Avantgard

16.tétel

Az avantgárd világirodalom stílusai

• a XX. század elején a klasszikus modernség poétikájával szemben esztétikai kritikával fellépő avantgárd mozgalmak stiláris és formai szempontból egyaránt jelentős változást hoztak
• ebben az időszakban Európán nagyarányú művészeti forradalom söpört végig (ez az avantgárd)
• ezek az irányzatok elutasították a l’art pour l’art művészetfelfogását
• felléptek a személyiség kultusza, a dekoratív művészi formák, a szimbólumhasználat ellen
• olyan művészetre törekedtek, amely szélesebb tömegek számára is hozzáférhető
• az avantgárd 1905-1910-től jelentkező, gyökeresen új formákat teremtő és új művészi hitvallást hirdető művészeti irányzatok, mozgalmak összefoglaló elnevezése
• francia eredetű szó; eredetileg katonai kifejezés, melynek jelentése: előőrs, felderítő
• ezek az áramlatok az ember és ember, ember és természet megváltozott viszonyrendszerére keresték a választ
• szakítottak mindenfajta hagyománnyal; programjaik rendszerint politikai-társadalmi célkitűzéseket is tartalmaztak
• több művészeti ágban is jelentkeztek
• mindegyik stílusirányzat egy-egy művészeti hitvallást állít szemléletének középpontjába
• jelentősebb irányzatok:
• formaépítő irányzatok: kubizmus
  konstruktivizmus
• formabontó irányzatok: futurizmus
  expresszionizmus
  dadaizmus
  szürrealizmus
• formanyelvbeli sajátosságai termékenyítően épültek be a későmodernség művészetébe (az 1960-as évektől jelentkező rokon tendenciák-neoavantgárd)

Kubizmus

• festészetben kibontakozó irányzatot jelöl
• a latin cubus, azaz kocka szóból származik az elnevezés
• Franciaországban kibontakozó áramlat, melynek előzményét Paul Cézanne művészete jelenti
• 1908-ban jelentkezik először; ezt a kifejezést Apollinaire rögzítette elsőként A kubista festők című tanulmányában, s megfogalmazta elméletét, szándékát az irányzatnak
• legfőbb célja a világ újrafelfedezése
• kiemelkedő képviselői:

Pablo Picasso (Avignoni kisasszonyok)

Georges Braque (A portugál)

Fernand Leger

Bortnyik Sándor

Nemes Lampérth József

Uitz Béla

Barcsay Jenő

• képszerkesztési elve: elvetette azt a reneszánsz óta élő hagyományt, amely a látványt az észlelési tapasztalat alapján ábrázolta
• mértani formákban való rögzítés, a dolgok belső szerkezetének geometrikus ábrázolása
• térbeli és időbeli többszempontúság (több nézőpontból egyidejűleg való bemutatás)
• nem az a célja, hogy történetet mondjon el, hanem hogy megalkosson egy addig nem létező képi valóságot (Braque véleménye szerint)
• korszakai:
• 1910-1912 analitikus korszak
• egyidejűleg több nézőpontból való ábrázolás
• mértani elemek síkba való kivetítése
• színhasználat: barnás szürke és árnyalatai (a tarkaság az illúzióteremtés eszköze, mely avitt, régmúlt dolog)
• 1913-tól szintetikus korszak
• a végsőkig leegyszerűsíti az ábrázolásmódot
• szimultánizmus: latin simul, azaz egy időben szóból ered; különböző helyeken és időben végbemenő események párhuzamos ábrázolása
• a poétikában a sokszólamú, különös nyomdatechnikát is alkalmazó verset teremtette meg
• ennek köszönhető a montázstechnika és a kollázs (mindennapi életből származó tudatos beillesztése az irodalmi műbe)

Futurizmus

• a latin futurum, jövő szóból származik
• Olaszországból indult (gyors ipari fejlődés hatására), kifejezetten irodalmi áramlatként
• bár szembefordult a szimbolizmussal és a szecesszióval, szellemis előzményét Nietzsche hőskultuszában és Bergson intuíciótanában találta fel
• ösztönzői közé tartozott Max Stirner, az anarchizmus egyik megalapítója
• erős mozgalom is egyben, mely nyíltan dicsőítette a háborút és Mussolini szolgálatában állt
• vezér egyénisége az olasz költő, Filippo Tommaso Marinetti a párizsi Le Figaro című lapban tette közzé A futurizmus megalapítása és kiáltványa című írását, melynek kulcsfogalmai az erő(szak), mozgás, sebesség és lázadás (1909)
• a technikailag fejlett, rohanó, lüktető életmódot dicsőíti (modern élet záloga)
• az embernek meg kell hódítania az új ipari-technikai környezetet, meg kell változtatnia az elmaradott szellemi-politikai légkört
• művészeti megújulás mellett társadalmi-politikai változásokat is akar
• az élet lényege a mozgás, legfőbb eszménye a gép
• önmagát reklámozza (tüntetések, röpcédulák stb.)
• elutasítja a hagyományt, tekintetét a jövőbe veti, és teljes hittel adja át magát a saját kora kifejezésének
• az irodalomban is megjelenik (A futurista irodalom technikai kiáltványa; Marinetti, 1912)
• a hagyományos mondattani szabályok lerombolása, a központozás eltörlése, mozgalmasság, kép-és nyelvhasználat, logika mellőzése, versalkotás ritmikai elveinek feloldása, szabad szavak használata, főnévi igenevek (pl.: Óda egy versenyautóhoz; Marinetti)
• szabad vers: olyan költemény, amelyben a prózaforma egyesül a költőiség sűrítő, tömörítő formaszerkezetével
• versszerűen tördelt, prózaritmussal rendelkezik, rímtelen, ritmust mellőző próza
• a zenében a zaj és zörej is belekerül a klasszikus művészetbe
• a színház előadásai gyors ritmusú, apró jelenetekből építkeznek
• a futurista képzőművészek a dinamizmus érzeteként megragadott mozgás ábrázolására törekedtek (pl.: Umberto Boccioni, Giacomo Balla)
• a mozgalom Oroszországban is megjelent
• vezéralakja: Vlagyimir Majakovszkij (Pofon ütjük a közízlést)
• a művészet feladatát a forradalom szolgálatában látták (októberi forradalom)
• hagyománytagadók voltak
• magyarországi képviselője: Kassák Lajos
• Tett és Ma címekkel folyóiratokat indított, melybe írt és rajzolt is

Dadaizmus

• rövid életű mozgalom (1916-1922), az avantgárd első hullámának utolsó irányzata
• a szürrealizmus előkészítője
• elnevezése véletlenszerű: 1916-ban Zürichben a háború ellen lázadó fiatalok (művészek) svájci gyülekezőhelyén született meg
• a dada jelentése a francia gyermeknyelvben: ló, paci
• (egy néger törzs nyelvében: vesszőparipa)
• vezéralakja a Franciaországban élő és alkotó, román származású Tristan Tzara
• a mozgalom lényege az anarchista lázadás
• minden kulturális hagyomány és érték, minden meglévő művészi forma lerombolását hirdette
• elvetette a logikát, minden nyelvi megnyilatkozást a véletlen játékának tekintett
• esztétikumellenesség jellemezte
• provokálta, kedvelte a botrányt
• egymás melléválogatott tárgyakból állítottak össze műalkotást (Marchel Duchamp)
• a dadaista költők a verset véletlenszerűen kiválasztott, gyakran értelmetlen szavakból rakták össze
• költői közül kiemelkedik: Hans Arp, Paul Éluard, André Breton, Kassák Lajos (Ma című folyóirat)

Konstruktivizmus

• latin constructio, összeszerkesztés szóból ered
• többféle törekvés gyűjtőneve
• a világ technicista jellegű újrateremtésére törekszenek képviselői
• a művészetet a köznapi életnek rendelik alá, az esztétikum elve helyébe a hasznosság elve lép
• középpontjában az építészet, a képző- és iparművészet áll (kockaépületek)
• első központja Oroszország, képviselője Kazimir Malevics volt
• megjelenik Hollandiában is: Piet Mondrian
• bécsi központjának tevékenységét Kassák Lajos folyóirata, a Ma fémjelzi
• (Huszár Vilmos is jelentős magyar képviselő)
• teljes elszakadást hirdettek a művészet régi formáitól
• legfontosabb elvük az anyag tartalmát kifejező konstrukció
• kompozícióikat szigorú mértani formák szerint építik fel
• jelszavuk: „Le a művészettel, éljen a technika!”
• legjelentősebb áramlat: Bauhaus iskola (Walter Gropius alapította 1919-ben Weimarban)

Expresszionizmus

• az avantgárd irányzatok közül a Németországból induló, minden művészeti ágban jelentkező expresszionizmus volt a legjelentősebb
• latin eredetű szó (expressio), jelentése: kifejezés
• eleinte valószínűleg az impresszionizmussal ellentétes szemléletű művekre alkalmazták a képzőművészetben
• irodalmi irányzatként fénykora 1910 és 1925 közé tehető
• szellemi, művészeti előzménye: ellentmondásosan viszonyult a pozitivizmushoz
• elutasította az impresszionizmust, a naturalizmust, ugyanakkor pozitivista módon képzelte el a társadalom és a benne élő ember átformálását
• hátterében fellelhetők a megváltásgondolat, marxi elképzelések, nietzschei életfilozófia, Bergson és Freud tanítása
• művészeti előzménye a párizsi 1905-ös Őszi Szalon kiállításán Henri Matisse és a körülötte csoportosuló festők fellépése
• belső világ kifejezése tiszta, harsány színeket használtak
• egy kritikus „vadaknak” (fauvisták) nevezte el őket
• a német képzőművészetre a norvég Eduard Munch volt jelentős hatással
• irodalmi elődök: Walt Whitman (amerikai líra)
  Emil Verhaeren (belga líra)
  Frank Wedekind (dráma)
  August Strindberg (svéd dráma)
• a mozgalom jellege csoportokban, folyóiratokban és antológiákban nyilvánul meg
• Die Brücke csoport 1905-benjött létre Drezdában
• alkotói vonzódtak a primitív művészethez, kedvelték a fametszést, a fekete-fehér kontrasztokat
• legismertebb képviselője: Emil Nodle
• Der Sturm című folyóirat 1910 és 1932 között jelent meg Berlinben
• a nemzetközi lap munkatársa volt: Kassák Lajos, Déry Tibor, Moholy Nagy László
• Der blaue Reiter (A kék lovas; Kandinszkij festménye) csoport 1911-ben mutatkozott be egy müncheni kiállításon
• vezéralakja: Vaszilij Kandinszkij festő
• a sokféle törekvést magába foglaló műhely 1914-ig működött
• tagjai: Paul Klee festőművész, Arnold Schönberg zeneszerző, Ernst Barlach, Oscar Kokoschka
• Die Aktion volt a másik fontos folyóirat, mely 1911 és 1932 között jelent meg Berlinben
• művészei elítélték a háborút, baloldaliak voltak, azonosultak a forradalmi szocialista eszmékkel
• felszabadította a színeket és a formákat (torzítás, absztrakt)
• törekvései, jellemzői: az ember belső élményét, szorongó látomásait igyekeztek kivetíteni
• a hagyományos világrend lerombolásában látják a várt új világ és ember megszületésének lehetőségét
• a műalkotás létrehozását a világot megváltoztató akaratnak, tettnek tekintették
• tiltakoztak az elgépiesedett világ, törékeny emberi kapcsolatok, társadalmi igazságtalanságok, háború ellen
• szolidaritást vállaltak a társadalom kivetettjeivel
• a társadalomtól meg nem rontott embert vélték megtalálni a primitív népek művészetében
• esztétikai-poétikai alapelvük a tudattalan, az ösztönös, a közvetlen érzékelés kifejezése
• ellentétes fogalompárokban gondolkoztak
• az expresszionizmus a legmaradandóbbat a lírában hozta létre
• jellemzi a lázadó hang, patetikus hangvétel, kétségbeesés, szimultánizmus, montázstechnika
• szabad verset részesítik előnyben
• a szimbólumok helyét a látomás veszi át
• csapongó mondatfűzés, igék, főnévi igenevek, indulatszók terheltsége
• a drámában fontos szerepet kap a tanító szándék
• a színház legfontosabb alapelve a teatralitás
• epikus színház, mely az értelemre hat, s elidegenítő eszközök segítségével elválasztja a közönséget a darabtól (transzparens, fény, song stb.)
• jelentős alkotók: Georg Trakl, August Stramm, Franz Werfel, Gottfried Benn
• az irányzat a zeneművészetben és a fiatal filmművészetben is jelentős
• atonalitás, tizenkétfokúság (dodekafónia), kamarazene, opera, balettzene
• a film az expresszionizmus szellemében válik igazi művészetté
• először Magyarországon is a képzőművészetben jelentkezett
• 1909, Nyolcak csoportja: Tihanyi Lajos, Pór Bertalan, Márffy Ödön, Kernstok Károly, Berény Róbert
• előkészítették az aktivisták, Kassák Lajos és folyóiratai körül csoportosuló művészek fellépését
• nem kívántak egyetlen izmus mellé állni: Bortnyik Sándor, Uitz Béla, Bernáth Aurél, Nemes Lampérth József
• az expresszionista poétikák hatása irodalmunkban is megtapasztalható (pl.: Szabó Dezső, Szabó Lőrinc)

Szürrealizmus

• elsősorban francia mozgalom, de jelentős helyszínei. Belgium, Prága, USA
• francia surréalisme, azaz valóság fölöttiség, valóságon túliság kifejezésekből ered
• az avantgárd legnagyobb hatású irányzata, mely a polgári rend ellen lázadt
• részt vett a politikai életben
• a szürrealizmus kifejezést Apollinaire használta először Teiresziász emlői című színdarabjának 1917-es előszavában
• első kiáltvány: 1924, Breton (volt dadaista)
• két világsíkot feltételez: egy látható és egy ellenőrizhető valószerűt, illetve egy látomásos, fantasztikus, álomszerű irreálist
• ez utóbbi felszabadítására törekszik, a tudatalattiban vélve megtalálni az ember igazi, hamisítatlan énjét, az ártatlanságot és a szabadságot, illetve a költészet ismeretlen gazdagságának új lehetőségeit
• célja az ember felszabadítása
• előzményei: sokféle szellemi hatást mutat (Bergson, Freud, Hegel, Marx, Einstein, misztika, okkultizmus, parapszichológia)
• előzményükként tartják számon Novalis, Hölderlin, Blake, Coleridge, Lautréamont művészetét
• az irányzat legközvetlenebb elődje Apollinaire
• mozgalmi előzménye a dada
• az új létrehozását, az ember felszabadítását tekintették fő céljuknak
• jellemzői: sajátos alkotómódszerük az önműködő (automatikus) írás
• poétikai eszközük a szürrealista kép (tudatalatti tartalmak, álom, önkívület, asszociáció)
• a szürrealista vers lényegében szabad képzelettársításokra épülő képsorozat, melyben a kép elemei nincsenek egymással logikai kapcsolatban
• az eljárás szokatlanságával, meghökkentő voltával új lehetőségeket teremtettek a XX. századi költészet számára

• képviselői: Louis Aragon, André Breton, Paul Éluard, René Char
• Kassák Lajos, József Attila, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Sőtér István, Határ Győző
• a szürrealista próza naplóformát használ, mozzanatokból építkezik
• a drámában megjelenik az oksági összefüggéseket lazító-feloldó álomszerűség, csoda, őrület
• a festészetre jellemző a szorongásos látomás
• a festők tudat alól fölmerülő mitikus formákat, jelképeket festenek
• aprólékos részlettel festik meg az abszurd víziót (pl.: Dalí)
• felrúgják a hagyományos gondolkodást képalkotást
• De Chirico (Szürrealista Galéria), Salvador Dalí, Marc Chagall, René Magritte, joan Miró
• filmekben Luis Buruel művészete jelentős
• a mai napig érezhető hatása
• a művészek a fantázia, a tudatalattiság létébe menekülnek
• 1925-ben csatlakoztak a kommunistákhoz
• 1933 után a mozgalom kettéválik, de mikor Európában felerősödik a fasizmus, újraegyesülnek
• önműködő írás: nincsenek központozások, írásjelek
• szabad asszociációk jellemzik (olykor távoli dolgok kerülnek egymás mellé)