7. tétel
Balassi Bálint vitézi, végvári költészete (katonadalok) a reneszánsz korban
Reneszánsz és humanizmus (1492-1600-as évek)
- jelentése: újjászületés (az elnevezés Giorgo Vasaritól ered)
- művelődéstörténeti korszak elnevezése és a művészeteknek ebben a korban érvényesülő egyetemes stílusiránya (korstílus)
- szakaszai: trecento 1300 Firenze
quattrocento 1400 Firenze, Észak-Itália
cinquecento 1500 Róma, pápai udvar
- kialakulásának előzménye egy hosszú, folyamatos társadalmi változás, a polgárság létrejötte, illetve a gazdag kereskedővárosok városállamokká szerveződése (pl.:Firenze, Pisa, Genova, Padova stb.)
- a polgárság új életformát, eszméket alakított ki: az élet szabad élvezete, földi élet szépségének boldog újrafelfedezése (szerelem, szellem szabadsága, természet, emberi test és művészet szépségei), egyéniség szerepének növekedése, az ember harmonikus kiművelése stb.
- feltámasztotta az ókori római és görög kultúrát, az antikvitás lett a követendő minta, de nem tagadja meg a középkort sem
- jellemzője a humanizmus (emberközpontúság), mely eleinte egy kulturális-oktatási programot jelentett, ahol a cél a görög és latin klasszikusok tanulmányozása
- a humanisták nevéhez kötődik a tudományos szövegkritika módszereinek kialakítása, a latin helyesírás és nyelvtan, a retorika, antikvitás történetének és mitológiájának, régészetének stb. tanulmányozása
- a humanizmus 15. századtól átterjedt a reneszánsz kultúra más területeire is (filozófia, természettudomány stb.)
Reneszánsz a magyar irodalomban
- első periódus (1450-1530)
- kizárólag latin nyelvű; osztálybázisa a nemesség
- elmaradottabb társadalmi berendezkedés; a polgárság még nem alakult ki; hiányoznak a nagy kulturális központok
- Hunyadi Mátyás udvara és Janus Pannonius munkássága köthető ide
- második periódus (1530-1570)
- a reformáció időszaka
- társadalmi bázisa a városi polgárság és az új arisztokrácia
- alkotók: Heltai Gáspár
Bornemissza Péter
Tinódi (Lantos) Sebestyén
Ilosvai Selymes Péter
- harmadik periódus (1570-1600)
- a reneszánsz fénykora Magyarországon
- Balassi Bálint neve köthető ide
- negyedik szakasz (1600-1640)
- késő reneszánsz; a manierizmus kora
- Szenci Molnár Albert
Balassi Bálint(1554-1594)
Életpálya
- Zólyom várában született 1554-ben
- apja, Balassi János arisztokrata földesúr, báró
- kitűnő nevelésben részesült (nevelője Bornemissza Péter, a század egyik legkitűnőbb írója, prédikátora volt)
- 1565-ben Nürnbergben folytatta tanulmányait
- 1569-ben Lengyelországba menekült (apját letartóztatták), ahol németből magyarra fordított egy vallásos elmélkedést (A beteg lelkeknek való füves kertecske 1572-ben Krakkóban jelent meg nyomtatásban)
- 1575-ben Erdélyben részt a fejedelem (Báthory István) elleni hadjáratban, de fogságba esett, azonban barátként kezelték, s az ifjú kitűnően érezte magát az olaszos műveltségű fejedelmi udvarban (1577-ben tért haza)
- 1578-ban ismerkedett meg Losonczy Annával, Ungnád Kristóf feleségével, s szerelmi viszonyuk közel 6 évig tartott
- 1579-ben hadnagyságot vállalt Egerben, ahol négy esztendőt szolgált (vitézi élet megismerése)
- 1584-ben érdekből feleségül vette unokatestvérét, Dobó Krisztinát
- Házasságát érvénytelenítették (vérfertőzés), anyagi gondjai növekedtek, szerelmi botrányai fokozták rossz hírét, s egyre lejjebb csúszott a társadalmi ranglétrán
- 1589-ben Lengyelországban bujdosott, ahol megismerkedett Szárkándi Annával, aki feltehetőleg a Célia-versek ihletője volt (udvarló versek)
- 1591-ben ismét hazatért, s 1594-ben Esztergom ostromakor megsérült, sérüléseibe belehalt
Pályaképe
- a magyar nyelvű irodalom első klasszikusa, a reneszánsz képviselője, világirodalmi szintű költő
- kora legműveltebb emberének számított, mert 8-9 nyelven beszélt (poeta doctus)
- verseinek nagy része újlatin művek fordítása
- a mintául választott mű átdolgozásával fejezte kis a személyes mondanivalóját
- költészetét ciklusokba rendezte, melyek lelki önéletrajzok is egyben
- a Balassa-kódex mintája Petrarca Daloskönyve volt
- szerkesztésében fontos szerepet szánt a középkori és a petrarkista hagyományokból ismert számmisztikának (Szentháromságra és Krisztusra utaló 3-as szám)
- első 66 verse két részre osztható:
- első 33 vers a házassága előtti versek (Anna-versek), melyet egy vallásos költemény zár (Kiben bűne bocsánatáért könyergett)
- következő 33 vers a házassága után keletkezett Júlia-versek, melyet az Ó én édes hazám kezdetű vers zár le
- következő 33 vers istenes vers (ez a ciklus nem teljes)
- műveit az irodalomtudomány tematikus rendbe sorolja:
- szerelmes versek
- istenes versek
- vitézi versek
- Balassi költeményei már szövegversek, önállóan is megállják a helyüket, bár még mindig nagy szerepet kap benne a zeneiség, ritmus, rím, költői képek
- kompozíciós felépítés
- költészetének első szakaszára a szimmetrikus, 3 pillérre épülő kompozíció a jellemző
- később az aranymetszés aszimmetrikus arányait használja
Vitézi versek:
Balassi számára a vitézi élet és életforma egyértelműen a megnyugvást és az értéket jelenti. Személyes életében és küzdelmeiben eligazodni nem tudó költő a végvári harcokban találja meg az egyértelműséget; itt tudja, mi a küzdelem célja, ki az ellenfél és ki a jóbarát. Az értékrend letisztultsága tükröződik a forma letisztultságán és zártságán is.
Egy katonaének: In laudem confiniorium (A végek dicsérete)
- a 16. századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává, s emeli fel a tudós reneszánsz költészet szintjére (a vitézi ének csak a mi irodalmunknak köszönhetően lett ismert)
- emléket állított Egernek, a vitézi életforma már eltűnő hőskorának, s önmagának is
- felépítésében mellé- és fölérendeltség található, a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje
- szerkesztési elve a hármas szám
- hárompillérű verskompozíció; pillérei: 1., 5., 9. versszak
- közbülső versszakok egy-egy epikus, időrendben összefüggő cselekményt mutatnak
- első pillér (1.versszak) a felkiáltás szónoki kérdésével indul
- a természet harmonikus, egyetemes szépségével érvel a végek élete mellett
- a költemény „címzettjei” a vitézek- róluk szól, hozzájuk szól
- első közbülső szerkezeti egység (2-4.versszak)
- az első strófa ujjongó állítását igazolja, részletezi
- mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a végvári vitézek életének mozzanatait
- nem titkolja a vitézi élet férfias keménységét és veszélyességét
- második pillér (5.versszak)
- a katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli
- Balassi tudatos szerkesztő művészetére vall, hogy szerkezetileg a vers középpontjába helyezi ezt a strófát, melyben a vitézek erkölcsi nagyságát hirdeti („Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak.”)
- a vitézek jellemző tulajdonságai az emberség és vitézség erkölcsi értéke; „szép tisztesség” és a humanista „hírnév” övezi a katonákat; az „édes haza” és a kereszténység védelme hajtja őket
- második közbülső szerkezeti egység (6-8.versszak)
- mozzanatos képek: a színhely, a szereplők és az események is hasonlók a korábbihoz (2-4.strófák), de átszínezi őket a „mindent hátrahagyás”-nak egy magasztosabb célért való lemondás gyászosabb hangulata
- már az árnyoldalak kerülnek előtérbe: „súlyosan vagyon az dolog harcokon”, „kemény harcok”, „éhség, szomjúság, nagy hévség”, „véresen, sebekben halva feküsznek” stb.
- hangulati-tartalmi ellentét jelenik meg a 4. és 8. strófa záró soraiban: „nyugszik reggel, hol virrad” és „mindenik lankad s fárad” a csataviselés utáni elnyugvást, „halva sokan feküsznek” és „koporsója vitézül holt testeknek” az örök elnyugvást idézik
- harmadik pillér (9.versszak)
- elragadtatott felkiáltással zengi az „ifjú vitézeknek” „ez világon szerte-szerént” örök dicsőségét
- válasz a két, hangulatilag eltérő képsorozatra (1. és 2. szerkezeti egység)
- a búcsúzó költő fájdalmas rezignációval kíván áldást és hadi szerencsét a végek katonáinak
- költői eszközök:
- különböző modalitású mondatok az emberek sokszínűségét hordozzák magukban
- gazdag költői jelzőkben, halmozásban
- ellentétet mutat kifejezésében és felépítésében
- szinekdoche megjelenése
- verselése Balassi-strófa:
- három sorból szerkesztett versszakok minden sora a belső rímek által további három egységre tagolható
- a vers háromszor három, azaz kilenc strófából áll
- 6-6-7 szótagos kétütemű sorok (19 szótag)
- rímképlete: aab-ccb-ddb
- erőteljes zeneiség, sorok összecsengése jellemzi
- Balassi több versében is szerepet kap a végvári vitézi élet témája (Borivóknak való; Ó én édes hazám, te jó Magyarország…)
- Balassi fedezi fel a hazáért vívott önfeláldozó küzdelem erkölcsi szépségét, mely hozzátartozott a reneszánsz kor emberi teljességéhez, így avatja a végvári katonákat a reneszánsz legigazabb képviselőivé
Búcsúja hazájátul (66. vers a Balassa-kódexben):
Lengyelországban való bujdosása előtt írta, s a ciklust lezáró stílszerű búcsúzás. Az itt hagyni kényszerült legfőbb értékek, szépségek összefoglaló felsorolása, mely Balassi értékrendjét tükrözi. Az első versszak a hazától való búcsú. Az “édes hazám” jelzős szerkezetet Balassi használja először. Ritka a magyar irodalomban. (Hasonlóan nagy erővel József Attila Hazám című szonett ciklusának záró darabjában fordul elő: “Édes hazám, fogadj szívedbe”.) Magyarország, mint Európa védőbástyája (=propugnaculum Christianitatis) gondolat már a XV. században előfordult. A 2., 3., 4., 5., 6. versszak a vitézi élettől való búcsúzás: a vitéztársaktól, a lovaktól, az apródoktól, a tájtól. A 7. versszakban rokonaitól búcsúzik. Ettől kezdve az érzések ambivalensek, hiányzik az előző versszakok egyértelműsége. Az ‘atyámfia’ kifejezés öccsére, Balassi Ferencre vonatkozik. A 8. versszakban szerelmeitől búcsúzik ambivalensen. A töredékben maradt 9. versszakban nevének említése nélkül Júliára utal. A ‘szerelmes ellenségem’, ‘kegyetlen szerelmem’ oximoronok (=olyan szókép, jelzős szerkezet, melyben a tagok jelentése, hangulata ellentétes egymással) az érzés kettősségét hívatottak kifejezni. Az utolsó versszak a versek haszontalanságáról szól. A tűzbevetés gesztusa humanista toposz, nem kell komolyan venni, hiszen a kézirat nem ég el, s ez szintén humanista toposz. Stilisztikai bravúr, hogy az egyes strófák záró sorában különböző módón búcsúzik el, mely Balassi nyelvgazdagságát bizonyítja.
Borivóknak való
A latin és a magyar cím más-más nézőpontot ad a költemény gondolatmenetéhez. Az In laudem verni temporis (A tavaszi idők dicséretére) elsősorban magára az évszakra és annak konvencióira hívja fel a figyelmet. (újraéledés, kinyílás, fejlődés, ifjúság, szépség, ébredés, felépülés, egymásra találás, világosság; a természet és az ember szoros kapcsolata). A borivóknak való inkább kordokumentáció: a végvári életmódról, a vitézekről, a legfontosabb tárgyakról (fegyverek) és a lovakról ír. A címben a bor szó a Dionüszosz-kultuszra is utalhat, mely a reneszánsz kultúrában ugyanúgy újjáéled, mint az antikvitás egyéb motívumai. Balassi leghíresebb tavasz-éneke ez a mű és a vitézi énekek motívumait is tartalmazza. Pünkösd ünnepét idézi, mely a húsvét utáni 50. napot jelöli. Eredetileg aratási ünnep volt, majd a sinai-hegyi törvényhozás emléknapja lett. Nevezték hetek ünnepének is, mert 7*7 napra van húsvéttól. A keresztények pünkösdkor a Szentlélek eljövetelét ünneplik. A téma tehát a természet és az ember örömteli megújulása. A mű minden érzékterületet megcéloz (főleg a látást és a hallást), így az érzéki reneszánsz életöröm kifejeződése a legfontosabb összefüggése az embernek (a végvári vitéznek) a természettel való harmonikus kapcsolata. A költemény minden sora látványt tár elénk, a virágzások, a jó szagú mező a szaglás érzékterületét célozzák meg, képzelőerőnk segítségével felidézhetjük a lovak vágtatását és a vigadást. A világ, amit Balassi megrajzolt az a reneszánsz emberélet örömének lenyomata. A műben túlsúlyban vannak a pozitív jelzők és cselekvések; pl.: áldott, szép, gyönyörű…A gondolatmenetben ugyanúgy panteizmus rejlik, mint az In landem konfidiorim-ban. (A végek dicséretére). (Panteizmus: Isten szétossza magát a természetben.) A költői megoldások a jelzőhasználatban, az igék megválogatásában, az időszak metaforizálásában, megszemélyesítésében tetten érhetőek. Az alap metafora „képlete”: a lírai „én” és a lírai „te” örömteli kapcsolata, melyben a „te” nem más, mint a pünkösdi időszak, a tavasz. A versforma ütemhangsúlyos, már meglévő dallamra íródott 6/6; 6/6> 6/7 elosztású sorokat tartalmaz. Az utolsó sor ünnepélyes bűvölése (szimmetriatörése) felhívja a figyelmet a szakaszok zárására. A bokorrímek csengő-bongó hangzásai kiegészítik a szöveg egyéb hangeffektusait. A mű 5 szerkezeti egységre bontható fel. Az első rész az első versszak, ez a nyitó tételmondat, egyben a párbeszéd kezdete, megszólítás, metaforateremtés. A második egység a második strófától a negyedikig tart, ami a természetről és a lovakról szól. A negyedik egység a hetedik versszak, ahol visszatér a megszólítás. Az utolsó rész a nyolcadik szakasz, a szentencia, erkölcsi igazság kinyilvánítása. Tehát 2.-8. strófa a pictura, a természet leírása.
A műben követhető analógiák, párhuzamok, ellentétek mind építkező, kinyíló, be nem fejezett folyamatok, melyeknek kimenetele reményt keltő, pozitív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése