A kisember, mint hős megjelenése az irodalomban

A kisember mint hős megjelenése az irodalomban

A realizmus
A 19. század irodalmi és képzőművészeti stílusirányzata. Forrása a csalódás, illúzióvesztés, a társadalomból való kiábrándulás. A realista írók szembefordulnak saját korukkal, amit eszményítés nélkül, minél hitelesebben akarnak ábrázolni. A realista művészek arra törekednek, hogy minél pontosabb és hitelesebb képet adjanak korukról, ezért a realista művekben pontos lélekrajzot, és kimerítő leírásokat találunk. Az alkotások főhősei a saját környezetükben valóságosnak, sőt tipikusnak (de nem átlagosnak) minősülnek. Előadásmódja részletező

Az orosz realizmus
Oroszországban a megrekedt feudális társadalom miatt hiányzik az erős, művelt középosztály. A nemesség a polgári átalakulást siettette, ilyen kísérlet például az 1825-ös dekabrista felkelés, amit azonban vérbe fojtottak. I. Miklós cár nem járult hozzá a jobbágyfelszabadításhoz, de bizonyos reformokat hajlandó volt végrehajtani. A jobbágyságot csak 1861-ben szabadítja fel II. Sándor cár
Az orosz realizmus fő témája a cári rendszer áttekinthetetlen és bonyolult bürokratizmusa, és az ország siralmas helyzete. A regények középpontjában a nyugati kapitalizmus és jólét hatalmával szemben a vidék sivársága, és a kisemberek problémái állnak.

A kisember mint hős
Az orosz realizmus műveinek hősei azt mutatják be, hogy hogyan NEM érdemes élni. A hősei kisemberek, feleslegesek, életük kiüresedett, nincsenek céljaik és reményeik, boldogtalanos. Jellegzetes alakjuk a kishivatalnok, vagyis a CSINOVNYIK.
A korszak leghíresebb orosz művei:
- Mihail Jurjevics Lermontov: Korunk hőse
Lélektani regény
Főhőse Pecsorin (céltalanság megtestesítője)
- Ivan Alekszandrovics Goncsarov: Oblomov
Oblomov jószándékú, de cselekvésre képtelen
Csak „létezik”, egész nap heverészik a díványon, dolgoznia nem kell, elszalasztja a szerelmet, és mások életét is tönkreteszi „oblomovizmus”
- Tolsztoj: Ivan Iljics halála
Tolsztojanizmus: míg testileg folyamatos a leépülés, a lelki fejlődés megfigyelhető, a halál pillanatában fizikailag a legrosszabb állapotban van, de lelkileg akkor a legtisztább a hős
Test< - > Lélek
- Csehov: A csinovnyik halála





Nyikolaj Vasziljevics Gogol
- 1809. április 1-jén született Szorocsinciben
- Ukrán kisnemesi család sarja
- Apja tisztviselő, és szenvedélyesen szereti a színházat
- Gimnáziumi tanulmányait Nyezsinben végezte, színészi vénával rendelkezett
- 1828-ban Pétervárra utazik, színészként próbál szerencsét, de sikertelenül
- Németországba utazik segédírnoki állást vállal, de unalomról panaszkodik
- Keresetkiegészítésként fordul az irodalomhoz
- 1830 elejére kapcsolatba kerül a pétervári művészvilággal (pl.: Puskin)
- Házitanítóként dolgozott, valamint egy leánynevelő intézetben volt történelemtanár
- Első jelentős műve: Tanyasi esték (eredetileg: Esték egy gyikanykai tanyán)  sikere van
- Sikerei miatt elnyeri a pétervári egyetemen a középkori történelem tanszék adjunktusi állását, de egy év múlva leköszön és csak az irodalomnak kezd élni
- 1835-ben megjelenik az Arabeszkek c. kötete ebben található A köpönyeg és Az orr is
- Leghíresebb vígjátéka A revizor
- Humorának fő forrása a személycsere mindenki másnak akar látszani, mint ami, és mindenki szerepet játszik
- A revizor hivatalos körökben rossz véleményt váltott ki rágalmazásnak vélték Gogol elmenekül hazájából, és idegenben tartózkodik évekig (Németo., Svájc, Franciao., Róma) ekkor írja utolsó művét a Holt lelkeket, aminek hőse Csicsikov, aki holt jobbágyok lelkeit akarja megvásárolni, és ebből meggazdagodni
- A Holt lelkek pikareszk regény  megítélése az író ellen fordítja a közvéleményt  ismét külföldre menekül
- Meg akarta írni a Holt lelkek második kötetét, hogy kiengesztelje olvasóit, azonban lassan haladt vele
- Utolsó éveit súlyos depresszióban, betegen, elzárkózva töltötte
- A Holt lelkek második kötetét halála előtt elégeti
- 1852. március 4-én halt meg Moszkvában


Az életrajz nem kell ennyire részletesen, de leírtam hátha valaki bele akarja tenni a feleletbe!!


A köpönyeg
A köpönyeg a leghíresebb Hivatalnok-novellája, melynek műfaja groteszk elbeszélés (groteszk definíciója: a komikumnak az a fajtája, amelyben a legszélsőségesebben ellentétes elemek egybefonódása kelt nevetséges hatást. Ezek közül az egyik minden esetben valamely riasztóan torz, rút, vagy általában félelmet, borzalmat keltő vonás, amely a másik oldalon mulatságos, kedves, bájos, vagy kicsinyességében komikus elemekkel ötvöződik.)
A műben a komikus hatást az elbeszélés stílusa váltja ki, nem maga a történet.. Az elbeszélés elején megismerjük a helyszínt és a főhőst. Mindkettő tipikusnak mondható, hiszen EGY ügyosztályon dolgozik EGY hivatalnok, tehát bárki lehetne az, bármelyik ügyosztályon. A hivatalnokról megtudjuk, hogy címzetes tanácsos, és a neve Akakij Akakijevics Basmacskin. Gogol követve a realista stílust, pontos leírást ad a főhősről, születésének körülményeiről, kinézetéből, életkörülményeiről és munkájáról. Megtudjuk, hogy magányosan él, csak a munkája érdekli, nincsenek céljai, csakis a másolás, a munkája. A hivatalban állandóan csúfolják elhanyagolt kinézete és zárkózott természete miatt. A kollégáiban szánalmat kelt, ugyanakkor a munkájában soha nem vét hibát, sőt szeretettel végzi azt. Gogol leírja pontos kinézetét, és ekkor ismerjük meg a mű központi tárgyát, Akakij Akakijevics köpönyegét, mely annyira régi és foszlott, hogy a többi hivatalnok már csak „hacukának” hívja.
Megtudjuk azt is, hogy a többi hivatalnok hogyan él, leírja sorra a szórakozásaikat, ki estélyre megy, ki kártyázni, de mindenki szórakozik esténként, kivéve a főhőst.
A bonyodalmat az jelenti a műben, hogy a főhős észreveszi, hogy a köpönyege szétfeslett a hátán, így kénytelen szabóhoz vinni. A szabó neve Petrovics, és róla, valamint a feleségéről is részletes leírást találunk a műben. Akakij Akakijevics találkozása Petroviccsal az első alkalom a műben, hogy beszélni halljuk a főhőst. Ekkor kiderül egy újabb vonása, mégpedig az, hogy nem tud összefüggően beszélni, csak ragokban, határozószókban, és segédszócskákban fejezi ki magát. Rendszeresen befejezetlenül hagyja mondatait, hebeg-habog, és gyakran csak egy „izét” tud kinyögni a végére.
A tetőpont az, amikor Petrovics közli a rossz hírt: a hacukát nem lehet megjavítani, újat kell varratni. Ettől kezdve a főhős élete ekörül kezd forogni. Először nem akar új köpönyeget, de belátja, hogy másképp nem éli túl a hideg orosz telet a régiben. Attól kezdve, hogy elhatározza, új köpönyeget varrat, az egész élete ekörül kezd forogni. A céltalan hősnek ez ad célt az életben, ez az egyetlen dolog, ami miatt megváltozik szánalmas élete. Ettől kezdve elkezd spórolni, Petroviccsal hónapokon át posztót válogatnak, megtervezik a köpönyeg minden részletét, kiválasztják az anyagot, a vadmacskaszőrt, és ezalatt Akakij Akakijevics szinte teljesen megváltozik: jelleméből eltűnik a kétség, a határozatlanság, élete tartalmasabbá vált. Számáéra olyan volt az új köpönyegnek már csak a gondolata is, mint egy új élettárs.
Végül elkészült a köpönyeg, melyet REGGEL kapott meg (ő maga éjszaka született ellentét). Azonnal felpróbálta, büszkén nézegette magát benne, majd elment a hivatalba. Ott a kapus külön gondjaira bízta, azonban az egész hivatal megtudta és a csodájára járt. Mindenki dicsérte, érdeklődött felőle, és ez a hirtelen érdeklődés már zavarta is a főhőst, hiszen amíg a régi hacukát hordta semmibe vették, most pedig azt akarták, adjon estélyt az új köpönyeg tiszteletére. Mikor látták, hogy nem akarja, az irodafőnök felajánlotta, hogy majd ő tart estélyt, amire őt is meghívják. Évek óta nem is volt éjszaka az utcán, ám most mégis elmegy az estélyre. Az estélyen mikor leveszi a köpönyeget, ismét érzi jelentéktelenségét, nem illik a mulatozó társaságba, ezért hamar el is indul haza.
Ekkor csap át tragikumba a mű, hiszen a hazafelé vezető úton megtámadják, és elrabolják az új köpönyegét, élete egyetlen értelmét. Egy időre elveszíti az eszméletét, majd amikor magához tér, azonnal az éjjeli őrhöz fut, aki azt állítja nem is látta az esetet. Ő a rendőrkapitányhoz fordul, de ő nem foglalkozik az üggyel, inkább faggatja Basmacskint, hogy miért ment haza olyan későn. A hivatalban azt tanácsolják, menjen el a „tekintélyes személyhez” akit név szerint nem említ, tehát ő is egy tipikus alak, bármelyik tekintélyes személyre illik a leírása és a jelleme. Ő el is megy hozzá, ám a tekintélyes személy megvárakoztatja, holott semmi dolga. Az erejét próbálja fitogtatni barátja előtt, majd amikor beengedi a főhőst, olyan gorombán és lekicsinylően beszél vele, hogy az majdnem elájul. Hazafelé össze-vissza kószál, azt sem tudja mi történt vele, teljesen feleslegesnek érzi magát, és végül mire hazaér megfázik. Az orvos már csak azt tudja megállapítani, hogy néhány napon belül meghal, de felhívja a figyelmét a háziasszonynak, hogy fenyőfa koporsót rendeljen, mert a tölgy túl drága neki. Utolsó napjaiban lázálmai voltak, képzelődött és félrebeszélt, majd kilehelte lelkét.
Nem hagyott maga után semmi vagyont, és halála is pont olyan észrevétlen volt, mint születése és élete. A hivatalban csak akkor vették észre, amikor nem ment be dolgozni, mire elküldtek érte már el is temették. Halála senkit nem rázott meg, másnap már másik hivatalnok ült a helyén, ezzel is kiemelve pótolhatóságát és jelentéktelenségét. Senkinek nem hiányzott, senki nem vette észre hiányát.
Azonban a történet ezzel nem ér véget, hanem valódi fantasztikus befejezést kap. Ugyanis Akakij Akakijevics haláláéval nem ér véget a története, mert azt kezdik beszélni, hogy a halott visszatér, és minden emberről letépi a köpönyeget. Sokan látni is vélik, mások csak beszélnek róla, azonban mindenkit félelemmel tölt el a történet, hogy egy halott köpönyegeket lopkod a városban. Azonban egyik nap a „tekintélyes személy” is éppen hazafelé tart egy szokásos estély után, amire azért ment el, hogy elfelejtse lelkiismeretfurdalását Basmacskin iránt (ez sikerül is neki), amikor a halott őt is megtámadja, és elveszi a köpönyegét. Ezzel elégtételt nyer, és többé nem lop senkitől köpönyeget, ezzel eltűnik. Néhányan ugyan még látják utána, de ekkor már külseje megváltozik, és lassan eltűnik a köztudatból is.


A főszereplő halálát többféleképpen is lehet értelmezni. A szokásos magyarázat az, hogy a főhőstől köpönyegével együtt az emberi méltóságát, és az életét is elrabolják, és ő belehal a bánatába.
Azonban valószínűbb az, hogy a halála a csinovnyik-léttel kapcsolatos. Egész pályafutása alatt mintaszerű hivatalnok volt, mindig engedelmeskedett, sosem váltotta ki a feljebbvalói haragját, kivéve, amikor a tekintélyes személy elé járult. Ezzel olyan helyzetbe került, amiben egy igazi csinovnyik képtelen élni. Kiváltotta egy nála magasabb rangú ember nemtetszését, rosszallását, sőt haragját. Ezzel megszűnt csinovnyiknak lenni, az élete összeomlott. Akakij nem tudta megbocsátani magának ezt a fegyelemsértést, és emiatt tört ki rajta a aláz., és halt meg.

Ugyanezt a motívumot találjuk az Egy csinovnyik halála című novellában, melyben a csinovnyik megsért egy magasabb rangú személyt, és az emiatt érzett lelkiismeretfurdalásába és önsanyargatásába hal bele végül.