19. tétel
Móricz Zsigmond: Rokonok című regény és film összehasonlítása
Móricz Zsigmond (1879-1942)
- a Nyugat első nemzedékének jelentős prózaírója
- pályája a XIX. századi elbeszélői hagyomány folytatásaként értelmezhető
- prózájára hatást gyakorolt: realizmus, naturalizmus, lélektani irányultság
- műveiben a történetelvűség, lineáris idővezetés, metonimikus elbeszélés, metaforikus elemek játszanak fontos szerepet
- az anekdota az atmoszférateremtés, a karakteralkotás eszköze
- szerkesztésmódjára a drámaiság, jelenetezés jellemző
- elbeszélésmódja a szabad függő beszéd
- pályája első szakasza: pályája elejétől sokat írt
- első írásait az 1900-as évek elején a helyi lapok közölték
- 1908, állatmese-gyűjtemény: Erdő-mező világa (Az Újság című lap gyerekrovatának munkatársa)
- Hét krajcár című novelláját a Nyugat közölte; azonos címmel jelent meg 1909-ben novelláskötete, mely nevét ismertté tette és Ady barátságát is meghozta
- Ady köszöntője: Levél Móricz Zsigmondhoz (1913)
- programjuk hasonló: magyar Messiás és ugar téma
- Ady Vér és Arany kötete hatott rá leginkább
- különbségek írásaikban: Móricz pályája elején idilli képeket, helyzeteket ábrázol, ellentéteiben szemléli a világot, mélységben, árnyaltabban jeleníti meg a magyar parasztság helyzetét
- 1910: a Nemzeti Színház bemutatta Sári bíró című drámáját
- 1911: Az Isten háta mögött, Sárarany (regények)
- 1917: A fáklya című regény, Szegény emberek című novelláskötet
- 1920: Légy jó mindhalálig (regény)
- prózája és irodalmi tevékenysége a húszas években:
- az 1920-as évek elején regénytrilógia (Erdély-trilógia) írásába kezdett: Tündérkert (1922), A Nagy Fejedelem (1934), A Nap Árnyéka (1935)
- más regényeket is publikált: Kivilágos –kivirradatig (1926), Úri muri (1927)
- 1929 decembere és 1933 februárja között Babitscsal közösen szerkesztette a Nyugatot
- 1939: a népi mozgalom felé közeledett
- Kelet Népe című folyóirat szerkesztője
- népi íróknak biztosított publikálási lehetőséget
- szociografikus irodalmi hagyományokhoz kapcsolódtak a művek
- a pálya záró szakasza:
- 1930-as évek: Forr a bor (1931), Rokonok (1932), Életem regénye (1939), Barbárok (1931)
- utolsó jelentős regénye a Csibe-novellák nyomán írt Árvácska (1941)
- újabb regénytrilógia-terve befejezetlen maradt (Rózsa Sándor)
- két kötete: Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941) és Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét (1942)
- (további művei: A boldog ember, A vadkan és a Búzakalász)
Rokonok (1932)
„Rokonok című regényemben felállítottam azt a tételt, hogy minden családban van egy ember, a többi rokon. Ez azt jelentené, hogy van egy tehetséges, erős egyéniség, akire a sok tehetetlen rátámaszkodik. S azt is, hogy az erős semmit sem produkálhat, mert a hírnév körülveszi, s lehúzza a mélybe.” /Móricz Zsigmond, 1933/
- ide kapcsolódó szólások, közmondások:
- „Egy fecske nem csinál nyarat.”
- egy ember nem tudja (gyökeresen) megváltoztatni a maga körüli világot
- „Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.”
- aki rossz közegbe, társaságba keveredik, onnan nehéz kiutat találni, valószínűleg áldozata lesz
- „A kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon.”
- mindkét fél jól járjon, úgy kell intézni az ügyeket
- cím: eligazító és félrevezető egyúttal
- vérrokonság, családi kapcsolat juthat eszünkbe
- rájövünk, hogy a jelentés metaforikussá válik (nem családi rokonság)
- rokonok mindannyian, akik hatalomban vannak (érdekeik, politikai hatalmuk stb. szerint)
- a regény a XIX. századi realista regények hagyományát folytatja
- a karrierregény egyik fajtája
- Kopjáss István a körülmények folytán válik egyre sikeresebbé (főügyészi állás)
- maga is tisztában van azzal, hogy nem a saját képességei által kerül posztjára
- felbukkanó kérdések, melyek alakítják Kopjáss István személyét a művön keresztül: (Goriot apó című műhez hasonló kérdések, melyek ma is érvényben vannak)
- hogyan módosítja az ember jellemét helyzete, felemelkedése, karrierje
- milyen árat kell fizetnie érvényesüléséért
- megőrizheti-e épp erkölcsösségét, ha hatalomba kerül
- meddig köthet kompromisszumokat anélkül, hogy maga is korrumpálódna
- mikor veszi észre, hogy olyanná vált, mint azok, akiket elítélt
- fel tudja-e venni egy ember a harcot a külvilággal
- Kopjáss István személye, alakja:
- nem különleges ember, de tisztességes, jó férj, gondos, megbízható családapa, hivatalnok
- képes elfojtani Magdaléna iránti érzéseit; hűséges az otthon nyugalma, biztonsága miatt
- még megválasztásakor is igyekszik tisztességes maradni
- nem elég okos, hogy meglássa a csapdát; túl naiv, melyet beszédében el is árul („A kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon.”)
- gyenge, hogy ellentmondjon rokonainak
- a műnek kétféle kimenetele lehet (a szerző nyitva hagyja a művet):
- Kopjáss meglőtte magát, de nem tudjuk, hogy meghalt-e 8állásfoglalásra készteti az olvasó)
- ha nem halt meg, olyan emberré válhat, mint a többi városvezető; legyőzi környezete, behódol
- ha meghalt, nem vesz részt a romlottságban, erkölcsileg tiszta marad
- „Magyarország a rokonság és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul.”
- két szál kapcsolódik össze a regényben: politikai és magánéleti (korrupció és szerelem)
- hasonló Tímár Mihály alakjához (Jókai: Az aranyember)
- korrupció vagy erkölcsi tisztaság
- nagyvilági úrinő vagy biztonságot nyújtó családanya
- fogalmak a műben:
- panama: hivatali pozícióval való visszaélés
- eredete a Panama-csatorna építésekor felbukkanó korrupciós botrányokhoz nyúlik vissza
- dzsentri (gentry): társadalmi réteg, életforma elnevezése
- vagyonát vesztette nemes, aki életszínvonalát megpróbálja fenntartani
- 1870-ben került a magyar nyelvbe, s jelentésváltozáson ment keresztül
- az angolban a vidéki, majd a gazdálkodó tőkés árutermelést folytató nemességet jelölte
- a magyarban a jobbágyfelszabadítás után birtokait elvesztő nemességet jelölte
- a nemesség hosszú ideig a politikai élet irányítója volt, majd a kiegyezés utáni parlamentáris rendszerben a középnemesség kezdte el ezt a kifejezést használni önmagára
- életszínvonal fenntartása: rokoni kapcsolatok kihasználásával pozíciókat szereztek
- az úri, dzsentri körbe tartozó körök: katonatiszti, jogászi végzettségű fiatalok (nem nemesi származásúak)
- a dzsentri identitástudat jellemzője: a társadalomtól való elkülönülés (alsóbb köröktől), melyet a mű a nyelvhasználat során is kifejez (pl.: méltóságos úr, bátyám uram stb.)
Szabó István: Rokonok (filmváltozat)
- a film 2005-ben készült és 2006-ban mutatták be a mozikban
- filmnyelvi megoldásait tekintve abba a magyar hagyományba tartozik, amely a társadalmat és lélekábrázolást helyezi a középpontba és egymással kölcsönhatásban vizsgálja azt
- társadalomrajzában a kis- és középváros viszonyát, helyi hatóságok és hatalmasságok intrikái állnak a középpontban
- (Zsarátnok városát csak egyszer hagyja el, de ez a látogatás is azt erősíti, hogy az országos politika ugyanolyan, mint a helyi, vidéki politika, csupán aránybeli különbségek vannak)
- a filmet már korábban többen is megrendezték: Márjásy Félix (1954)
- Szabó István tanára volt, akinek a tiszteletére rendezte a filmet
- fekete-fehér film
- Fábri Zoltán rendezéseivel mutat rokonságot (társadalmi problémákat vizsgál)
- a magyar irodalom klasszikus anyagából választ témát (pl.: Az aranyember)
- Szabó István művészetében ez újdonságnak számít
- más (közép-európai) filmeket is eszünkbe juttathat pl.: Kustorica: Macskajaj
- a regény megfilmesítése:
- szöveghűséget és párbeszédeket követel meg a regényadaptáció
- a szövegek nagy része a könyvből lett átültetve
- a párbeszédeket, elhangzottakat képek támasztják alá (közeli kameraállások)
- szereplők:
- vannak elnagyolt, sematikusan ábrázolt figurák, akik típust jelenítenek meg
- pl.: Kardics jellemzője: harsány „ördögi” nevetés, cinikusság, rohanás, gátlástalanság
- új szereplő a koldus: kiemelt személy, akinek sorsáról nem tudunk, titokzatos alak
- az úri társadalomból kizárt társadalmi réteg képviselője
- a szavaival ér véget a film („Nem kellett volna megtörténnie.”)
- „Szegény Magyarország” (utalás a szövevényes rokoni kapcsolatokra a társadalomban)
- a film végkimenetelének meghatározása:
- eldönti a főszereplő sorsát: Kopjáss meghal, de megőrzi erkölcsösségét (ironikus)
- befejező képsor: Kopjáss egy sertéstenyésztőben hal meg
- bemocskolódik, „korpa közé keveredik” (szólások megerősítése)
- a film időrendje lineáris, ugyanúgy, mint a regényé
- a regény az eseményekbe ágyazva ismerteti a múlt történéseit
- szimbólumrendszer és képi megjelenítés:
- álomrészek:
- három álom szerepel a filmben, s mindegyik egy vonaton játszódik (az utolsó álomban nem éri el a vonatot)
- vonat: út, utazás, célok, életút szimbóluma
- lemarad a lehetőségekről, nem valósulnak meg az álmai
- szél és kavargó por: régi dolgokat felkavar, megmozgat
- megtisztítás vagy felkavarás (Kopjáss felkavarja a régmúlt történéseit)
- lélekben dúló viharok
- sok közelkép segíti a viselkedések, érzelmek megértését
- gondolatok megjelenítése, kifejezése (leginkább Kopjáss és Lina beszélgetései során; Lina és Magdaléna hasonlósága és megjelenésben, gondolkodásban való különbség; a hivatalnok megismerése hivatali és személyes életében is)
- zeneileg az amerikai jazz és a korban kialakult műfajok jelennek meg
- kapitalista állam szimbóluma, átültetése
- színészek: Csányi Sándor – Kopjáss
Tóth Ildikó – Lina
Marozsán Erika – Magdaléna
Eperjes Károly – Kardics
(operatőr: Koltai Lajos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése