2010. május 25., kedd

Örkény István: Tóték

Örkény István: Tóték

(a groteszk és az abszurd kimutatása, a háború hatása az emberekre)

Élete: 1912-1979

  • jómódú zsidó polgárcsaládban született
  • a 20. sz. magyar irodalmának egyik legnagyobb alakja, író, drámaíró, de vegyészmérnöknek, gyógyszerésznek készült
  • 1937-ben került kapcsolatba a Szép Szó körével
  • világháborúban munkaszolgálatos a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza
  • 1958 és 1963 között az 1956-os forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá, ekkor írta egyperces novelláinak nagy részét, megtalálta saját egyedi stílusát, beérkezett íróvá vált

Groteszk, abszurd:

  • Groteszk:
    • régóta jelen van a művészetben, de a romantikában vált központi kategóriává: Poe, ETA Hoffmann, Gogol, + Kafka és Karinthy
    • esztétikai minőség, amely világszemléletet fejez ki, kibillent a megszokott nézőpontból, többlettudást ad
    • keveredik a tragikum és a komikum
    • így szélsőségesen össze nem illő elemek bizarr társítása jellemzi, ami nevetséges, de borzongató hatást is kelt
    • ebből következik a képzavar, az össze nem illő elemek, konfliktusok mindvégig feloldhatatlanok maradnak
    • reális – irreális, látszat – valóság, tragikum – komikum, fenségesség – alantasság, fantázia – naturalizmus egymásba játszanak át (paradoxonok), valamint nem tekinthető semmi egysíkúnak (csak jó / rossz)
    • gyakran ábrázol visszataszító, undort keltő elemeket: torzság, rútság
    • jellemzi továbbá a témák banalitása, a nyelvhasználat köznapisága
    • megjelenítésének eszköze: a szerkezet: groteszk mű világa zárt, minden lehetséges benne
    • másik értelmezés: komikum válfaja
  • Abszurd: a groteszk rokona
    • esztétikai minőség: ábrázolt jelenetet lehetetlenségnek érezzük
    • ezáltal az író felhívja a figyelmet a többletjelentésre
    • mitikus, mesés, utópisztikus jelleg, meghökkentő hatás
  • Ez a két minőség kölcsönösen áthatja egymást Örkény műveiben

Tóték:

  • Keletkezés:
    • eredetileg filmforgatókönyvnek íródott Pókék, majd Csönd legyen! címmel
    • kisregény formáját 1966-ban nyerte el, a Kortárs című folyóirat közölte
    • 1967-ben mutatták be a drámaváltozatot (amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert. A drámából egyébként 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében, ez az Isten hozta őrnagy úr.)
  • Téma, cselekmény:
    • A kisregényben Tót Lajos tűzoltóparancsnok és családja vendégül látja az orosz fronton harcoló fiuk parancsnokát, egy őrnagyot.
    • Ezáltal Örkény bemutatja a háború hatását az emberekre, a személyiségtorzulást; valamint mindenki felelősségét a háborúért.
    • A tűzoltóparancsnok édesapa és az őrnagy viszonyváltozásai, ütközései - és a mögöttes tudati folyamatok - alkotják a mű cselekményét.
    • Idő: a második világháborúval párhuzamosan, pár hét
    • Szerkezet: 4 fejezet – 4 szerkezeti rész

1-2. rész:

      • előkészületek, őrnagy megérkezése, alapszituáció, helyszín, szereplők megismerése, őrnagy első napja a faluban, szokásainak, fura napirendjének megismerése
      • megdöbbentő sürgöny (fiú halála): ettől kezdve két szál fut egymás mellett a műben: a mátraszentannai eseménylánc és a frontról érkező levelek (az epizódokat a dokumentumok ellenpontozzák) → párhuzamos szerkesztésmód
      • a kiélezett ellentétek (pl. ittak az ő zászlós fia egészségére) értelmezésre, állásfoglalásra kényszerítik az olvasót
      • a fordulóponttól kezdődően már nem beleéléssel, hanem rálátással, külső szemlélőként olvassuk a történetet, elidegenítően, az azonosulást mellőző elbeszélésmód
      • nagy feszültség keletkezik, ami a mű végéig megmarad: mást tud az olvasó, mint a Tót család
      • abszurd helyzet: gyámoltalan emberek groteszk vergődése; csak szánalmat (esetleg részvétet) keltenek
      • Helyszín megismerése:
      • két színtér áll egymással szemben: Mátraszentanna hegyvidéki falucskája, valamint a front; a cselekmény a hátországban játszódik (ez a háború kritikai ábrázolását segíti: háborús szerepünket, kiszolgáltatottságunkat, felelősségünket emeli ki ezzel)
      • 2 helyszín ellentétben áll, de nem a megszokott formában (a háború és a béke világa), mivel itt nincsenek egyértelmű minőségek, a jelenségek összefonódnak és kölcsönhatásba lépnek egymással, állandó ellentétben állnak (groteszk)
      • a falu fiktív helység, de konkrét térbe, Eger közelébe telepíti az író
      • az idill és a köznapi valóság is keveredik a műben: a környék maga a tökéletes természeti szépség (napfényes kert; kilátás a Bábonyra, finom fenyőillat) - de a fenyőillatot már pótolni kell, az egri moziból kölcsönkért vaporizatőrrel (groteszk) → a természet ősállapotában mesterkélt emberi csinálmányok, művi eljárások jelennek meg
      • további groteszk elemek: nincs a faluban folklór, legékesebb és legtekintélyesebb dísztárgy itt már a kínai mintás ágyterítő - azt is kölcsön kell kérni
        • Szereplők, háború hatása:
      • ez a falu nem a hagyományos (pl. mikszáthi) atmoszférát árasztja, hanem a XX. századi Magyarországét, annak egy jellegzetes szelete, modellje
      • a lakosság összetétele vegyes (idegen származású autótulajdonos, rossz hírű nő…), de a legtöbbjük kisember: egyszerű, tartalmatlan élet, a különleges eseményre felizzó érdeklődés (Szabóék kicipelték béna nagyapjukat az udvarra → groteszk)
      • a másik helyszín (háború) is érezteti hatalmát: a családok 60 %-ának volt olyan hozzátartozója
      • már itt megjelenik a mű egyik fő mozzanata: minden deformálódott (groteszk): senki sem azt csinálja, amit kellene (ügyvéd gödörtisztító…); „mintha meghőbörödtek volna az emberek”
      • ezért a mű szereplői közvetve vagy közvetlenül, valamilyen fokon a front áldozatai
      • áldozat mindenekelőtt Tót Gyula, az emberhez méltatlan körülmények elszenvedésével (Istenem, megfürödhetek!), majd értelmetlen hősi halálával („bolsevik rém ellen harcolt”) → abszurd helyzet
      • áldozat Varró őrnagy is: háborúban megrongált idegállapot, szánalomra és gyámolításra szorul
      • alacsony, beteg, űzött, törődött alak → reális őrnagy (éles ellentétben azzal, amilyen alakot vártak + azzal az ideális őrnaggyal, aki csak tévedésből szállt le a buszról)
      • életét felborította a partizánokkal folytatott egyenlőtlen küzdelem, személyisége ezért eltorzult, idegei megroppantak, élete már-már maga az abszurditás
      • az őrnagy kiszolgálásával akaratlanul is a háborút szolgálják (mindezt a fiúkért)
          • alapszituációból két tényezőt kell kiemelni, amely a kisregény konfliktusában igen jelentős szerepet játszik:
      • az életforma: a fárasztó napi munka utáni jellegzetes tétlenség, megszokott napirend
      • az életstratégia: kisember élettapasztalata azt sugallja, hogy a sors hányattatásaival, csapásaival szemben csak a maga ügyeskedésére van utalva (pl. illetékesek lekenyerezése; önzetlen jóindulat mímelése, egy bizonyos társadalmilag elfogadott és eljátszott udvariasság: a szíves vendéglátás színlelésével → groteszk)
        • kérdésköre:
          • mottóból derül ki + az első részben körvonalazódik
          • ábrázolja a magyarság magatartását a háborúval szemben, kiemeli felelősségünket
          • szolgalelkűség, lázadás groteszk képét mutatja meg
          • Ez a magatartás hova vezet?
          • Még ha a legféltettebb kincsről, az egyetlen fiúgyermek életéről van is szó, meddig játszhatók a felvett szerepek, meddig csorbulhat az emberi szuverenitás?
          • Elpusztíthatja-e egy külső hatalom az embert?
          • Elpusztíthatja-e önmagát az ember?
          • Van-e határa az emberi szuverenitásnak, van-e korlátja a hatalomnak?

3-4.rész:

            • Folyamatábrázolás:
          • az őrnagy Tótot szokásai feladására kényszeríti, akaratát, egyéniségét is feladja ezzel → deformáció
          • valós elemekből indul ki (itt ez a háború), majd a szereplők ennek helyezik alá teljes személyiségüket, kiszolgáltatottak lesznek a parancsuralom alatt → abszurd helyzet
          • Tót család szokásai, akaratuk, gondolkodásuk deformálódik, átalakul, a cél érdekében a végsőkig alkalmazkodnak
            • Gyuri atyus, a „púpos, félkegyelmű, hebegő” postás: kulcsfigura (groteszk figura):
          • rokon- és ellenszenve függvényében kézbesíti a faluba érkező leveleket, és ezáltal sorsokat alakít (ha nincs cél, akkor nem is vállalták volna az alávetettséget!)
          • ő az egyetlen ebben a felfordult világban, aki ragaszkodik a szimmetriához, a rendhez, és a maga torz módján ugyan, de tiltakozik a meghunyászkodás ellen (groteszk)
          • mikor a világban uralkodó szabályok ellentmondanak a józan emberi észnek (háború hatása + groteszk), akkor éppen az ún. abnormális viselkedés és észjárás volna követendő
            • Az őrnagy és Tóték viszonya:
          • a hatalom és az áldozat viszonyát vizsgálja
          • hogyan vált át a hatalom hatalmaskodásba, s az elnyomottak szolgalelkűsége, gyávasága, saját nyugalmas életvegetációjuk védelme hogyan segíti az önkényt létrejönni
          • úgy próbálja vélt érdekeit megvédeni, hogy önmagukat alárendelik a rossznak, alkalmazkodnak hozzá, és alantas megalázkodásának magyarázatául még valami magasabb értelmet is keresnek (itt a fiúk élete), és csak végső esetben lázadnak fel.
            • A címszereplő:
          • Tóték, a család: bármelyikük tette és magatartása hármójuk együttműködésében formálódik (egyfajta „szimbiózisban” élnek)
          • Tót Lajos a cselekvő, mert ő a családfő, de mindig igazodik a feleség és a lánygyermek elvárásaihoz
          • ő viseli a közös terhet, ő nem csupán a háború áldozata, hanem a családé is
          • a nők inkább csak stilizált (néhány találó vonással megrajzolt) figurák, akárcsak Tomaji plébános, Cipriani professzor és a többiek
        • „Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik”:
          • Tót Lajos és Varró őrnagy magatartása és helyzete egymással ellentétes irányban változik.
          • a szép szál, köztiszteletnek örvendő Tót Lajos (maga a megtestesült rend, béke, harmónia) fokozatosan megalázkodik, lealacsonyodik, az őrnagy pedig erőre kap, sőt Tót fölé magasodik, teljhatalomhoz jut
          • kezdetben az őrnagy volt szánalmas figura, a tetőpontig Tót Lajos válik azzá
          • a folyamat, amelyben fokozatosan feladja egyéniségét: a szemére húzza a sisakját; férfiúi önérzetét feladva beáll dobozolni; éjszaka nem alszik; visszafogja az ásítást és a nyújtózkodást; elemlámpát vesz a szájába; rogyasztott térddel jár.
          • szerény képességeihez mérten görcsösen igyekszik, de összeomlással fenyegető ütközések keletkeznek közte és az őrnagy között; nehéz feladnia korábbi családon belüli hatalmát, tekintélyét
            • Az őrnagy és Tóték viselkedése kölcsönösen feltételezi egymást:
          • Tóték szolgalelkűsége, eleve hibás életstratégiája és életformája szinte rákényszeríti az idegent, hogy hatalmaskodni kezdjen
          • ahogy Tót Lajos tűrőképessége fogy, működni kezdenek normális emberi reakciói: menekülési ösztöne, álmossága
          • először elszökik, majd rátalál a „budi”-ra, amely ezúttal (szintén groteszk módon) emberi szükségletet, nyugalomvágyat, sőt meghittséget is jelképez
          • ez egy új magatartásformát mutat: a kivárást: életben maradni, és átmenteni a fennálló világrendet
          • a kezdőmotívum visszatérése szerkezeti lezáródást is jelez
                • Őrnagy távozása:
          • visszaállítják a megszokott rendet
          • visszatér: kivárás politikája nem eredményes, radikálisabb fellépésre van szükség, az erőszakkal szembe kell szállni (akár erőszakkal)
          • erre csak akkor kerülhet sor, ha a szolgalelkűekben maradt öntudat
          • Tóték azt gondolták, a fiúk élete volt a tét, de Tót megérezte, hogy valójában az övé, a saját személyisége, mivel önmagát tette egy idegen érdekében eszközzé
          • ugyanakkor egyes értelmezések szerint: Tót és őrnagy egyetlen személyiség: mindenkiben megvan a hatalmaskodásra és kiszolgáltatottságra való hajlam, a zsarnok csak az áldozat-szerepet elfogadók révén válhat zsarnokká, a szerepek cserélődhetnek
                  • Befejezés:
          • ha gyilkosság árán is, az őrnagy elleni fellázadással, úgy látszik, helyreáll a rend („Négy egyforma darabba vágtam!” –„ Te mindig tudod, mit hogyan kell csinálni.”)
          • a történet lezárása éppoly groteszk, mint maga a mű
          • az elbeszélő többször is előre jelzi a végső groteszk fordulatot, a tragikus és mégis felemelő, feszültségoldó tettet („Ha az ember Tót Lajost egy éles késsel kettészelte volna”; „pengéje egy borjút kettévágott volna”; „Ennek nem lesz jó vége, Mariskám”)
          • visszatérő motívumok (pl. illat-szag-bűz) ugyancsak ezt jelzik
    • Értelmezési lehetőségek:
          • szolgalelkűség elítélése
          • felelősségtudat fontossága
          • magyarság passzívságának elítélése
          • háború teljes elembertelenítő hatásának bemutatása, kritikája…

1 megjegyzés:

  1. Uristen ki csinalta ezt iszonyat hossz es ertelmetlen mi ez az egysroba levő szöveg!!!!!!!?????

    VálaszTörlés

Rendszeres olvasók