Kosztolányi Dezső, mint költő

Kosztolányi Dezső
(1885 – 1936)

Kosztolányi a Nyugat első nemzedékéhez tartozik.

• 1885. március 29-én született Szabadkán. Apja, Kosztolányi Árpád, gimnáziumi ma-tematika-fizika szakos tanár volt. Anyja, Brenner Eulália, 18 éves volt, mikor Koszto-lányi született
• 10 éves koráig örökösen betegeskedett
• Apjától félt
• Nagyapja, Kosztolányi Ágoston, tanította meg írni, olvasni
• Gimnáziumi tanulmányait Szabadkán végezte
• Sokat olvasott
• Tanári pályára készült, ezért 1903.-ban a budapesti egyetem bölcsészkarára jelentke-zett, magyar-német szakra, de tanulmányait nem fejezte be
• 1906.: Budapesti Napló munkatársa lett – Ady helyére került;
híre, neve napról napra nőtt
• 1908.-ban induló Nyugat rendszeres munkatársa lett
• 1908-1910 Elhagyta nagy szerelme, Lányi Hedvig. Ennek is köszönhetően sokat uta-zott; fájdalmát könnyelmű szórakozással csillapította (pl.: kártyázott)
• 1913.-ban feleségül vette Harmos Ilonát; Egy gyermekük született: Ádám
• 1919.: Új nemzedék című lap munkatársa lett;
a Pardon, politikai rovat vezetője lett, bár előtte nem foglalkozott politikával;
rövid időt töltött itt, csalódott a politikában, távozott az újságtól
• 1921-től a Pesti Hírlap munkatársa
• Az 1920-as évek elejétől írta első regényeit: Pacsirta (1924.), Édes Anna (1926.) és az Esti Kornél novelláit → 18 fejezetből áll
• Ady szúrós kritikával illette első verseskötetét (Négy fal között 1907.)
• Ady halálának 10 éves évfordulóján a Toll című folyóirat felkérte Kosztolányit, hogy mondjon véleményt Ady költészetéről;
Kosztolányi ekkor vágott vissza az őt ért kritikáért;
Emiatt kortársai elfordultak tőle, a fiatal költők azonban egyre jobban felfigyeltek rá
• Gyógyíthatatlan betegségének (rák) első tünetei 1933-ban jelentkeztek, de orvosai elő-ször jóindulatú daganatnak vélték
1. műtét → 1934.
2. műtét után Stockholmban rádium besugárzással kezelték
kiderült, hogy rosszindulatú a daganat;
összesen 9 műtéten esett át;
hangját ideiglenesen elvesztette;
élete végén már mesterségesen táplálták
• 1936. november 3-án meghalt.

Kötetei: Négy fal között (1907.)
Boszorkányos esték (1908.); elbeszéléskötet
A szegény kisgyermek panaszai (1910.)
Kártya (1912.)
Mágia (1912.)
Modern költők (1912.); műfordítási gyűjtemény
Béla, a buta (1920.); novelláskötet
Kenyér és bor (1920.)
A bús férfi panaszai (1924.)
Meztelenül (1928.)
Esti Kornél (1925-1933.)
Összegyűjtött költemények (1935.)

Hajnali részegség

• vershelyzet: éjszaka, 3 órakor
közvetlenül munka után
• hangvétel: bizalmas, baráti
• E/1ben beszél az egész vers alatt
• egyből mesélni kezd, közvetlenül
• sok soráthajlás → folytonosságot jelent
• odakint sötét van
• ő otthon van, de a család alszik, sőt az egész utca alszik
• kinéz az ablakon: leríja az olvasónak, hogy mit lát
(hangvételben bizonytalanság)
• „Az emberek feldöntve és vakon….” (2. versszak 9. sor)
feldöntve, vakon → negatív hatást kelt, mintha az alvás rossz dolog lenne
• a szobákat dobozhoz hasonlítja → bezártság érzetét kelti
• a lakást ketrechez hasonlítja – a ketrecben állatok élnek → emberek=állatok
• folyamatosak a soráthajlások ami: folytonosságot,
lezáratlanságot,
nyugtalanságot,
felgyorsulást kelt
• megszólal az ébresztőóra → új mondatban van, így megtöri az előtte lévő folytonos-ságot
• az óra felébreszti az embert, megtöri a csendet
Kosztolányi az órát riasztáshoz hasonlítja – negatív, hiszen a riasztó vész esetén szo-kott megszólalni
• „A ház is alszik” (2. versszak 24.sor): metonímia (nem a ház alszik, hanem a benne lévő emberek)
• újra állatkép → ha a ház összedől senki sem fogja tudni, hogy ott egy ház állt vagy az állatok óla

Második gondolati egység
• „de” ellentétes kötőszóval kezdődik
• vízszintes teret függőlegesbe helyezi át
- az eget kezdi el nézni → csillagok még fenn vannak
• az eget: - az édesanyja paplanjához hasonlítja → személyessé teszi a verset
- vízfestékhez hasonlítja → mindenütt szétfolyik, azaz pacát hagy
• „e” hang alliterációja → lágyságot és békét kelt
• megtudjuk:- Budapesten van
- még mindig az ablakban van, csak a szemével mozdul el
• gyerekkora idéződik fel benne, játékos, vidám énje
kihalt már belőle a gyerek: „… amit eltemettem rég, a gyerekkor” (3. versszak utolsó 2 sor)
• elkezd pirkadni → elkezdődött egy új nap
• a csillagok eltűnését egy bálhoz végéhez hasonlítja; a házigazda már búcsúzik, a ven-dégek mennek el
a folyamat gondtalanságot, békét hoz
Az egészet egy nőhöz hasonlítja, majd egy angyalhoz, a csillagokat pedig arany kon-fettihez

Harmadik gondolati egység
• tudata már megvilágosodik (nemsokára jön a halál || betegsége)
• bál hasonlat megmarad → éjszaka mindennap bál van az égen, de a tündérek reggelre hazamennek
A túlvilágot fényesíti
• költői kérdések következnek
- saját magát vonja felelősségre, hogy miért nem vette észre idáig, hogy a halot-taknak sincs rossz helyük
- || betegsége (1933-ban írta a verset, a betegsége elején)
• folyamatos soráthajlás → felgyorsítja az egész folyamatot, a ráébredést
• ráébred, hogy bár meg fog halni, de nem lesz neki rossz utána sem → TUDATI MEGVILÁGOSODÁS
• jön fel a nap || tudati megvilágosodás
(kinn és tudatában is egyszerre következik be a világosság)