Az ókori dráma - Antigoné

Az ókori dráma

(Szophoklész: Antigoné)

A dráma jellemzőinek kialakulása már az ókorban megkezdődött.

Történelmi háttere:

• i.e.6.sz.közepéig a görög kultúra nagy teljesítményei Kis-Ázsiában és a szigeteken jöttek létre, de a dráma kialakulása már Athénhoz kapcsolódik
• 5.sz.: Athén a világ vezető államává válik:
• megvalósult a demokrácia (ókor leghaladóbb társadalmi rendje)
• sikerül megállítaniuk a feltartóztathatatlannak vélt perzsa hadsereget
• ezek hatására virágzásnak indul a szellemi polgári élet
• periklészi békekorszak (480-431): lehetőség az alkotó személyiség kibontakozásának
• de az ezt megelőző állandó harc, változás kialakította az emberekben az állandóság hiányának érzését → létrejön a dráma

Dráma kialakulása:

• Dran=cselekedni –cselekménysort ad elő
• Dráma: MŰNEM
• Kezdetei homályosak: népszokások, amelyeket cselekvés formájában jelenítettek meg (homo ludens=játszó ember)
• Dionüszosz tiszteletére rendezett ünnepséghez fűződik
  kardalban (=dithürambosz) adták elő Dinüszosz egész életét
  a kardal a 6.sz-ban irodalmi műfajjá vált, több drámai típus alakult ki belőle:
• szatírdráma: szatüroszokból (kecskebőrbe bújt emberek) álló kar, előre meghatározott témát felelgetéses formában, kezdetben pajkos
• Később a kórus hérosznak öltözött, téma heroikus (hősies)
• 6.sz.: tragédia: (tragoidia=kecskeének)
• komédia: (komosz+odé= gúnyos dal) vidám jellegű / (komé+odé= falu dal) falusi dal
  vidám, gúnyos

Dráma fogalma:

• eseménysort ábrázol, amit a szereplők párbeszédéből ismerünk meg
• cselekménye jelen időben bontakozik ki előttünk az alapszituációból, ami a hősöket drámai harcra készteti
• nincs leírás, jellemábrázolás

Dráma fajtái:

• tragédia: (ókorra jellemző)
• uralkodó esztétikai minősége a tragikum
• nagy értékvesztés következik be a műben, ami a hős lelki összeomlásában nyilvánul meg
• a főhős meghal, de az általa képviselt erkölcsi érték mindig fennmarad és győzedelmeskedik
• halálának következménye: katarzis = lelki megtisztulás
• komédia: (ókorra jellemző)
• uralkodó esztétikai minősége a komikum
• értékhiány lepleződik le a műben
• „hősei” átlagos, vagy még kisszerűbb alakok, akik szellemi, erkölcsi és jellembeli fogyatékosságuknak nincsenek a tudatában, negatív tulajdonságaikat értékesként tüntetik fel
• így természetesen értelmetlen értékekről, értékveszteségről és katarzisról beszélni…

Görög színház:

• Évente Athénban 15-17 új darabot mutattak be (versenyek: minden szerzőnek 3 tragédiával (trilógia: tartalmában, témájában összefüggő 3 részes mű) és 1 komédiával kellett indulnia)
• Színház: kezdetben nyitott, kör alakú, patkóalakban lépcsőzetes nézőtér, nincs díszlet, szkéné (öltözőbódé, színpad felőli oldala díszlet –templom/ház)
• Színészek: csak férfiak, 1 szereplő –több szerep, maszk, álarc, kothurnusz: vastag talpú cipő
• Fontos szerep: deus ex machina: emelőszerkezetekkel

Tragédia:

• MŰFAJ
• kialakulása: első tragédiaíró: Theszpisz (i.e.534. első tragédiája):
• a kar mellett már egy magyarázót is alkalmazott (1. színész= hüpokritész)
• feladata: tájékoztat az eseményekről
  előzmények magyarázata
• szigorúan kötött szabályai i.e.5.sz-ban állandósultak, szerkezet 5 egységből áll:
• prologosz: előbeszéd: 1. színész
• paradosz: kórus belépődala, sípkísérettel a karfő (kórusvezető szólója)
• epeiszodion: felvonások, közbevetések, betétek
• sztaszima: közöttük a kar karéneket adott elő (szünet)
• exodosz: kivonulás (+exodikon: a kar kivonulás közben énekelte, összefoglalta a tanulságot, életbölcsességet mond el)
• nem rögzítették, de már ekkor megtartották a tér, idő, cselekmény hármas egységét:
• általában 1 helyen (palota előcsarnoka, templom előtt…)
• minimális idő alatt (1-3 nap)
• 1 szálon fut a cselekmény

Dráma műnem jellemzői:

• drámai szituáció: alaphelyzet (Antigoné: eltemessük/ne)
• konfliktus: ellentétes eszméket képviselő szereplők és magatartások összeütközése (egyetlen drámai hősben is végbemehet)
• dialógus: (/monológ) a konfliktus mindig dialógusban nyilvánul meg, általa valósul meg a cselekmény és tárul fel a konfliktus
• drámai nyelv: magasztos, ünnepélyes, emelkedett hangulat, versben van írva
• van versmértéke: ionicus a maiore --vv
  ionicus a minore vv--
  choriiambus –vv-

Drámaszerkezet: ma is használatos

• expozíció: alaphelyzet ismertetése
• bonyodalom: fokozatosan tárul fel a cselekmény és a szereplők kapcsolata, a konfliktusok jellege
• krízis: válság: tetőpont: itt a legerősebb a konfliktus
• retardáció: késleltetés: a feszültség fokozása, végső megoldás előtti utolsó kísérlet a megoldhatatlan drámai helyzetre (Kreón megpróbálja kiszabadítani Antigonét és fiát)
• katasztrófa: megoldás: a tragédia lezárása, a főhős fizikailag megsemmisül, de minden esetben erkölcsi győzelmet arat

Tragikus triász:

• Aiszkhülosz: Athén demokratikus állam megszületésének költője
  Szophoklész: Athén fénykorának költője
  Euripidész: a válság korának költője
• általában a thébai mondakört dolgozták fel
• Aiszkhülosz: (I.e.525-456)
• Művei: Oltalomkereső, Perzsák, Heten Théba ellen, Oreszteia, A leláncolt Prométheusz
• Újításai: 2 színész szerepeltetése, 12 tagú kórus
• Szophoklész: (I.e.496-406)
• Konzervatív szellemiségű (politikában), de számára is fontos a demokrácia
  hitt az ember erkölcsi és szellemi erejében
• Művei: 123 drámát írt (7 maradt fenn):
• I.e.477: Antigoné - trilógia
• I.e.425: Oidipusz király
• I.e.407: Oidipusz Kolonoszban
• Elektra, Aiasz
• Újításai:
• 3 színészt alkalmaz
• 15 fő a kar
• egyszerűen ír (nem annyira emelkedett hangon)
• jelentősek jellemzései:
• lelki életük gazdag (nagyság és nemesség)
• szereplőit olyannak ábrázolja, amilyennek lenniük kell
• sokszor a szereplők szembeállításával tárja fel azok jellemét (Kreón-Haimón, Antigoné-Kreón), jellemkülönbségek, ellentétes gondolkozás
• drámáinak szerkezete világos, logikus
• nagy gondot fordít a női szereplőkre és a hősök hősiességének, nagyságának kiemelésére
• Euripidész: (I.e.480-406)
• Drámáinak jellemzői, újításai:

• Jobban hangsúlyozza az emberi erőnél a gyengeséget
• Fontosabb a véletlen, mint a törvényszerűségek
• Hasonló témák, mint elődeinél, de a régi formákat új tartalommal telíti
• Elsőként alkalmaz lélektani motívumokat (sorsüldözött nők)
• Eszményített hősökkel szemben valódi (tipikus és egyedi) szereplőket alkalmaz
• Jellemábrázolásban megerősíti a reális elemeket
• Az ellentétek nem nemzedékeken át mélyülnek el, hanem egyetlen drámai pillanatba sűrűsödnek össze: a drámai sűrítés mestere
• A szereplőket szenvedélyek vezérlik
• Nem ír trilógiákat
• Nagymértékben csökkenti a kar szerepét, elkülöníti a cselekménytől: a cselekmény menetébe nem szól bele, hanem az előzményeket, a szereplők múltját, cselekmény helyszínét mondják el

• Művei: Medeia, Trójai nők, Hippolütosz, Iphigénia a tauruszoknál, Iphigénia Auliszban, Oresztész, Elektra
  

Antigoné:

• Keletkezés: i.e.442-ben keletkezett, a trilógia első része
• Szerkezete:
• Prologosz, expozíció: Antigoné Iszméné párbeszéde: eltemessék-e vagy ne, Antigoné eltemeti

Paradosz: a thébaiak győzelmének ünneplése

• 1. epeiszodion, bonyodalom: Kreónnak jelenti az őr, hogy valaki mégis eltemette Polüneiklészt

1. sztaszimon: a kórus az ember titokzatos, félelmetes, csodálatos hatalmáról énekel

• 2. epeiszodion: drámai harc fokozódása: Antigoné felvállalja tettét Kreón előtt, aki Iszménét is halálra ítéli

2. sztaszimon: karének az emberi sors bizonytalanságáról

• 3. epeiszodion: késleltető mozzanat: Haimón (Kreón fia, Antigoné jegyese) és Kreón párbeszéde (Haimón ítéletének visszavonására buzdítja Kreónt)

3. sztaszimon: szerelem mindent legyőző hatalmáról szól a karének

• 4. epeiszodion: drámai feszültség fokozódása: Antigoné és a kar panaszdala, búcsúja

4. sztaszimon: a kar más hősök hasonló szenvedéseiről emlékezik meg

• 5. epeiszodion: tetőpont (krízis): Kreón és Teiresziász (a jós) párbeszéde: Teiresziász megjósolja Kreón családjának halálát, Kreón bukását, ezután Kreón visszavonja ítéletét, elismeri bukását

5. sztaszimon, retardáció: a kórus Dionüszoszhoz fordul segítségért

• exodosz: katasztrófa: Antigoné, Haimón, Eurüdiké (Kreón felesége) halálának, öngyilkosságának híre, Kreón panaszdala

exodikon: a bölcs belátásról énekel a kórus

• Szereplők jelleme: a 2 főszereplőben megtestesül a konfliktus, 2 világrend szembenállása:

	Antigoné	Kreón
Törvények, amik irányítják őket:	- Isteni törvények (a halottakat el kell temetni) - testvérszeretet	- Hatalom az élők fölött, saját törvényei (emberi törvények) - önkényuralom, a király szava megmásíthatatlan - ellenség, hazaárulók megbüntetése
Értékek, amiket fontosnak tartanak:	- szeretet - önfeláldozás - bátorság	- Feltétlen engedelmesség - Anyagi haszon - érdekek
Eszmék, amik éltetik őket, amiket képviselnek:	Harmónia Istenek és emberek tiszteletben tartása	Egyeduralom Saját érdekeinek korlátlan érvényesítése

• 
  
• Antigoné: egyoldalú ábrázolás
• külsőleg: fiatal, szűzies, vonzó…
• makacs, bátor, kötelességtudó higgadt, józan
• tisztában van az emberi jogokkal és minden körülmények között ragaszkodik ehhez
• az erkölcsi elv, igazság még az életnél is fontosabb
• nagyságát bizonyítja, emeli:
• egyedül vállalja tettét, egyedül ő áll ki a halottért, az igazságért
• felmenti Iszménét
• meggyőződéssel áll ki tettéért
• vállalja a halált
• Kreón:
• Jó király akar lenni
• A város polgárságának üdvét akarja szolgálni
• Jó szándékú, hazaszerető
• De megrészegül a hatalomtól
• Gőgös, zsarnokias, önző, saját érdekei vezérlik
• Forrófejű, düh vezérli, nem józanész és belátás
• Félti hatalmát, ezért bünteti meg Antigonét
• A jóslat hatására rádöbben bűnére, de ettől nem megtisztul, hanem ez fejezi ki bukását, aminek hatására összeroppan
• Iszméné:
• Családszerető, félti Antigonét
• Gyáva, nem mer kiállni testvéréért
• Később mégis vértanúságot vállal
• Belenyugszik erőtlenségébe
• Haimón:
• Tisztelettudó apjával szemben
• De bátor, szembeszáll vele
• Érzelmileg azonosul Antigonéval (mivel a szerelme), nem erkölcsileg
• Kórus:
• Bölcs, előrelátó
• Érveit a régi korok példájával támasztja alá
• Együtt érző: minden szereplővel
• Nép véleményét közvetíti, ismerteti az előzményeket
• Általánosságokat mond ki, jellemzéseket ad
• Leszűri a tanulságot

Oidipusz király:

• Keletkezés: i.e.420-ban, a trilógia 2. része (habár a történetben korábbi eseményeket jelenít meg)
• Konfliktus: nem 2 szembenálló akarat, erkölcsi törvény, hanem a konfliktus egyetlen személyben játszódik le, Oidipuszban (lásd a történetet: thébai mondakör)
• Időszerkezet: ellentétes irányú mozgás az időben:

A cselekmény a jelenben halad előre, míg ezzel párhuzamosan haladunk visszafelé a múltba, így ismerjük meg Oidipusz múltját

A cselekmény kiindulási pontja: dögvész Thébában, amikor Oidipusz a király, jóslat, nyomozni kezdenek Laiosz király gyilkosa után

• Mondanivaló: „Jobb vakon élni, mint jóslatok között szomorú sorsot várni!”
• Jóslatok szerepe: (míg az eposzban az istenek az irányítók, itt:) cselekmény kibontakozása, katasztrófa
• Oidipusz jelleme:
• Sorsával szembenéző ember
• Hazaszerető, kötelességtudó, ezért fog a nyomozásba, amit saját katasztrófáját látva sem hagy abba
• Felelősségteljes, önfeláldozó
• Meggondolatlanul ítélkezik, indulatos, hirtelenharagú

Thébai mondakör: (CSAK OLVASD EL!)

Laiosz király és felesége, Iszméné önmegtartóztató életet élnek, mert egy jóslat szerint, ha gyermekük születik, meg fogja ölni apját, anyját pedig feleségül veszi. Egy éjszaka mégis megszegték ezt…, megszületett fiúk, Oidipusz, akit a király kirakat a Khitarión hegyére, hogy elpusztuljon, de a szolga megsajnálja, elviszi Korinthoszba Polübosz királyhoz, aki felneveli. Később Oidipusz elmegy egy jóshoz, aki ugyanazt a jóslatot adja neki, mint amit Laiosz is megtudott. Mivel Oidipusz még mindig Polüboszt tartja apjának, nem megy vissza Korinthoszba. Útja közben találkozik néhány idegennel, akik veszekednek, majd önvédelemből Oidipusz tudtán kívül megöli apját, Laioszt. Megérkezik Thébába, ahol az emberevő Szphinx sanyargatja a várost, de Oidipusz megfejti kérdését, így felmenti a város, jutalmul pedig feleségül veszi anyját és megkapja a trónt, így beteljesedett a jóslat. Gyermekei születnek: Polüneikész, Eteoklész, Antigoné és Iszméné…

Később dögvész pusztít a városban és szintén egy jóslat szerint addig nem ér véget, amíg Laiosz gyilkosa nem nyeri el büntetését. Oidipusz nyomozásba kezd, lelepleződik az igazság, Iokaszté öngyilkos lesz, Oidipusz megvakítja önmagát, fiai ellene fordultak, ezért ő a testvérviszály átkát mondja rájuk, majd Antigoné kíséretében útra kel Kolónoszba, ahol meghal (Oidipusz Kolónoszban).

Oidipusz két fia megállapodik, hogy felváltva fognak uralkodni, de Eteoklész megszegte ezt, testvérét száműzeti, aki apósával Thébára támad, a testvérek megölik egymást. A király Iokaszté testvére, Kreón lett, aki nem engedte eltemetni Polüneiklészt, mivel elárulta hazáját. Antigoné mégis eltemeti.