Arany János balladái 2.

2. Arany János balladái

Arany János (1817-1882) a magyar romantika egyik kiemelkedő alakja. Későn induló költő, alkotói munkájának indulására az epikus költészet jellemző.
Az 1840-es évek vége felé közönség- és feladathiánytól válságkorszakba került. Nem nyugodt ebbe bele, kiutat akart keresni: kezdetben Byron modorában romantikus, epikus műveket alkotott, melyekben világutálatát fejezi ki (Bolond Istók 1850). Később népies jellegű idilleket vagy tanító költeményeket alkotott (Családi kör, Fülemüle, A bajusz).
Végleges megoldást jelentett a balladák írása. A műballada Európában a romantika korában lett népszerű, mikor megnőtt az érdeklődés a népi költészet iránt. A ballada eredetileg ősi népköltészeti műfaj. A romantikus ballada epikus műfaj, de a három műnem határán helyezkedik el, "a ballada tragédia dalban elbeszélve". Cselekménye sűrített, a történet elbeszélésmódja szaggatott, bizonyos részeit a balladai homály borítja. Drámai jellegét a párbeszédes forma és rendszerint a tragikus téma adja, lírai jellegét a dalforma és az érzelmekről szóló tartalom szolgáltatja, s az elbeszélés kölcsönzi az epikai jelleget. De az események nagy része drámai párbeszédekből vagy lírai monológokból áll össze. A magyar műballadát Arany János emelte világirodalmi szintre. A skót, a kelta és a székely balladákat tekintette mintának.
1853-tól kezdte írni őket Nagykőrösön. Erre az időre kibontakozott a passzív ellenállás a császári hatalommal szemben. Az ellenállást irányító csoport magához vonta s nézeteiket az ellenállást illetően részben magáévá tette. Ennek szolgálatában alkotta sorra balladáit. Rendszerint a történelem nehéz korszakaiból merítette témáját, s ezzel is a nemzet ügyét kívánta szolgálni: a nemzeti öntudatot, a jövőbe vetett hitet szerette volna ébren tartani és fokozni, a nemzeti egységet erősíteni. Történelmi balladái ugyanis nagyrészt allegorikus jelentésűek.
Balladáit különböző szempontok szerint lehet csoportosítani:
1, Keletkezési hely szerint: - Nagykőrösi balladák (1850-es évek)
- öregkori, pesti balladák (1870-es évek)
2, Szerkezete szerint: - lineáris (Ágnes asszony)
- párhuzamos (Szondi két apródja)
3, Témája szerint:
- Történelmi balladák, tárgyukat főleg a XIV.-XV. századból, az Anjouk, a Hunyadiak korából s a török korból merítette (Mátyás anyja, Szondi két apródja)
- Népéleti (Ágnes asszony, Szőke Panni, Tengeri - hántás)
- Lélektani: lélekállapot - változásokat tükröz, gyakran tragikus végkicsengésűek (Tetemre hívás, Ágnes asszony)
Arany balladái az emberi lélek mélységeit járják be. Balladáinak szerkezete újszerű: találkozunk párhuzamos szerkesztéssel, idősíkok váltogatásával, filmszerű vágással, a képzettársítások összekapcsolásával.
Arany lélektani balladáiban nagy gondot fordít a lélektani hitelességre, a bűn és bűnhődés problémáját állítja középpontba. Ilyen lélektani ballada az Ágnes asszony (1853). Megírásának közvetlen élménye az volt, hogy Arany gyakran látott egy szótlan parasztasszonyt, aki estig mosott a patakban. Kulcsmotívuma a már említett bűn és bűnhődés, mely az első négy strófában - a balladai homálynak megfelelően - még csak sejthető (véres lepedő, hajdú megjelenése enged erre következtetni). A mű elején és végén helyet foglaló patak-jelenet mintegy keretbe foglalja. Ebből következően nemcsak lineárisnak, hanem körkörös szerkezetűnek is tekinthető. A mű három szerkezeti egységre osztható a helyszínek szerint: 1-4. szakasz: patak partja; 5-19. szakasz: börtön, tárgyalóterem; 20-26. szakasz: patak partja. A ballada az asszony megőrüléséről szól.
Már az 1. szerkezeti egységben lélektani ábrázolás figyelhető meg. Ágnes félre akarja vezetni a falubelieket férjét illetően. Az asszony bűne itt még csak sejthető. A refrén: "Oh, irgalom atyja ne hagyj el" többrétegű: mondhatja Ágnes belső zűrzavarában, mondhatja a költő csodálkozva a bűn fölött, s majd a 2. szerkezeti egységben mondhatják a bírák, szintén csodálkozásukban.
A következő szerkezeti egységben a színhely a börtön és a bíróság helyisége, az események azonban a lélekben peregnek. Arany finoman festi meg a megőrülés folyamatát, a kezdeti kényszerképzetektől a teljes tébolyig. A részletező elbeszélést hosszabb párbeszédek szakítják meg. Ágnes asszony bűne - szeretőjével együtt megölte férjét - csak ezekben a dialógusokban világosodik meg. Az asszonyt a bírák is szánalommal nézik. Ágnes a vádat fel sem fogja, csak annyi jut el a tudatáig, hogy nem mehet haza, nem moshatja ki a vérfoltot a lepedőből. Balladai homály fedi a bírák viselkedésének okát, hiszen nem tudni miért engedték haza, s miért ejtették el az életfogytiglani börtönbüntetést.
A 3. szerkezeti egység visszatér a vers indításához, a patak-parti jelenthez. Ez a pár strófa hosszú évek történetét sűríti magába. Az idő megmásíthatatlan múlását néhány motívum jelzi: a ronggyá foszlott lepedő, a szöghaj, a finom arcon szanaszét megjelenő ráncok. Az itt felhangzó refrén a már megtébolyult asszony gépies, üres motyogása. A lélektani folyamat mellett a másik értelmezési lehetőség az erkölcsi: a földi bírák Ágnest hazaengedik, mert létezik-e az őrületnél nagy büntetés. A mitikus olvasat még ennél is tragikusabb: a mű az örök, értelmetlen, hiábavaló munkát jeleníti meg. Ágnes szánandó és félelmetes alakja sikálja "régi rongyát", mintha évezredek óta mosná a véresnek látott lepedőt.
A Híd-avatás című vers Arany egy kevésbé gyakori témájával a nagyvárosi élet megjelenítésével foglalkozik. A mű az Őszikék versciklushoz tartozik. A ballada alapját az a babona adja, miszerint az új hidat az öngyilkosok avatják fel. A vers egy órányi időtartamot fog át. A nagyvárosi élet fárasztó, hajszoló depressziót okozó életmódját az olvasóban a költő azzal érzékelteti, hogy egy óra leforgás alatt mennyi ember szánja el magát az öngyilkosságra. A hangulat komorságát és a mondanivaló súlyosságát a zord körülmények (éjfél, barna víz, harangzúgás, csend,) költői képekben való leírásával emeli ki Arany. A mondanivaló súlyossága és a már-már gúnyoros, irónikus hangvételének („Ölelkezik a halál után” „Taps várja” „Én most tanúlám Az elsőt: pénzem elfogyott: Nem adtak: ugrom hát nagyot!”) szembeállítása, keserű humort visz a versbe. A kicsit paródikus stílussal, szembeállítja a vidéki nyugodt kiegyensúlyozott életet, a nagyvárosi zsúfolt, gyors életmóddal. A műben több személy bevégződő sorsának alakulását követhetjük nyomon 13 miniballadában, melyek szimmetrikusan helyezkednek el. Szimmetriatengelynek tekinthetjük ezenkívül magát a hidat melynek közepén a fiú áll,akit az első 2 strófában láthatunk amint elveszti a kártyán összes pénzét – és ezzel együtt összes reményét.
Az olvasó így jut el –a fiúval együtt- a „Szűz-Szent-Margit” hídhoz.
A harangok elütik az éjfélt, s megkezdődik az egy órán át tartó tömeges öngyilkosság.
Elsőként az ifjú pár veti magát a habokba.
S követik őket a többiek: a „milliós”, a harmadik, a negyedik, a fiú, az agg, egy életunt úrinő, egy „bolond” és sorban számolatlanul.
A vers záróakkordjaként egy órára elfogynak az emberek.
Arany a polgári világ, a szabadverseny, a haszonelvűség korának kárvallottjainak seregszemléjét mutatja föl. A célnélküliség, az erkölcsi világrend megbomlása következtében értelmetlenné válik az ember élete, nemre és korra való tekintet nélkül.