Jellemző beszélt és írott nyelvi közlésmódok: a stílusrétegek

19. nyelvtan tétel

Stílus és jelentés

Jellemző beszélt és írott nyelvi közlésmódok: a stílusrétegek

A stílus az a sajátos mód, ahogyan a közölnivalónkat a nyelvi eszközök megválogatásával kifejezzük. A stílusréteg a társadalmi érintkezés meghatározott területein és meghatározott helyzetekben tipikusan használt nyelvi-stilisztikai eszközök rendszere, illetve az ezek használatát szabályozó törvényszerűségek együttese.

Osztályozásuk:

* Beszélt nyelvi stílusrétegek

+ társalgási (választékos, bizalmas, argó, durva, trágár)
+ előadói
+ szónoki
+ felolvasói

* Írott nyelvi stílusrétegek

+ tudományos
+ szakmai
+ hivatalos
+ publicisztikai
+ levélstílus
+ Vegyes: esztétikai (szépirodalmi), népies



Egy másik felosztás szerint (beszélő és hallgató viszonya szerint)

* bizalmas (mindennapi családi, baráti, munkahelyi beszélgetések) Választékos stílust megkívánó beszédhelyzetben bizalmaskodássá, durva stílussá válhat.



* közömbös: (idegenek közötti alkalmi párbeszédek, hírközlés) Használhatjuk, ha a közlendő tartalom és nem a beszélő és a hallgató viszonya a fontos.



* választékos (ünnepélyes, hivatalos helyzetekben használjuk, illetve ha a beszélő felek között nagy a társadalmi vagy korkülönbség) Emelkedett, ünnepélyes, udvarias, művelt közléstípus.



A stílusrétegeken belül elkülöníthetünk stílusárnyalatokat is. A stílusárnyalatot a szövegbeli nyelvi elemek bizalmas, választékos vagy közömbös volta, illetve ezek aránya határozza meg.

Bizalmas stílus stílusárnyalatai: bizalmas, durva, trágár

Választékos stílus stílusárnyalatai: választékos, ünnepélyes, fennkölt

Érzelmi, hangulati töltés szerint a szavakat pozitív vagy negatív festői árnyalatúnak tarthatjuk.

A stílusárnyalat jellemzője, hogy kifejezheti a beszélő lelki állapotát, viszonyulását a témához.

Hivatalos stílus

Az állami szervezetek, gazdasági, jogi érintkezési formája (törvényalkotás, rendeletek, közlemények). Rendeltetése: tényközlés, tájékoztatás.

Jellemzői: avult formák, fordulatok részleges megőrzése, elidegenítést hoz éltre, körülményeskedő, az egyéni hangvétel háttérbe szorul.

Szó- és kifejezéskészlete: sok, sajátos műszó, szóhalmozás, alárendelés, elvont tartalmú névszók gyakorisága, tárgyra jellemző szakszavak, szakkifejezések

Mondatszerkesztése: körülményes, elvont, alárendelés

Szövegtípusai

* Szóban

+ tárgyalás
+ felszólalás
+ hozzászólás
+ előadás
+ szónoklat

* Írásban

+ rendelet
+ határozat
+ törvény
+ értesítés
+ hivatalos levél



A hivatalos stílus nyelvtani sajátosságai:

* névelőelhagyás (elnök szót kér)
* túlzott igekötő használat (lerendez)
* terjengős névutók használata (alapján, céljából)
* -lag, -leg ragos határozószók kedvelése (fegyelmileg)
* szenvedő igealakok (elrendeltetik)
* -hat, -het igeképző, -ható, -hető, -hatóság, -hetőség képzőbokor alkalmazása (felépíthetősége)
* -andó, -endő képzős igenevek állítmányként és célhatározóként való használata (tervet teljesítendő)