Rómeó és Júlia filmadaptáció

Rómeó + Júlia

(filmadaptáció)

Shakespeare Rómeó és Júliája az egyik legismertebb irodalmi alkotás a világon. Témájánál fogva nagyon széles rétegekhez eljutott, amihez az is hozzájárul, hogy ez az egyik legtöbbször megfilmesített dráma (pl. Franco Zeffirelli alkotása filmen visszaadja azt, amit Shakespeare évszázadokkal ezelőtt papírra vetett).

Shakespeare: 1564-1616

• az angol reneszánsz egyik legjelentősebb drámaírója, költője
• legismertebb művei: Hamlet, Lear király, Szentivánéji álom, Macbeth, A vihar és természetesen a Rómeó és Júlia
• Shakespeare forrása ehhez a történethez Dante volt, aki Isteni színjátékban a Purgatórium résznél írt a Montecci és a Capeletti családokról, akik különböző pártállások miatt állandóan veszekednek
• ezenkívül Matteo Bandello reneszánsz novellája, a Romeo és Giulietta adta a konkrét ötletet
• 1597-ben jelent meg nyomtatásban, majd pont 400 évvel később mutatták be Baz Luhrmann, ausztrál filmrendező adaptációját

Adaptáció:

• Egy mű cselekményének, szereplőinek vagy gondolatainak átvitele egy másik műbe, műfajba (jelen esetben filmbe) abból a célból, hogy az eredeti mű közönségétől eltérő közönséghez is eljusson.
• Az irodalmi mű tehát legtöbbször csak az alapötletet adja.
• A film minden másban eltér az eredeti műtől, itt azonban a 2 alkotás szorosan kapcsolódik egymáshoz.
• A két művészeti ág kifejezésmódja és kifejezőeszközei azonban különböznek.
• A mondanivalót az irodalmi mű megnevezi, míg ez megmutatja.
• Egyéni alkotás helyett ez csapatmunka, de a rendező álláspontja érvényesül, a közönség is nagyobb.
• Éppen ezért nem lehet megmondani, hogy melyik alkotás a jobb, értékesebb, mivel teljesen más műfajba sorolhatók, más eszközökkel dolgoznak.

Baz Luhrmann filmje:

• 1996-ben készült, 1997-ben mutatták be
• az ausztrál rendező dolgozta át a shakespeare-i szöveget forgatókönyvvé
• főszereplői: az ekkor még kevésbé ismert Leonardo di Caprio, Claire Denis, akik tökéletesen illenek szerepükbe
• a rendező célja a reneszánsz történet fogyaszthatóvá tétele a mai kor fiatal generációja számára, tehát a mai pörgő társadalom igényeihez igazítása
• ezt azt jeleni, hogy az eredeti művet belehelyezte a modern korba

Rómeó és Júlia, összehasonlítás:

	eredeti	film
idő:	bármikor játszódhat, pár nap történése, nincs pontos időmeghatározás	ezt használta ki a rendező
szereplők:	azonosak, nevüket nem változtatta meg, szerepkörük is pontosan ugyanaz, de esetenként más posztokat töltenek be (herceg = rendőrkapitány, Capulet és Montague család: gazdag maffiózók…)
alapkonfliktus:	2 család viszálya
	nemzedékek közti konfliktus	itt nem érvényesül
	régi és új erkölcs összecsapása: feudalizmus – reneszánsz: szabad párválasztás: az első tragédia, melynek középpontjában a szerelem áll!	nem érvényesül: a modern korban a társadalom alapja inkább a fiatalabb generáció, az idősebbek az ő életvitelüket igyekszenek követni (lásd: bálJ), már nem érvényesül annyira a szülőnek alárendeltség (csak Júliánál)
	herceg: események felett áll, kiegyensúlyozó szerep az értékrendek, családok között	itt rendőrkapitány, szerepe itt sem változott
	Mercutio: kulcsfontosságú: legtöbbet ő árul el az új felfogásról	itt nem jelenik meg új felfogás, a szerelem szabadsága, a szabad párválasztás már régóta bevett dolog (csupán a hatalommal rendelkező Capulet próbálja Júliát a házasságra kényszeríteni); ezért Mercutio jelentősége is eltörpül
Hősei:	nem tipikus, átlagon felüli tragikus hősök, hanem átlagos kamaszok (ábrándos, lobbanékony, álmodozó) rendkívüli erejű szenvedély tragikus hőssé emeli őket (halál vállalása, erkölcsi tisztaság)	itt annyiban nem átlagosak, a többséggel ellentétben gazdag, befolyásos család leszármazottai, helyzetük kivételes

A film formai jellemzői:

• a klasszikus shakespeare-i szövegbe keveredik a szleng, de nem kirívóan tér el az eredeti szövegtől, ez azonban a modern környezetben roppant komikus hatást kelt
• a film minden szintjén jelen van (ábrázolásmód, szereplők, zene), hogy modern feldolgozás, követi a mai kor igényeit
• éppen ezért rengeteg tömegfilmes elemet használ: üldözéses jelenet, autó, fegyver (kard és tőr helyett), slágerzene; ezekre nagy hangsúlyt fektet, ugyanakkor Luhrmann ezekkel a giccsfogásokkal ironizál is
• A film ritmusát, tempóját meghatározza a klipszerű vágás, a kamera gyors mozgása, ami szintén a jelenkorra utalhat.
• A film képi világa, a szinte mindent belepő neonfénnyel, a tetoválásokkal, és a túlfűtött egyházi jelképekkel nem nagyon hasonlít a 90-es évek mindennapjaihoz, olyan hangulattal látja el a filmet, ami talán kicsit közelít Shakespeare világához.
• az erőszakot naturalisztikusan ábrázolja a modern kor igényei szerint
• szélsőséges karaktereket választ - leképezi a '90-es évek amerikai társadalmát, minden társadalmi rétegből megjelenik 1-1 személy (mint Shakespeare-nél): Mercutiót egy néger színész alakítja, akárcsak a báli énekest, a méregárus kocsmáros a legszegényebbek közül való, Paris a közkedvelt alakokhoz tartozik, a családok az elit tagjai…
• aktualizáló szándék jelenik meg a helyszín megválasztásában, jelmezekben, zenében is: Mexico Cityben játszódik, a lepusztult Verona Beachen
• komikusan hat a modern ruházat és az archaizáló nyelvezet egymás mellett szerepeltetése
• A kötött időkeret és a folyamatos előadásmód kényszere meghatározó tényező a filmforma kialakításában.
• A film ezért rövidít, olykor bizonyos helyzeteket kihagy, jeleneteket összevon.
• itt is megfigyelhetők a 2 eltérő műfaj különböző eszközei, mivel a dráma gyakorlatilag dialógusra épül, mindent ki kell mondani, ahhoz hogy követhető legyen, míg a filmben elég csak 1-2 képpel ábrázolni
• így természetesen nem mondják végig a teljes szöveget, csak a lényeges részeket – vagyis azokat, amiket a rendező – forgatókönyvíró kiemel
• így előkerülnek olyan motívumok, melyek a színdarabban a háttérbe szorultak (például a fény – sötétség gyakori említése), valamint eltűnnek a modern világba nem illő részek (görög istenek, mitológiai alakok említése, madár – motívum: fülemüle / pacsirta: amelyek Shakespeare-nél és Zeffirellinél hangsúlyosak voltak)
• Előfordul, hogy új, az irodalmi szövegben nem szereplő, de a mozgóképi közlésmód számára könnyebben megközelíthető, látványgazdagabb eseményekkel dolgozik, így olyan motívumok, szimbólumok is belecsempészhetők a filmbe, amelyek más színezetet adnak neki (tűz – víz, sötétség – fény, világias életmód – vallás…)
• Az irodalmi szöveg szereplő-és környezetleírásai röviden megjeleníthetők a filmben. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy míg a drámában árnyaltabbak a jellemek (Capulet, Paris, Tybalt nem feltétlen negatív alak, sokszor említi pl. Júlia, hogy „Jó Tybalt”…), addig a film csak egyoldalúan ábrázolja az összes szereplőt, pedig eszköze lenne arra, hogy árnyalttá tegye őket (pl. Montague fiúk: csupa színes, világos ruha, hawaii mintás ingek ó Capuleték: csak sötét, fekete)
• A film csupán a dráma külső formát tudja közvetlenül visszaadni, az elvont gondolati dolgokat nem, ugyanakkor a rengeteg szimbólummal mégis elvonttá teszi a művet, azonban itt is megjelenik az, hogy míg a dráma kimond, megállapít, a film csak sejtetni tud (pl. az egyházi jelképek – Jézus-szobrok, angyalok, Szűz Mária… szabadon értelmezhetőek)
• A filmekben a kiemelés egyik eszköze az ismétlés. Bizonyos részeket többször is elismételnek az eredeti szövegből (pl. szerelemről szóló sorokat, Rómeó első megjelenésekor, Júlia halála előtt…) → ezek lesznek a mű tartópillérei
• összességében vizsgálva a filmet 2 fontos szál tűnik ki, ami mellett minden más lényegtelenné válik: szerelem + harc

Szerelem + harc:

• Shakespeare-nél inkább a szerelem volt a meghatározó motívum, a párbajok, összecsapások nem voltak annyira kiélezettek (nyilván a műfaj miatt is)
• a műben egymást váltották a clown-jelenetek (pl. szolgák szópárbaja, Mercutioék és a dajka párbeszéde…), a szerelmi jelenetek, és az összecsapások (a mű elején, Mercutio, Tybalt halála, Paris halála)
• a filmben állandóvá válik a harc: fel-feltűnnek gyors összevágások, melyek az összecsapásokat ábrázolják (füst, tűz, pisztolyok), ezek eszközei a médiumok
• a média szerepe itt a narráció, a narrátor elbeszélő szerepét a rendező ezekre osztotta: a televíziós bemondónőtől halljuk a bevezető szöveget, valamint a végszót is (keretes szerkesztés!), közben is többször felbukkan (pl. a bálról a szolga helyett a tv-ből szerzünk tudomást, Paris képe az újságok címlapján, a cikkek, amik az ellentéteket fejezik ki, mélyítik el…)
• a rendező ezt a harcot egyértelmű jelképekre építette: a tűz, a forróság, a sárga és piros színek (pl. Tybalt ruhája, vér…) mind-mind ezt mutatják
• ennek ellentéte a szerelem, amit itt a hagyományos vörös szín helyett a kék és a fehér jelképez
• ez is folyamatosan jelen van a műben, mivel Luhrmann feldarabolta a szöveget, és bizonyos részeknél összevegyítette a különböző színhelyeket, szereplőket (pl. Rómeó és Tybalt összecsapásába beékelődik Júlia képe, amint a szerelméről beszél a kék ruhás angyalszobrok között)
• itt is rengeteg szimbólum jelenik meg: vallásos jelképek, a víz-motívum (ami eloltja a tüzet!), pl.: Júliát először vízbe merült fejjel láthatjuk, majd Rómeó is, Júlia angyal volt a bálon → ez a tisztaságot is jelképezi (mint Shakespeare-nél: erkölcsileg tiszták a főszereplők!)
• ezáltal az egész mű feszültté válik, ugyanakkor ez adja a film sajátos hangulatát
• az egész történet valami bájos emelkedettséget kap: a lerobbant város, a sznob gazdagok, modern kor és a klasszikus nyelv elegye különleges vizuális keveréket teremt, keveri a pop és az elitkultúra elemeit
• bár itt is van látványtervezés meg pazar vágás, mégis a nyelv „viszi a látványt”, amely viccessé teszi s filmet, ugyanakkor a romantikus jelenetekhez teljesen passzol

Mondanivaló:

• míg Shakespeare a „szabad szerelem” mellett érvelt művével, a 20. sz.-ban ebből inkább csak szerelem maradt, valamint a szülő-gyermek viszony sem értelmezhető ugyanolyan módon, mivel ez sem illik a modern korhoz
• ugyanakkor ki kell emelni, hogy Baz Luhrmann nagyszerűen ültette át a reneszánsz művet a modern filmbe, hűen tükrözi az író mondanivalóját
• amiben viszont eltér, az az előbb bemutatott 2 motívum: az élet tehát egy folyamatos harc, de mindig vannak benne romantikus pillanatok, valamint a szerelem képes lehet arra, hogy eloltsa a viszályt