Babits Mihály életmű

4. Babits Mihály életmű

- 1883. november 26., Szekszárd
- Apja: Babits Mihály, anyja: Kelemen Auróra
- erősen vallásos értelmiségi család
- Bp-i egyetem magyar-francia majd magyar-latin szak, Négyesy-féle stílus gyakorlatok
- Gimnáziumi tanár
- 1909 – 1911 Fogaras (Ovidius Tomibéli száműzetésének érzi)
- Játszottam a kezével verse miatt kirúgják tanári állásából
- Nyugat munkatársa lesz
- 1921 Tanner Ilona házasság
- 1924 esztergomi nyaraló – „zarándokhely” lesz
- 1927-től nincsenek anyagi gondjai, mert a Baumgarten-díj kurátora lesz
- Gégerák
- 1938 gégemetszés, beszélgető füzetek
- 1938 Jónás könyve
- 1939 Jónás imája
- 1941. aug. 4-én hal meg a Siesta szanatóriumban

Jónás könyve

Babits Mihály 1938-ban írta meg Jónás könyve című művét, ugyanebben az évben kezdték el kezelni gégerákja miatt. Úgy érezte, hogy szerepvállalását nem teljesítette be, újfajta felelősségérzet alakult ki ekkor az íróban.

A Jónás könyve című szövege bibliai parafrázisnak tekinthető és csaknem végig követi a bibliai elbeszélés menetét, de számos különbség is megfigyelhető. Míg Babits művében Jónást kigúnyolják, a bibliai történetben hallgatnak rá, figyelmeztetését próféciaként fogják föl, Jónást prófétaként azonosítják. Babits korában az emberek nem Istent helyezték az erkölcsi rend középpontjába, ennek megfelelően Babits hitetlennek jeleníti meg a niniveieket, akik nem hallgatják meg Jónást. Babits kora eltér a bibliai misztikus kortól, Isten helyett az erkölcsi rend középpontjába (a kor) a keresztény nemzeti eszméket, revíziót és az irredentizmust helyezi. Az író ábrázolja az istentelen kort, felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy a poétákat már del sem ismerik. Jónást sokszor magányosan ábrázolja a költő, a hajófenéken rejtőzik Isten elől, míg a tengerészet a fedélzeten imádkoznak. Mikor kapcsolatba kerül valamelyik szereplővel, nem annak helyzetével foglalkozik, hisz sajátjával sincs egészen tisztában, nem ismeri fel azt. A Bibliától eltérő vonás, hogy Jónás nem ismeri el (/fel) bűnösségét és nem vállalja annak következményeit. Jónás erkölcsrendje nem egyezik a tömegével, kivetik őt az emberek. Az író ebben a parafrázisban önmagát is ábrázolja Jónás személyében.

A témához szorosan kapcsolódik a nyelvezet. Babits bibliai (archaikus) nyelvet, a köznyelvet és irodalmi nyelvet elegyít művében. A stílusszintézis ellenére összefüggő, jól érthető, koherens szöveget alkotott az író. Az egyszerűsödött nyelvezetű műben monológok és párbeszédek is megjelennek.

A műben nézőpontváltások jelennek meg, hol Isten, hol Jónás szól. Jónást önnön céljai vezérlik, saját magából indul ki. A szó és az ima két pillére lehet a szövegnek. Jónás követeli az emberek büntetését, számon kéri Istent, de Isten tud várni: „és jönnek új Jónások”, vagyis jönnek majd új próféták Jónás helyett.