2010. június 2., szerda

Nyelvi szinkrónia és diakrónia

2. tétel

Nyelvi szinkrónia és diakrónia

Diakron nyelvészet: történeti nyelvészet – azt próbálja leírni, hogy a nyelvek az idők során hogyan változtatják, avagy őrzik meg szerkezetüket. Ennek módszere: ugyanannak a nyelvnek más-más időszakban íródott nyelvemlékeit vetjük össze. Az efféle szövegeket, ha lefosztottuk róluk az írott nyelvre jellemző helyesírási és stilisztikai külsőségeket, nyugodtan tekinthetjük az írásba foglalás idején beszélt nyelvet tükröző mintának. A dokumentumokból minden egyes nyelvállapot nyelvtani szerkezetét elvonhatjuk, így szinkron nyelvtanok sorát állíthatjuk fel és vethetjük össze. A különbségek a nyelv történeti fejlődését tükrözik.

Szinkron nyelvészet: leíró nyelvészet – nem törődik az idővel, adatainak egyöntetű egyidejűséget tulajdonít. Függetlenségének tétele azon a megfigyelésen alapul, hogy a beszélők, akik számára a kérdéses nyelv kommunikációs eszköz, általában nincsenek tudatában a történetiségnek.

A nyelvi változás

A nyelv használatában létezik, s a használat folyamán változik (a holt nyelvek változatlanok). A nyelvi változás általában zökkenőmentes folyamat, a nyelvet használók általában észre sem veszik.

A nyelv azért is változik, mert változik a világ, az ember (történelmi viszonyok, életkörülmények, műveltség, gondolkodásmód). Ha a nyelv nem követné a változásokat, akkor sorra elveszítené funkcióit, s alkalmatlanná válna szerepére.

    A nyelvi változások okai
    Külső

    (közlési folyamatból adódóak)

    Belső

    (gondolkodásbeliek, nyelviek)

      ·1 Az anyagi, szellemi műveltség (életmód) változása

      ·2 Társadalmi, történelmi, politikai változás

      ·3 Szokások változása

      ·4 Tudatos nyelvi ráhatások

      ·5 Képzettársítás (asszociáció), névátvitel

      ·6 A hangtani,a nyelvtani szerkezet belső mozgásai

    A nyelvi változások eredményei
      ·1 Beszédiram/ nyelvi közlés gyorsulása

      ·2 Spontán (ritkán: tudatos) szókeletkezés, szókihalás, szóhelyettesítés

      ·3 Megszólítás, névadás változása

      ·4 Jelentésváltozások (érintkezés, hasonlóság, jelentésszűkülés, jelentésbővülés)

      ·5 Átalakítás (transzformáció: Igenevek, mellékmondatok)

      ·6 A nyelvváltozatok közötti mozgás

      ·7 Egyszerűbbé/bonyolultabbá válás


A nyelvi változás rendszerint egy személytől, csoporttól, területről indul el, s ha arra alkalmasak a feltételek, az érintkezés, a beszéd, a kommunikáció révén elterjed az egész nyelvközösségben.

Az egyetlen embertől elinduló változat (hapax legomenon) egyszer mondott, egyetlen helyen előforduló adat. Az ilyesfajta nyelvi tevékenység nyelvi kreativitás, innováció. A nagyon sok „egyszeriségből” nem mindig válik társadalmilag elfogadott nyelvi forma. Ennek az az oka, hogy a nyelv bizonyos korlátokat támaszt az újításokkal szemben.

A nyelvi változásokat először a szókészletben (lexikában), az ehhez kapcsolódó állandósult szókapcsolatokban (frazeológiai egységekben) vesszük észre. A hangtani, alaktani és nyelvtani változások nehezebben észrevehetők. A nyelvi változás rendszerint csak akkor ver gyökeret a nyelvben, ha az a beszélő közösség által ismert, meglévő rendszerbe beleilleszthető.

A nyelvi állandóság

A nyelvi változás nem korlátlan. A nyelvhasználók érdeke, hogy megértsék egymást, ezért a nyelvi változás nem lehet gyors és a nyelvi rendszer alapjait érintő. Több száz év távlatában sem olyan gyorsak, hogy gátolnák a megértést. A nyelvi változás mellett legalább olyan fontos a nyelvi állandóság.

Nyelvfejlődés

Szintézis

Két fajtája:

Nyelvi konzervativizmus nyelvi megújulás

Állandóság változás

A hagyományhoz való ragaszkodás a nyelvi lehetőségek bővülése

folyamatosság

Példa:

Halotti beszéd: mënyi milosztben terümtevé elevé miü isemüköt, Ádámot, ës odutta valá neki paradicsumut házoá… haraguvék isten, és vetevé űt ez munkás világ belé.

Nyelvi állandóság: legföljebb a mai helyesírás és némileg a kiejtés tér el: Ádámot, és, paradicsomot,isten, világ.

Nyelvi változás

    1 A szavak hangalakja: űt, terümtevé, milosztben

    2 A szavak és szókapcsolatok változásai: munkás világ: gyötrelmes, szenvedéssel teli

    3 Nyelvtani változások: odutta vola – adta, terümtevé – teremtette, haraguvék – haragudott, világbele - világba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók

Blogarchívum