A szövegösszetartó erő: jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek

NYELVTAN – 14. Tétel

A szövegösszetartó erő: jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek


A szöveg legfontosabb sajátossága a szövegelemek összekapcsoltsága, azaz a szövegösszetartó erő (a szövegkohézió). Két fajtája van: a globális kohézió (a szöveg egészére ható összetartó erő) és a lineáris kohézió (a szövegegységek, a mondatok láncszerű összekapcsolódása).

A szöveg globális kohéziójának eszköze a szöveg témahálózata. A témahálózat a szöveg mondanivalója, témája, amiről a szöveg szól, (szereplők, tárgyak, fogalmak, helyszínek stb.). A téma folyamatos jelenlétét biztosítják a témamegjelölő szavak és a kulcsszók. Ezek a jelentésbeli kapcsolatot teremtik meg a rokon értelmű szavak, tágabb jelentéskörű szavak, ismétlődések útján. A kulcsszókat előre- és visszautalások fűzik össze (határozott névelő, névmások, kötőszók, határozózók), azaz a nyelvtani kapcsolóelemek.

A tartalmi-logikai hálózat: idő- és térbeli, ok-okozati, időrendi összefüggés; ezeket az igeidők, igemódok, igekötők, képzők, határozók biztosítják, mint nyelvtani kapcsolóelemek.

Fontos a témajelölő cím is, mely szintén a globális kohézió egyik eszköze.

A lineáris kohézió eszközei: a jelentésbeli kapcsolóelemek és a grammatikai, azaz a nyelvtani kapcsolóelemek. A jelentésbeli kapcsolóelemek lehetnek szó és szószerkezeti ismétlések, melyek jelentéstani szempontból összefogják a szöveget. Jelenthetnek tartalmi megerősítést, de színezhetik az ismétlést más-más hangulat, érzelmi töltés, illetve egyazon érzés árnyalatai, fokozatai. Ilyen jellegűek a versek refrénjei. Az ismétlés további formái: részleges ismétlés, változat, párhuzam, ellentét. A rokon értelműség az ismétlődés sajátos formája. Mivel a rokon értelmű szavak jelentése azonos, vagy csak árnyalati, fokozatbeli eltérésben különbözik, ezek a szavak lehetőséget adnak az egyhangúság elkerülésére. Gyakran találkozunk azonban azonos alakú, hasonló alakú, ellentétes jelentésű és többjelentésű szavakkal. A fölérendelt fogalmak vagy a metaforikus kifejezések új színt vihetnek a szövegbe. Szövegösszetartó erő lehet az is, ha a valóságot halmazként fogjuk fel, és felsoroljuk a halmaz elemeit. Ebben az esetben a rész-egész viszonyán alapul a felsorolás. A tagmondatok és mondategészek logikai-tartalmi elrendezése során ok-okozat, általános-konkrét (vagy fordítva), előzmény-következmény, időrend, figyelem felkeltése-oldása szerkesztési alapszabályokra épülnek föl szövegeink. A magyarázó-kiegészítő közbevetések szerepe a kiegészítés, a magyarázat, de el is maradhatnának a szövegből. Zárójellel, két gondolatjellel vagy két vessző közé téve szerkesztjük be a mondatba őket. Jelentésszintű kapcsolóelemek lehetnek a téma-réma kapcsolatok, vagyis az ismert és az új közléselemek.

Grammatikai kapcsolóelemek a névmások, az egyeztető toldalékok (pl. az igei személyragok, a birtokos személyjelek, vagy a többes szám jele), a hiányos mondatok, a határozott névelő, a kötőszó, a szórend és a mondatrend.












VÁZLATOSAN:

A szöveg globális kohéziójának eszközei:

1. A szöveg témahálózata

* A szöveg témája, a témajelölő szavak, a szókapcsolatok hálózata fontos szövegösszetartó erő

2. Az izotópia jelensége

* A szöveg témájára visszautaló szavak, kifejezések használata ugyanabban az értelemben® a szöveg jelentésbeli egységét biztosítják® izotópia jelensége (pl.: betűvetés® róttam a szavakat)

* Azok a szavak a szövegben melyek ugyanarra a valóságdarabra vonatkoznak az izotópok

3. Tartalmi-logikai kapcsolatok

* Lehetnek térbeli, időbeli vagy logikai viszonyokkal kapcsolatosak

4. Témajelölő cím

A szöveg lineáris kohéziójának eszközei:


1. Jelentésbeli kapcsolóelemek (jelentésben kapcsolják össze a szöveg elemeit)

* A szöveg témáját megnevező szavakat gyakran megismételjük, a kulcsszavak megismétlése összetartja a mondatokat

* Helyettesíthetjük őket

o rokon értelmű szavakkal
o körülírásokkal
o metaforikus megnevezésekkel

* Visszautalhatunk a szövegben korábban megnevezett dologra úgy is, hogy a fölérendelt nemfogalmat használjuk az alárendelt fajfogalom helyett (pl.: Sütő András® az író…)

* Jelentésbeli kapcsolóelemek lehetnek még

o Többjelentésű szavak (Jár önnek? Jár önnek.)
o Azonos alakú szavak (Nem bántja a szemét?)
o Hasonló alakú szavak
o Ellentétes jelentésű szavak (utolérhetetlen, de elérhető)

* A téma és a réma

o Réma: a mondatok új hírt, új információt közlő eleme
o Téma: a más ismert közléselemek



2. Grammatikai kapcsolóelemek

* Névmásítás a szövegben

o A névmások biztosítják a szüntelen visszautalást, így összekapcsolják a mondatokat, és lehetővé teszik, hogy az olvasó folyamatosan követni tudja a szöveget
o Teremthetnek kapcsolatot tagmondatok, mondatok és szövegrészek között is
o Visszautalhatunk a szövegben már korábban megnevezett dologra® visszautaló névmások
o Utalhatunk később megnevezett dologra ® előreutaló névmások

®jellemzően előreutaló névmás a kérdő névmás

* Az egyeztető toldalékok

o Az igék tárgyas igei személyragjai szintén visszautalnak (gondolatban hozzákapcsoljuk a jelzős tárgyat)
o Az egyes szám 3. személyű igei személyragok egyértelművé teszik, hogy mivel kell kiegészíteni a mondatot
o A birtokos személyjel használata is kapcsolatot teremthet a többi mondattal

* Hiányos mondatok

* Határozott névelő használata

o Egyértelművé teszi, hogy a szövegben korábban már megnevezett dologról van szó

* A mondatkapcsoló kötőszók

o Jelzik a szövegmondatok közti tartalmi-logikai kapcsolatokat
o A páros kötőszók ezenkívül várakozást is keltenek az olvasóban, a hallgatóban tehát előreutaló elemek (egyrészt, másrészt)

* A szórend és a mondatrend

o A magyar mondat szórendje szabadabb más nyelvekhez képest, kevés grammatikai szabály köti (pl.: jelző és jelzett szó sorrendje)
o Nemcsak hangsúllyal, hanem szórenddel is jelezzük mi a réma a mondatban ( Akkor már nem sajnáljuk)
o A nyomatékos szórendű mondatokban kiemeljük azt a mondatrészt az állítmány előtt, amelyet hangsúlyozni kívánunk, melynek hírértéke van (Fontosnak érezzük…)
o A szórenddel is jelezzük, hogy a mondatok nem önállóak, hanem egymáshoz kapcsolódnak
o Az összetett mondatok tagmondatainak sorrendje is függ a szövegelőzménytől, és sejteti a folytatást
o A mondatrendet is a kommunikációs céloknak és a szövegösszefüggés megteremtésének rendeljük alá