A művészeti alkotások legnagyobb része azt a szerelemfelfogást tükrözi, amelyben a férfi piedesztálra emeli a szeretett hölgyet, és szép szavakkal megvallja, milyen erős érzések kötik a kedveshez: udvarló versek.
Ezt megfigyelhetjük a 16. században élő Balassi Bálint Júlia-verseiben. Szerelme egy férjes asszony volt, Losonczy Anna, akivel 6 évig tartott a szerelmük, de csak az első 2-3 hónapban volt felhőtlen. Mindenesetre Balassi ekkor vált verselgető főúrból az első igazi magyar lírikussá. Ilyen pl. a Hogy Júliára talála, így köszöne neki c. vers, melyben „Isten áldomása”-ként illetve „életem reménysége”-ként említi a nőt.
Csokonai Vitéz Mihály (18. sz. vége) szintén udvarlóverseket írt, szerelme Vajda Julianna, Lilla volt, egy jómódú komáromi kereskedő lánya. Az ekkor írt versek tanúsága szerint boldog és kölcsönös szerelem bontakozott ki közöttük, legalábbis eleinte. Szerelmük 9 hónapig tartott, majd szülei Lillát hozzáadták egy gazdag kereskedőhöz. Hozzá írta pl. A pillantó szemek, A boldogság (1797. „Ki boldogabb Vitéznél?” – utal a boldogságára), Az esküvés és A Reményhez („Óh! Csak Lillát hagytad volna, /Csak magát nekem…”) c. verseket.
A szerelmi lírát megújította Petőfi Sándor (1823-1849), mert ő azután is folytatta a szerelmes versek írását Szendrey Júliához, miután elvette feleségül, sőt önmagát is a nő által sikerült megszeretnie: hitvesi líra. 1846-ban (szept. 8-án) ismeri meg Júliát a nagykárolyi megyebálon. Kezdetben csak az vonzza Júliát Petőfiben, hogy híres költő, de amikor Petőfi kezd róla lemondani (Reszket a bokor, mert… c. versben), Júlia egy közös barátjuk Petőfihez írt levelének végére biggyeszti: „Ezerszer Júlia”. 1847-ben (megismerkedésük évfordulóján) esküvő, majd nászút egy barát koltói kastélyában. Júliához írt versek: Szeptember végén (ebben Petőfi megvallja, hogy halála után is szeretni fogja Júliát: „S e szív sebeit bekötözni, ki téged / Még akkor is, ott is, örökre szeret!”) és a Minek nevezzelek? (megpróbálja szavakkal kifejezni, mit érez a nő iránt).
A hitvesi líra képviselője volt még Tóth Árpád (1886-1928). Szerelmével, Lichtmann Annával tizenhat-tizenhét évesen ismerkedtek meg, de szegénységük miatt csak 6 évvel később házasodhattak össze. Az 1923-as Esti sugárkoszorú című művében már földre szállt istenként említi feleségét.
Radnóti Miklós (1909-1944) is a hitvesi líra képviselője. Gyarmati Fannival még középiskolás korukban ismerkedtek meg (ugyanahhoz a házaspárhoz jártak különmatekra). Kb. 9 évvel később házasodtak össze. A haláltábor borzalmai közepette végig a feleségéhez vágyott haza: Hetedik ecloga és Erőltetett menet. Szerelmének próbál hangot adni Tétova óda című művében is (itt nem az érzésben bizonytalan, csak nem tudja megfogalmazni azt a mély szerelmet, amit érez: „Mióta készülök, hogy elmondjam neked / szerelmem rejtett csillagrendszerét;”).
Világirodalmi példa a rajongó szerelemre Goethe (18-19. sz.) Az ifjú Werther szenvedései c. regénye, ill. Shakespeare (16-17. sz.) Rómeó és Júliája.
Emellett gyakorta előforduló szerelmi felfogás az ambivalens, „se veled, se nélküled” szerelemérzés. Ezt megtalálhatjuk a híres ókori költő, Catullus Lesbiához írt soraiban, melyben megvallja, hogy egyszerre szereti és gyűlöli az asszonyt. Ady Endrét (1877-1919) is ambivalens érzelem kötötte Diósy Ödönné Brüll Adélhoz, Lédához (férjes asszony, de férjétől külön él). Az asszony Párizsban figyelt fel Ady verseire, és azzal a céllal tért haza, hogy kiemelje a költőt Nagyvárad szűk lehetőségei közül (1903). Viszonyuknak 1912-ben lett vége. Hozzá írta: Héja-nász az avaron („Ez az utolsó nászunk nékünk: / Egymás husába beletépünk / S lehullunk az őszi avaron.”); Lédával a bálban („Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve / Rebbennek szét a boldog mátka-párok.”). A versekben diszharmonikus küzdelem jelenik meg a két szerelmes között.
Szabó Lőrinc szerelemfelfogásához Adyé áll a legközelebb.
József Attila (1905-1937): Óda (1933). Szintén újítás. Ihletadó: Dr. Szőlős Henrikné Marton Márta, csak három napja ismerte és még egyszer találkoztak Pesten. Nem a személy fontos, hanem maga a szerelem érzése, a női testet biológiai részletességgel jellemzi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése