József Attila
(1905-1937)
Magánéletében szinte mindvégig a hiány kísérte: ami másoknak, „mindenkinek” megadatott (gyerekkori védettség, állás, házasság, saját család), azt neki nélkülöznie kellett. Élettervét a szerelemben sem tudta megvalósítani.
Szerelmei
- Vágó Márta: első komoly kapcsolata, házasságot terveztek, de a szülők Mártát londoni tanulmányútra küldték, ez vetett véget kapcsolatuknak (Klárisok)
- Szántó Judit: élettársa (1930-36), a költőt többre becsülte, mint a férfit, az embert és ezt Attila is megérezte. Egyetlen vers szól hozzá, ez is szakításuk után keletkezett (Judit)
- dr. Szöllős Henrikné Marton Márta: futó ismeretség (lillafüredi találkozón ismerkedtek meg), újságíró volt, József Attila legszebb szerelmes verse szól hozzá (Óda)
- Gyömrői Edit: pszichoanalitikusa. A költő anyahiányát, szeretethiányát átvitte kezelőjére és szerelemre lobbant iránta. A Nagyon fáj szerelmes verseinek ez a kapcsolat az ihletője. (Gyermekké tettél, Nagyon fáj)
- Kozmutza Flóra: (később Illyés Gyuláné) pszichológus, baráti társaságban ismerkednek meg. Előbb Flóra majd a költő súlyos betegsége teszi távlattalanná kapcsolatukat, bár reménykednek valamilyen szép fordulatban. ( Flóra, Flórának)
- Szerelmeiben a társat, barátot, szeretőt csakúgy kereste, mint az elvesztett édesanyát (anyja rákban hal meg 1919-ben).
Klárisok (1928)
- Dal
- Vágó Mártához szól
- Harmónia és diszharmónia egy időben van jelen (szerelem-halál, szép-rút, idilli-groteszk)
- Szervező elve: ellentétesség és párhuzamosság
- 2 részre tagolható:
- 1-2 szakasz: ellentétességet feltáró alapállapotot rajzol meg; 1-2. sor: Márta, 3-4. sor: költő
- 3-4 szakasz: időbeliség is fontos, elmúlás
- „bartóki” jellegű dal: népi elemek
- A vers motívumai többféleképpen értelmezhetők
- Alapellentéte: „klárisok a nyakadban” „kenderkötél nyakamon” (lehet gazdagság- szegénység, de kifejezheti a szépség nyomasztó megbéklyózó voltát)
- A szépség ellenpontjaként groteszk jelenik meg: békafej, bárányganéj (ezt azzal magyarázzák, hogy a költő érzi, hogy kapcsolatuknak nincs jövője)
Óda (1933)
- Óda: vágyakozó szerelem, vége: dal – olyan magaslatig jut, hogy már nem lehet tovább fokozni; beteljesült szerelem
- Lillafüreden, az Írók Gazdasági Egyesületének kongresszusán íródott
- Ihletője - feltehetően - dr. Szöllős Henrikné Marton Márta volt
- Futó ismertség nyomán lobbant fel hirtelen a szenvedély
- A beteljesülő szerelem, harmonikus kapcsolat verse, de érezni lehet, hogy a költő tudja, hogy ez csak a képzelet síkján valósul meg
- Irodalmi előzmény:
- Thomas Mann: Varázshegy (Hans Castorp röntgenfelvétele Madame Chauchat-ról)
- Természettudományos érdeklődés:
- Szegeden hallgat természettudományos kurzusokat is
- A szerelem látomásos körképe: annak teljességét, egyetemességét és anyaghoz kötöttségét fejezi ki
- A vers zenéje:
- A mű egésze olyan zenei alkotást idéz, amely öt tételből, illetve a hozzá kapcsolódó záró részből (Mellékdal) áll.
- Jellemzőek továbbá a visszatérő motívumok és a rendkívül gazdag ritmika.
- 6 részből áll: számokkal elkülönülnek, de a részek szervesen összetartoznak, mindig vannak átkötések, a záró motívum megtalálható a következő elején
- 1. rész:
- Állókép - sajátos József Attila -i nyitás: lírai helyzetkép, pontos hely és idő meghatározása
- Minden könnyed, derűs, idillikus, a táj minden eleme a kedvesét idézi (metaforák)
- Természeti képből kiváló nőalak – látomásszerű: természet és emlékképek egymásba játszanak
- Vízió - az állóképpel szemben csupa mozgás
- 2. rész:
- A látomástól izgatottan tör elő a szenvedélyes vallomás: ("Oh, mennyire szeretlek téged")
- Megszólal a magánytól való rettegés - vergődő sikoltás
- Különös ellentétek: földön-égbolton, távol-közel, édes-mostoha (oximoron), egyén, szubjektum-világmindenség kozmikus színtere
- 3. rész:
- Határozottan ismétlődő ritmus, anaforák: kifejti a szerelmi vallomást
- Nyelvi egyszerűség, de tartalmilag összetett képek
- Az összetartozás fontossága (gyermek - vermek - termek)
- A tudat és az ösztönök tevékenysége összeolvad
- (Elme, ösztön - végtelen dimenzió - visszatérés: vizespohár)
- 4. rész:
- A szerelem naturalisztikus leírása (anatómiai pontosság)
- 1. rész fordítottja: a kedves teste a természet jelenségeinek segítségével válik költőien érzékletessé, széppé
- A test belső mechanizmusát elvont képzetekkel, a természet, az emberi világ és a világmindenség képeivel rajzolja körül
- Alantas téma (fiziológiai leírás) felmagasztalása ("méhednek gyümölcse" - Szűz Máriához szóló imából): himnikus emelkedettség
- A beteljesülés felé lüktet
- 5. rész:
- Tetőpont, minden összesűrűsödik (élet és halál - újrateremtés és pusztulás)
- Megteremti a megsemmisülés és újjászületés szintézisét
- (lágy bölcső - erős sír - eleven ágy)
- 6. rész:
- Mellékdal - csöndes, békés
- A szerelem mégis csak vágyként lebeg szeme előtt - elmarad a beteljesülés
- Visszalép a mindennapokba: utazik, de nem a versbeli asszonyhoz, hanem élettársához (Szántó Judit)
- Átkötések:
- 1-2. rész: te és a természet - te, én és a mindenség; patak-kép – vízesés-hasonlat; kint, látvány – bent, tudat
- 2-3. rész: szeretlek – szeretlek felkiáltás kibontása
- 3-4. rész: a test, biológiai megközelítés – részletező kifejtés
- 4-5. rész: „öntudatlan örökkévalóság” – törvény és lét, állandóság és elmúlás
- 5-6. rész: elveszettség – otthonra találás
- 1-5. rész és a 6. rész: lehetséges és valóságos
- Spirálos forma
- A versforma, a szerkezet és a gondolatiság is rokonságot mutat a költő szintézisverseivel (pl. Téli éjszaka).
Flóra-versek
- Kozmutza Flórával 1937-ben ismerkedtek meg, az év folyamán a költő már egyre fokozódó mértékben küzd a halál képzetével.
- Flóra szerelme gyógyító, a költő valóságnak veszi, hogy nem csak ő szeret, de őt is szeretik.
- Ezekben a Flóra-versekben kulcsszerepet kap a harmónia képzete, azonban Flóra mint a szerelem motívuma mindvégig jelen van az utolsó év verseiben.
- Ez a kapcsolat döntő jelentőségű a költő számára.
- A harmónia mellett megjelenik a kétely, a döntés sürgetése és végül egy tépettséget kifejező halál-kép is.
Flórának (1937)
- A halál menekülés az élet krízishelyzetei elől, de az életösztön a halál elől is menekülésre késztet
- Ezért jelent ebben a versben megoldást a halál is és a szerelem is: a két lehetőség egyenrangúan van jelen
- A költő a léten túli állapotból figyeli önmagát és szerelmét (egyetemesség)
- Életének komor szakaszát idézi fel (Dunán hajósinas) de a ritka idilli pillanat kerül a középpontba
- A halál utáni nézőpontból az öröm, a változatosság, a szépség a meghatározó, minden színes, minden ritmusosan mozog
- Olyan világ tárul fel, amelyben szinte minden kívánatos
- Feloldja magányát: „közvagyonná” teszi lelkét+felolvad egy másik emberben, szeret
- A világokat-virágokat rímpár az Ómagyar Mária-siralmat idézi
- Biblikus-archaikus jellegű költői rájátszások
- „kiolthatatlan drága szenem” Balassi Bálint egyik művére is utal („Júlia két szemem/olthatatlan szenem”)
- Archaizáló jellegű a költemény, egyszerűbb a verstani felépítése is (a szakaszok kilences és nyolcas páros rímű sorpárokból állnak, két- és háromüteműek, szabadabban jambikus jellegűek)
- A rímek között sok a ragrím
Flóra (1937)
- Ódához hasonlóan számokkal elkülönített részekre tagolódik
- Alcímek jelzik, hogy a részek között sokkal lazább, ciklikus jellegű a kapcsolat
- Eltérő a részek ritmusa, formája is
- Mintha költői műremek készülne, ami azt akarja a kedvesnek bemutatni, mi mindent tud a költő
- 1. rész: címe a ritmusra utal (hexameterek)
- 2. rész: kétütemű hetesek, zenei elemek, népdalszerű
- 3. rész: 10-11 szótagos jambusi sorok, tárgyias hangvételű
- 4. rész: kevert ritmusú
- 5. rész: kétütemű kilences, ritmikailag a 2 részre utal vissza, tartalmilag az egész verset összegzi: a szerelmes férfi szorongását oldja fel „kétes létben a bizonyosság”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése