erkölcsi törekvésű műveket, a szabadságküzdelmekben a népet irányító apostol szerepét.
Magyarországon a romantika egyes tartalmi jegyei már a XIX. század első éveiben jelentkeztek, de átütő érvényesülése a magyar irodalomban csak 1817 körül következett be. A magyar romantikus irodalom legnagyobb alkotói Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály.
Kölcsey Ferenc
Kölcsey Ferenc (1790—1838) költő, politikus, bölcselő, a magyar irodalomkritika úttörője volt. Tanulmányait Debrecenben végezte, főiskolás diáksága idején már Kazinczy levelezőtársa volt. Bekapcsolódott a Pesten szerveződő irodalmi életbe, irodalmi alkotásai jelentek meg, Szemere Pállal együtt szerkesztette az első magyar esztétikai folyóiratot (Élet és Literatura), tudós tanulmányait közölte (pl. Nemzeti hagyományok). Az 1825-től felpezsdülő politikai közéletbe bekapcsolódott, 1832-34-ig Szatmár megye országgyűlési követe volt, az alsó táblán a liberális nemesség nagy hatású vezetője lett, szerkesztette az Országgyűlési naplót. Haladó gondolkodású politikáját kitűnően felépített szónoklatokban fejtette ki (pl. Az örökös megváltás ügyében), lemondásakor elmondott beszédének (Búcsú az Országos Rendektől) egyik mondata szállóigévé vált: „Jelszavaink valának: haza és haladás.”

Hazafias lírája
Költészetét áthatották az általa képviselt haladó gondolkodású politikai eszmék, a feltétel nélküli hazaszeretet. Költészetének első szakaszában borús, sötét hangulatú alkotások születtek, amelyeknek hangvétele a költő városi élet, művelt emberek társaságának hiányából fakadó lelki válságával magyarázhatók.
• Hymnus
◦ A magyar nemzeti himnusz, Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben
◦ Pesszimista hangvétel, a versbe azonban reményt sző Isten kért, és feltételezett áldása, könyörülete
◦ A 20-as évek „sötétségében” csak Isten segítségében bízhat a költő
◦ A cím kifejező, meghatározza a versformát, az alcím a cenzúra megtévesztésére is szolgál, valamint kiemeli a múltbéli nagyság hangsúlyozását
◦ Lélekbeli visszahelyezkedés (protestáns prédikátor) – „A magyar nép zivataros századaiból” – érteti meg a költemény vallásos jellegét, sajátos történelemszemléletét, amely a jeremiádok (16-17. századi siralmas énekek) történelemlátása
▪ Isten a történelem irányítója
▪ Ajándékba kaptuk tőle a hazát, de bűneink miatt jogosan sújtott a csapásokkal
▪ Elsiratja a magyarság pusztulását, felveti a nemzethalál gondolatát
◦ Imaforma
◦ Nagy erejű romantikus képek, hiperbolikus (erősen túlzó) költői képek használata
◦ Logikai felépítettsége:
▪ 1. versszak: áldást kér
▪ 2-3. versszak: természeti adottságainkkal harmóniát sugall
▪ 4. versszak: tragikum semmissé teszi a harmóniát
▪ 5. versszak: a kilátástalanságot fokozzák a belső viszályok
▪ 6-7. versszak: a félelemérzés irracionálissá fokozódik
▪ 8. versszak: csak Isten segítsége teremthet újra harmóniát
▪ Keretes szerkezetű
◦ Versformája: nyolc 7 ill. 6 szótagos trocheusi sorokból álló keresztrímes strófaszerkezet
◦ A romantikus stílusnak megfelel a múltidézés
◦ A vers hangulata ereszkedő
• Zrínyi dala
◦ önmegszólító verstípus, valójában belső dialógus
◦ Hazafias keserűség és indulat egyik leghatásosabb költeménye
◦ Páratlan strófa: kérdés, Páros strófa: válasz
◦ kiábrándult hangvétel, a páros strófákban adott válaszok elutasítóak, elszomorítóak
◦ szintén megjelenik a nemzethalál víziója
Az 1830-as években szemléletbeli fordulat következett be Kölcsey hazafias lírájában, a megélénkülő politikai élet, az érdemi változás lehetősége kimozdította sötét hangulatából, a haza érdekéért való munkálkodás optimizmusa hatotta át alkotásait. Az új szemlélet célkitűzései rendszerint epigramma tömör formájában jelentek meg. Mondanivalójukban a legfőbb kötelességként a tettre kész, cselekvő hazafiság hirdetése jelenik meg.
• Huszt
• Emléklapra
• Versenyemlékek
Az 18322-36-os országgyűlés kudarca ismét pesszimizmusba sodorta Kölcseyt, ennek hatására ismét megjelent a nemzethalál gondolata költészetében.
• Zrínyi második éneke
◦ Legpesszimistább hangvételű alkotása
◦ Lírai dialógus
◦ Megszólított a Végzet
◦ A hazát az anya képével azonosítja, amelynek legádázabb ellenségei saját fiai, ezért képtelenek a haza védelmére
◦ A büntetés megérdemelt, a hazának el kell pusztulnia, ez a Sors rendelése
• Rebellis vers

Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály (1800—1855) megszülető nemzeti kultúránk első vezéralakja, a magyar romantika legnagyobb költője volt. Iskoláit Székesfehérváron majd pesten végezte, később a Perczel családhoz került nevelőnek. 1822-től Görbőre ment joggyakorlatra, itt ismerkedett meg a nemesi vármegyék Habsburg-ellenes mozgalmaival. Részben ezeknek az élményeknek a hatására írta meg Zalán futása című eposzát, amely nevét ismertté tette, ennek a műnek a sikerétől fogva az irodalomnak szentelte életét. Elismert íróvá vált, irodalmi szerepét politikai színezet is kezdte gazdagította, verseiben reagált a politikai eseményekre. Felkérték a Nemzeti Kör (1846-tól Ellenzéki Kör) első elnökének, az Akadémia rendes tagjává választották, befolyása erősödött. Támogatta a haladás politikáját, a márciusi forradalmat, az 1848-ban megalakuló Batthyány-kormányban képviselői mandátumot is kapott. A világosi katasztrófa testileg-lelkileg összetörte, az ezt követő időszakban csak kevés alkotása született.

• Zalán futása
◦ epikus igényű mű
◦ honfoglalási eposznak szánta
◦ kielégítette a korszak felfokozott várakozását a nemzeti eposz, a nagyszerű dicső múltat bemutató mű után
◦ ha feltámaszthatóak a régi erények, a tiszta erkölcs, akkor visszatérhet a „nemzeti nagylét”
• Szózat
◦ 1836-ban írta a bécsi udvar és a magyarság közti nyílt szakításra válaszul
◦ A magyar nemzet „második himnuszának” tekintjük
◦ A Szózat megírásától kezdve művészetében az uralkodó műnem a líra, a vers a hazafias költészetének első remekműve
◦ A cím (itt is) meghatározó a vershelyzetre nézve
◦ A Szózat felhívásra, kiáltványra hasonlít
▪ Szónoki beszédre emlékeztető szerkezet, a felhívás az egész nemzethez szól, lényege a költemény elején megjelenik, ettől kezdve erőteljes érvsorozaton át nyomatékosabban jelenik meg a költemény végén ismét
▪ A legfontosabb feladat a haza szeretete rendületlenül, minden körülmények között, melyet a magyar ember személyes, becsületbeli ügyének tesz meg
▪ A haza fogalmát hivatott megmagyarázni metaforákkal; a haza a kezdet és a vég, az ember életének értelmet adó kerete
▪ A múltat idézve keresi a jelen küzdelmeinek értelmét
◦ Skót balladaforma
◦ A Himnuszban megjelenő jóságos, ajándékozó, bűneinkért sújtó, de a megbocsátást sem kizáró Istennel szemben a Sors, a Végzet jelenik meg, amely kiszámíthatatlan, indokolatlanul, erényeinktől és bűneinktől függetlenül áld vagy ver, ezzel a Végzettel szembeszállva kell az embernek élnie, és halnia
◦ A Himnusz borús, Istenhez fohászkodó hangvételével szemben a Szózat biztatóbb, élénkebb, hangulata emelkedő
• Pázmán
◦ „Legszentebb vallás a haza s emberiség”.
• Magyarország címere
◦ „Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet”.
• Országháza
◦ Nemzeti egység hiánya
• Emlékkönyvbe
◦ Világosi katasztrófa után írta, pesszimista hangvételű
◦ Nemzethalál gondolata felvetődik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók

Blogarchívum