József Attila szerelmi költészete

József Attila

(1905-1937)

Magánéletében szinte mindvégig a hiány kísérte: ami másoknak, „mindenkinek” megadatott (gyerekkori védettség, állás, házasság, saját család), azt neki nélkülöznie kellett. Élettervét a szerelemben sem tudta megvalósítani.

Szerelmei

• Vágó Márta: első komoly kapcsolata, házasságot terveztek, de a szülők Mártát londoni tanulmányútra küldték, ez vetett véget kapcsolatuknak (Klárisok)
• Szántó Judit: élettársa (1930-36), a költőt többre becsülte, mint a férfit, az embert és ezt Attila is megérezte. Egyetlen vers szól hozzá, ez is szakításuk után keletkezett (Judit)
• dr. Szöllős Henrikné Marton Márta: futó ismeretség (lillafüredi találkozón ismerkedtek meg), újságíró volt, József Attila legszebb szerelmes verse szól hozzá (Óda)
• Gyömrői Edit: pszichoanalitikusa. A költő anyahiányát, szeretethiányát átvitte kezelőjére és szerelemre lobbant iránta. A Nagyon fáj szerelmes verseinek ez a kapcsolat az ihletője. (Gyermekké tettél, Nagyon fáj)
• Kozmutza Flóra: (később Illyés Gyuláné) pszichológus, baráti társaságban ismerkednek meg. Előbb Flóra majd a költő súlyos betegsége teszi távlattalanná kapcsolatukat, bár reménykednek valamilyen szép fordulatban. ( Flóra, Flórának)
• Szerelmeiben a társat, barátot, szeretőt csakúgy kereste, mint az elvesztett édesanyát (anyja rákban hal meg 1919-ben).

Klárisok (1928)

• Dal
• Vágó Mártához szól
• Harmónia és diszharmónia egy időben van jelen (szerelem-halál, szép-rút, idilli-groteszk)
• Szervező elve: ellentétesség és párhuzamosság
• 2 részre tagolható:
• 1-2 szakasz: ellentétességet feltáró alapállapotot rajzol meg; 1-2. sor: Márta, 3-4. sor: költő
• 3-4 szakasz: időbeliség is fontos, elmúlás
• „bartóki” jellegű dal: népi elemek
• A vers motívumai többféleképpen értelmezhetők
• Alapellentéte: „klárisok a nyakadban” „kenderkötél nyakamon” (lehet gazdagság- szegénység, de kifejezheti a szépség nyomasztó megbéklyózó voltát)
• A szépség ellenpontjaként groteszk jelenik meg: békafej, bárányganéj (ezt azzal magyarázzák, hogy a költő érzi, hogy kapcsolatuknak nincs jövője)

Óda (1933)

• Óda: vágyakozó szerelem, vége: dal – olyan magaslatig jut, hogy már nem lehet tovább fokozni; beteljesült szerelem
• Lillafüreden, az Írók Gazdasági Egyesületének kongresszusán íródott
• Ihletője - feltehetően - dr. Szöllős Henrikné Marton Márta volt
• Futó ismertség nyomán lobbant fel hirtelen a szenvedély
• A beteljesülő szerelem, harmonikus kapcsolat verse, de érezni lehet, hogy a költő tudja, hogy ez csak a képzelet síkján valósul meg
• Irodalmi előzmény:
• Thomas Mann: Varázshegy (Hans Castorp röntgenfelvétele Madame Chauchat-ról)
• Természettudományos érdeklődés:
• Szegeden hallgat természettudományos kurzusokat is
• A szerelem látomásos körképe: annak teljességét, egyetemességét és anyaghoz kötöttségét fejezi ki
• A vers zenéje:
• A mű egésze olyan zenei alkotást idéz, amely öt tételből, illetve a hozzá kapcsolódó záró részből (Mellékdal) áll.
• Jellemzőek továbbá a visszatérő motívumok és a rendkívül gazdag ritmika.
• 6 részből áll: számokkal elkülönülnek, de a részek szervesen összetartoznak, mindig vannak átkötések, a záró motívum megtalálható a következő elején
• 1. rész:
• Állókép - sajátos József Attila -i nyitás: lírai helyzetkép, pontos hely és idő meghatározása
• Minden könnyed, derűs, idillikus, a táj minden eleme a kedvesét idézi (metaforák)
• Természeti képből kiváló nőalak – látomásszerű: természet és emlékképek egymásba játszanak
• Vízió - az állóképpel szemben csupa mozgás
• 2. rész:
• A látomástól izgatottan tör elő a szenvedélyes vallomás: ("Oh, mennyire szeretlek téged")
• Megszólal a magánytól való rettegés - vergődő sikoltás
• Különös ellentétek: földön-égbolton, távol-közel, édes-mostoha (oximoron), egyén, szubjektum-világmindenség kozmikus színtere
• 3. rész:
• Határozottan ismétlődő ritmus, anaforák: kifejti a szerelmi vallomást
• Nyelvi egyszerűség, de tartalmilag összetett képek
• Az összetartozás fontossága (gyermek - vermek - termek)
• A tudat és az ösztönök tevékenysége összeolvad
• (Elme, ösztön - végtelen dimenzió - visszatérés: vizespohár)
• 4. rész:
• A szerelem naturalisztikus leírása (anatómiai pontosság)
• 1. rész fordítottja: a kedves teste a természet jelenségeinek segítségével válik költőien érzékletessé, széppé
• A test belső mechanizmusát elvont képzetekkel, a természet, az emberi világ és a világmindenség képeivel rajzolja körül
• Alantas téma (fiziológiai leírás) felmagasztalása ("méhednek gyümölcse" - Szűz Máriához szóló imából): himnikus emelkedettség
• A beteljesülés felé lüktet
• 5. rész:
• Tetőpont, minden összesűrűsödik (élet és halál - újrateremtés és pusztulás)
• Megteremti a megsemmisülés és újjászületés szintézisét
• (lágy bölcső - erős sír - eleven ágy)
• 6. rész:
• Mellékdal - csöndes, békés
• A szerelem mégis csak vágyként lebeg szeme előtt - elmarad a beteljesülés
• Visszalép a mindennapokba: utazik, de nem a versbeli asszonyhoz, hanem élettársához (Szántó Judit)
• Átkötések:
• 1-2. rész: te és a természet - te, én és a mindenség; patak-kép – vízesés-hasonlat; kint, látvány – bent, tudat
• 2-3. rész: szeretlek – szeretlek felkiáltás kibontása
• 3-4. rész: a test, biológiai megközelítés – részletező kifejtés
• 4-5. rész: „öntudatlan örökkévalóság” – törvény és lét, állandóság és elmúlás
• 5-6. rész: elveszettség – otthonra találás
• 1-5. rész és a 6. rész: lehetséges és valóságos
• Spirálos forma
• A versforma, a szerkezet és a gondolatiság is rokonságot mutat a költő szintézisverseivel (pl. Téli éjszaka).

Flóra-versek

• Kozmutza Flórával 1937-ben ismerkedtek meg, az év folyamán a költő már egyre fokozódó mértékben küzd a halál képzetével.
• Flóra szerelme gyógyító, a költő valóságnak veszi, hogy nem csak ő szeret, de őt is szeretik.
• Ezekben a Flóra-versekben kulcsszerepet kap a harmónia képzete, azonban Flóra mint a szerelem motívuma mindvégig jelen van az utolsó év verseiben.
• Ez a kapcsolat döntő jelentőségű a költő számára.
• A harmónia mellett megjelenik a kétely, a döntés sürgetése és végül egy tépettséget kifejező halál-kép is.

Flórának (1937)

• A halál menekülés az élet krízishelyzetei elől, de az életösztön a halál elől is menekülésre késztet
• Ezért jelent ebben a versben megoldást a halál is és a szerelem is: a két lehetőség egyenrangúan van jelen
• A költő a léten túli állapotból figyeli önmagát és szerelmét (egyetemesség)
• Életének komor szakaszát idézi fel (Dunán hajósinas) de a ritka idilli pillanat kerül a középpontba
• A halál utáni nézőpontból az öröm, a változatosság, a szépség a meghatározó, minden színes, minden ritmusosan mozog
• Olyan világ tárul fel, amelyben szinte minden kívánatos
• Feloldja magányát: „közvagyonná” teszi lelkét+felolvad egy másik emberben, szeret
• A világokat-virágokat rímpár az Ómagyar Mária-siralmat idézi
• Biblikus-archaikus jellegű költői rájátszások
• „kiolthatatlan drága szenem” Balassi Bálint egyik művére is utal („Júlia két szemem/olthatatlan szenem”)
• Archaizáló jellegű a költemény, egyszerűbb a verstani felépítése is (a szakaszok kilences és nyolcas páros rímű sorpárokból állnak, két- és háromüteműek, szabadabban jambikus jellegűek)
• A rímek között sok a ragrím

Flóra (1937)

• Ódához hasonlóan számokkal elkülönített részekre tagolódik
• Alcímek jelzik, hogy a részek között sokkal lazább, ciklikus jellegű a kapcsolat
• Eltérő a részek ritmusa, formája is
• Mintha költői műremek készülne, ami azt akarja a kedvesnek bemutatni, mi mindent tud a költő
• 1. rész: címe a ritmusra utal (hexameterek)
• 2. rész: kétütemű hetesek, zenei elemek, népdalszerű
• 3. rész: 10-11 szótagos jambusi sorok, tárgyias hangvételű
• 4. rész: kevert ritmusú
• 5. rész: kétütemű kilences, ritmikailag a 2 részre utal vissza, tartalmilag az egész verset összegzi: a szerelmes férfi szorongását oldja fel „kétes létben a bizonyosság”