2010. május 25., kedd

Kafka - Az avantgard irányzatai

Az avantgárd irányzatai

(Franz Kafka: Az átváltozás)

Avantgárd

  • A 20. század első évtizedeiben jelentkező újító művészeti irányzatok összefoglaló neve (másik elnevezés: modernizmus).
  • Az avantgárdhoz azokat a körülhatárolt esztétikai, filozófiai, sokszor politikai programmal rendelkező áramlatokat, irányzatokat soroljuk, amelyek ember és ember, ember és természet megváltozott viszonyrendszerére keresik a választ, s eközben rendszerint mozgalomszerűen alakítanak alkotó csoportot, amely gyakran összművészeti és nemzetközi is egyúttal.
  • Létrejöttének okai:
    • századforduló dekadenciája
    • polgári elidegenedés
    • megingott a hagyományos vallásos világnézetbe vetett hit: az emberek kételkedni kezdtek a tudományok mindenhatóságában
    • keresik a kapcsolatot a baloldallal.
  • Két nagy csoport:
    • intellektuális, gondolati: pl. kubizmus, aktivizmus
    • érzelmi, indulati: pl. futurizmus, expresszionizmus, dadaizmus.

Az epika változása

  • A XX. század erős filozofikussága miatt a műnemek változásokon mennek keresztül.
  • A modern regény előfutára Dosztojevszkij → az emberi világot külső teljességében képtelenség ábrázolni, így a cselekményről a hangsúly a hősök belső állapotára került.
  • A regény szerkezeti megváltozásának oka: írói bizalmatlanság a közvetlen tapasztalással és megfigyeléssel szemben. A változás két iránya:
    • a regény intellektualizálódása: tipikus műfaja az esszéregény, ahol az események helyett a gondolatok válnak meghatározóvá: filozófiai eszmefuttatások, elmélkedések (pl.: Thomas Mann: Varázshegy)
    • a regény szubjektivizálódása: teljesen háttérbe szorult a cselekmény, tele van belső monológokkal (pl.: Franz Kafka: Átváltozás).
  • Az időszemlélet is eltér az eddigitől:
    • történelmi idő: amit megélünk
    • tiszta idő: belsőnkben, amit elképzelünk.
  • Időfelbontás: különböző idősíkok kerülnek egymás mellé.
  • Nézőpontváltás: ugyanannak a dolognak, eseménynek, személynek több szereplő szempontjából való megvilágítása.
  • Szimultánizmus technikája (montázstechnika): térben egymástól távol eső, de egy időben lejátszódó események vagy időben egymástól távoli mozzanatok meglepő összekapcsolása.

Franz Kafka

(1883-1924)

Az elidegenedést, az elmagányosodást legjobban látó író.

Műveinek jellemzői

  • profetikus író: nem megjósolja a jövőt, hanem szuggesztív
  • műveinek középpontjában a kisember sorsa áll (csinovnyik):
    • a hivatali gépezet személytelen hatalma alá kerül, egyedüllét és félelemérzet, folyamatos rossz közérzet jellemzi
    • magányosan él egy olyan gépezetben, amelyet nem ért és megöli az emberi lényeget
    • állandóan bűntudatot érez, amiért a gépezet csavarjává vált
    • nem hiszi, hogy ettől az élettől meg tud szabadulni → vagy elvonul, elszakad vagy kapcsolatot keres, mert gyenge ahhoz, hogy önmagát meg tudja valósítani

Ábrázolásmódja

  • kerüli az írói megnyilatkozásokat, a hős szempontjából ábrázol
  • abszurd világot jelenít meg: szorongásos álomvilág
  • metaforikus nyelvhasználat → a képtelenségről úgy ír, hogy meg sem kérdőjelezzük
  • látásmódja groteszk
  • művei többértelműek és parabolikus szerkesztésűek (példázatszerűség)

Átváltozás

  • Keletkezés: 1912
  • Főszereplő: Gregor Samsa
  • Kezdés: in medias res: egy nap úgy ébred, hogy féreggé változott
  • Képtelenség, de mégis természetes dologként írja le
  • A fantasztikumba és az abszurditásba jó adag irónia is vegyül: az író távolságtartó előadásmódba ellentétes esztétikai minőségeket vegyít, tragikumot és komikumot
  • Gregor:
    • átlagon aluli életet él, magányos, családját ő tartja el, nincsenek barátai, nem történik vele semmi
    • munkáját nem szereti, de muszáj csinálnia
    • hirtelen átváltozik, de nem derül ki, hogy miért → mindenki azt gondol róla, amit akar
  • Szimbólumok:
    • átváltozás → változni akarás; féreghez méltó szürke életet él
    • almadobálás → bottal verés
    • rothadó alma → lelki sebek
    • apja ruhája → bürokratizmus, kétféle valóság egybejátszása
    • üres szoba → lelke üres, magány, társtalanság
    • ablakból látott szomszéd ház → külvilág kérlelhetetlensége
  • A felismerés fokozatai:
    • megijed, hogy lekési a vonatot
    • nyugtatja magát, hogy ez csak egy átmeneti állapot, majd elmúlik
    • közeledni próbál családjához, de azok félnek tőle
    • rádöbben, hogy egyedül maradt és hogy jóval régebben elhagyta már ezt a világot
    • elbújik szobájában, hallgatózik, kukucskál, nem tud beszélni
  • A család viselkedése:
    • szülei kezdettől fogva undorodnak tőle
    • húga az egyetlen, aki törődik vele, gondozza, eteti, kinyitja néha az ajtót, átrendezi a szobát, hogy a kedvére tegyen
    • később nyűggé válik, mindenki meg akar tőle szabadulni
    • rájönnek, hogy kénytelenek nélküle boldogulni → ez gyűlöletet vált ki belőlük
    • albérlőt fogadnak, dolgozni kezdenek, apja is újra munkába áll → ismét családfőnek érzi magát
  • A novella szerkezete:
    1. fejezet: a változás hatásai a környezetre
    2. fejezet: a család próbálja elfogadni a változást, de nem sikerül
    3. fejezet: a család lemond Gregorról és a végén ő is lemond saját életéről → meghal /húga hegedülése döbbenti rá a zene fontosságára/
  • Látásmód:
    1. fejezet: Gregor szemszögéből
    2. fejezet: a család szemszögéből
    3. fejezet: kívülről látjuk → az író szemszögéből
  • Az átváltozás értelmezése:
    • apa-fiú konfliktus: az apa azt akarja, hogy fia olyan legyen, mint ő
    • teljes elmagányosodás, társtalanság, kiszállás a külvilágból
    • a szürke ember bezárkózása, személyiségének eltorzulása
    • a társadalmi léten aluli életet élt → azt kapta, amit megérdemelt → amikor féreggé válik, akkor válik igazán emberré és elkezd emberként gondolkozni
    • lázadás, üzenet a külvilágnak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók