Örkény István: Tóték

Örkény István: Tóték

(a groteszk és az abszurd kimutatása, a háború hatása az emberekre)

Élete: 1912-1979

• jómódú zsidó polgárcsaládban született
• a 20. sz. magyar irodalmának egyik legnagyobb alakja, író, drámaíró, de vegyészmérnöknek, gyógyszerésznek készült
• 1937-ben került kapcsolatba a Szép Szó körével
• világháborúban munkaszolgálatos a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza
• 1958 és 1963 között az 1956-os forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá, ekkor írta egyperces novelláinak nagy részét, megtalálta saját egyedi stílusát, beérkezett íróvá vált

Groteszk, abszurd:

• Groteszk:
• régóta jelen van a művészetben, de a romantikában vált központi kategóriává: Poe, ETA Hoffmann, Gogol, + Kafka és Karinthy
• esztétikai minőség, amely világszemléletet fejez ki, kibillent a megszokott nézőpontból, többlettudást ad
• keveredik a tragikum és a komikum
• így szélsőségesen össze nem illő elemek bizarr társítása jellemzi, ami nevetséges, de borzongató hatást is kelt
• ebből következik a képzavar, az össze nem illő elemek, konfliktusok mindvégig feloldhatatlanok maradnak
• reális – irreális, látszat – valóság, tragikum – komikum, fenségesség – alantasság, fantázia – naturalizmus egymásba játszanak át (paradoxonok), valamint nem tekinthető semmi egysíkúnak (csak jó / rossz)
• gyakran ábrázol visszataszító, undort keltő elemeket: torzság, rútság
• jellemzi továbbá a témák banalitása, a nyelvhasználat köznapisága
• megjelenítésének eszköze: a szerkezet: groteszk mű világa zárt, minden lehetséges benne
• másik értelmezés: komikum válfaja
• Abszurd: a groteszk rokona
• esztétikai minőség: ábrázolt jelenetet lehetetlenségnek érezzük
• ezáltal az író felhívja a figyelmet a többletjelentésre
• mitikus, mesés, utópisztikus jelleg, meghökkentő hatás
• Ez a két minőség kölcsönösen áthatja egymást Örkény műveiben

Tóték:

• Keletkezés:
• eredetileg filmforgatókönyvnek íródott Pókék, majd Csönd legyen! címmel
• kisregény formáját 1966-ban nyerte el, a Kortárs című folyóirat közölte
• 1967-ben mutatták be a drámaváltozatot (amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert. A drámából egyébként 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében, ez az Isten hozta őrnagy úr.)
• Téma, cselekmény:

• A kisregényben Tót Lajos tűzoltóparancsnok és családja vendégül látja az orosz fronton harcoló fiuk parancsnokát, egy őrnagyot.
• Ezáltal Örkény bemutatja a háború hatását az emberekre, a személyiségtorzulást; valamint mindenki felelősségét a háborúért.
• A tűzoltóparancsnok édesapa és az őrnagy viszonyváltozásai, ütközései - és a mögöttes tudati folyamatok - alkotják a mű cselekményét.

• Idő: a második világháborúval párhuzamosan, pár hét

• Szerkezet: 4 fejezet – 4 szerkezeti rész

1-2. rész:

• előkészületek, őrnagy megérkezése, alapszituáció, helyszín, szereplők megismerése, őrnagy első napja a faluban, szokásainak, fura napirendjének megismerése
• megdöbbentő sürgöny (fiú halála): ettől kezdve két szál fut egymás mellett a műben: a mátraszentannai eseménylánc és a frontról érkező levelek (az epizódokat a dokumentumok ellenpontozzák) → párhuzamos szerkesztésmód
• a kiélezett ellentétek (pl. ittak az ő zászlós fia egészségére) értelmezésre, állásfoglalásra kényszerítik az olvasót
• a fordulóponttól kezdődően már nem beleéléssel, hanem rálátással, külső szemlélőként olvassuk a történetet, elidegenítően, az azonosulást mellőző elbeszélésmód
• nagy feszültség keletkezik, ami a mű végéig megmarad: mást tud az olvasó, mint a Tót család
• abszurd helyzet: gyámoltalan emberek groteszk vergődése; csak szánalmat (esetleg részvétet) keltenek
• Helyszín megismerése:
• két színtér áll egymással szemben: Mátraszentanna hegyvidéki falucskája, valamint a front; a cselekmény a hátországban játszódik (ez a háború kritikai ábrázolását segíti: háborús szerepünket, kiszolgáltatottságunkat, felelősségünket emeli ki ezzel)
• 2 helyszín ellentétben áll, de nem a megszokott formában (a háború és a béke világa), mivel itt nincsenek egyértelmű minőségek, a jelenségek összefonódnak és kölcsönhatásba lépnek egymással, állandó ellentétben állnak (groteszk)
• a falu fiktív helység, de konkrét térbe, Eger közelébe telepíti az író
• az idill és a köznapi valóság is keveredik a műben: a környék maga a tökéletes természeti szépség (napfényes kert; kilátás a Bábonyra, finom fenyőillat) - de a fenyőillatot már pótolni kell, az egri moziból kölcsönkért vaporizatőrrel (groteszk) → a természet ősállapotában mesterkélt emberi csinálmányok, művi eljárások jelennek meg
• további groteszk elemek: nincs a faluban folklór, legékesebb és legtekintélyesebb dísztárgy itt már a kínai mintás ágyterítő - azt is kölcsön kell kérni
• Szereplők, háború hatása:
• ez a falu nem a hagyományos (pl. mikszáthi) atmoszférát árasztja, hanem a XX. századi Magyarországét, annak egy jellegzetes szelete, modellje
• a lakosság összetétele vegyes (idegen származású autótulajdonos, rossz hírű nő…), de a legtöbbjük kisember: egyszerű, tartalmatlan élet, a különleges eseményre felizzó érdeklődés (Szabóék kicipelték béna nagyapjukat az udvarra → groteszk)
• a másik helyszín (háború) is érezteti hatalmát: a családok 60 %-ának volt olyan hozzátartozója
• már itt megjelenik a mű egyik fő mozzanata: minden deformálódott (groteszk): senki sem azt csinálja, amit kellene (ügyvéd gödörtisztító…); „mintha meghőbörödtek volna az emberek”
• ezért a mű szereplői közvetve vagy közvetlenül, valamilyen fokon a front áldozatai
• áldozat mindenekelőtt Tót Gyula, az emberhez méltatlan körülmények elszenvedésével (Istenem, megfürödhetek!), majd értelmetlen hősi halálával („bolsevik rém ellen harcolt”) → abszurd helyzet
• áldozat Varró őrnagy is: háborúban megrongált idegállapot, szánalomra és gyámolításra szorul
• alacsony, beteg, űzött, törődött alak → reális őrnagy (éles ellentétben azzal, amilyen alakot vártak + azzal az ideális őrnaggyal, aki csak tévedésből szállt le a buszról)
• életét felborította a partizánokkal folytatott egyenlőtlen küzdelem, személyisége ezért eltorzult, idegei megroppantak, élete már-már maga az abszurditás
• az őrnagy kiszolgálásával akaratlanul is a háborút szolgálják (mindezt a fiúkért)
• alapszituációból két tényezőt kell kiemelni, amely a kisregény konfliktusában igen jelentős szerepet játszik:
• az életforma: a fárasztó napi munka utáni jellegzetes tétlenség, megszokott napirend
• az életstratégia: kisember élettapasztalata azt sugallja, hogy a sors hányattatásaival, csapásaival szemben csak a maga ügyeskedésére van utalva (pl. illetékesek lekenyerezése; önzetlen jóindulat mímelése, egy bizonyos társadalmilag elfogadott és eljátszott udvariasság: a szíves vendéglátás színlelésével → groteszk)
• Mű kérdésköre:
• mottóból derül ki + az első részben körvonalazódik
• ábrázolja a magyarság magatartását a háborúval szemben, kiemeli felelősségünket
• szolgalelkűség, lázadás groteszk képét mutatja meg
• Ez a magatartás hova vezet?
• Még ha a legféltettebb kincsről, az egyetlen fiúgyermek életéről van is szó, meddig játszhatók a felvett szerepek, meddig csorbulhat az emberi szuverenitás?
• Elpusztíthatja-e egy külső hatalom az embert?
• Elpusztíthatja-e önmagát az ember?
• Van-e határa az emberi szuverenitásnak, van-e korlátja a hatalomnak?

3-4.rész:

• Folyamatábrázolás:
• az őrnagy Tótot szokásai feladására kényszeríti, akaratát, egyéniségét is feladja ezzel → deformáció
• valós elemekből indul ki (itt ez a háború), majd a szereplők ennek helyezik alá teljes személyiségüket, kiszolgáltatottak lesznek a parancsuralom alatt → abszurd helyzet
• Tót család szokásai, akaratuk, gondolkodásuk deformálódik, átalakul, a cél érdekében a végsőkig alkalmazkodnak
• Gyuri atyus, a „púpos, félkegyelmű, hebegő” postás: kulcsfigura (groteszk figura):
• rokon- és ellenszenve függvényében kézbesíti a faluba érkező leveleket, és ezáltal sorsokat alakít (ha nincs cél, akkor nem is vállalták volna az alávetettséget!)
• ő az egyetlen ebben a felfordult világban, aki ragaszkodik a szimmetriához, a rendhez, és a maga torz módján ugyan, de tiltakozik a meghunyászkodás ellen (groteszk)
• mikor a világban uralkodó szabályok ellentmondanak a józan emberi észnek (háború hatása + groteszk), akkor éppen az ún. abnormális viselkedés és észjárás volna követendő
• Az őrnagy és Tóték viszonya:
• a hatalom és az áldozat viszonyát vizsgálja
• hogyan vált át a hatalom hatalmaskodásba, s az elnyomottak szolgalelkűsége, gyávasága, saját nyugalmas életvegetációjuk védelme hogyan segíti az önkényt létrejönni
• úgy próbálja vélt érdekeit megvédeni, hogy önmagukat alárendelik a rossznak, alkalmazkodnak hozzá, és alantas megalázkodásának magyarázatául még valami magasabb értelmet is keresnek (itt a fiúk élete), és csak végső esetben lázadnak fel.
• A címszereplő:
• Tóték, a család: bármelyikük tette és magatartása hármójuk együttműködésében formálódik (egyfajta „szimbiózisban” élnek)
• Tót Lajos a cselekvő, mert ő a családfő, de mindig igazodik a feleség és a lánygyermek elvárásaihoz
• ő viseli a közös terhet, ő nem csupán a háború áldozata, hanem a családé is
• a nők inkább csak stilizált (néhány találó vonással megrajzolt) figurák, akárcsak Tomaji plébános, Cipriani professzor és a többiek
• „Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik”:
• Tót Lajos és Varró őrnagy magatartása és helyzete egymással ellentétes irányban változik.
• a szép szál, köztiszteletnek örvendő Tót Lajos (maga a megtestesült rend, béke, harmónia) fokozatosan megalázkodik, lealacsonyodik, az őrnagy pedig erőre kap, sőt Tót fölé magasodik, teljhatalomhoz jut
• kezdetben az őrnagy volt szánalmas figura, a tetőpontig Tót Lajos válik azzá
• a folyamat, amelyben fokozatosan feladja egyéniségét: a szemére húzza a sisakját; férfiúi önérzetét feladva beáll dobozolni; éjszaka nem alszik; visszafogja az ásítást és a nyújtózkodást; elemlámpát vesz a szájába; rogyasztott térddel jár.
• szerény képességeihez mérten görcsösen igyekszik, de összeomlással fenyegető ütközések keletkeznek közte és az őrnagy között; nehéz feladnia korábbi családon belüli hatalmát, tekintélyét
• Az őrnagy és Tóték viselkedése kölcsönösen feltételezi egymást:
• Tóték szolgalelkűsége, eleve hibás életstratégiája és életformája szinte rákényszeríti az idegent, hogy hatalmaskodni kezdjen
• ahogy Tót Lajos tűrőképessége fogy, működni kezdenek normális emberi reakciói: menekülési ösztöne, álmossága
• először elszökik, majd rátalál a „budi”-ra, amely ezúttal (szintén groteszk módon) emberi szükségletet, nyugalomvágyat, sőt meghittséget is jelképez
• ez egy új magatartásformát mutat: a kivárást: életben maradni, és átmenteni a fennálló világrendet
• a kezdőmotívum visszatérése szerkezeti lezáródást is jelez
• Őrnagy távozása:
• visszaállítják a megszokott rendet
• visszatér: kivárás politikája nem eredményes, radikálisabb fellépésre van szükség, az erőszakkal szembe kell szállni (akár erőszakkal)
• erre csak akkor kerülhet sor, ha a szolgalelkűekben maradt öntudat
• Tóték azt gondolták, a fiúk élete volt a tét, de Tót megérezte, hogy valójában az övé, a saját személyisége, mivel önmagát tette egy idegen érdekében eszközzé
• ugyanakkor egyes értelmezések szerint: Tót és őrnagy egyetlen személyiség: mindenkiben megvan a hatalmaskodásra és kiszolgáltatottságra való hajlam, a zsarnok csak az áldozat-szerepet elfogadók révén válhat zsarnokká, a szerepek cserélődhetnek
• Befejezés:
• ha gyilkosság árán is, az őrnagy elleni fellázadással, úgy látszik, helyreáll a rend („Négy egyforma darabba vágtam!” –„ Te mindig tudod, mit hogyan kell csinálni.”)
• a történet lezárása éppoly groteszk, mint maga a mű
• az elbeszélő többször is előre jelzi a végső groteszk fordulatot, a tragikus és mégis felemelő, feszültségoldó tettet („Ha az ember Tót Lajost egy éles késsel kettészelte volna”; „pengéje egy borjút kettévágott volna”; „Ennek nem lesz jó vége, Mariskám”)
• visszatérő motívumok (pl. illat-szag-bűz) ugyancsak ezt jelzik
• Értelmezési lehetőségek:
• szolgalelkűség elítélése
• felelősségtudat fontossága
• magyarság passzívságának elítélése
• háború teljes elembertelenítő hatásának bemutatása, kritikája…