Reálosoknak: Kölcsey

7. tétel

Kölcsey Ferenc: Himnusz

A romantika az irodalomtörténet egyik leghatásosabb mozgalma, irányzata, az utolsó egységes korstílus, mely több művészeti ágban együttesen éreztette hatását. Kialakulásának időszaka a 18. század vége, virágkorát a 19. század első felében élte, a század második felében a romantikából kiinduló irányzatok (eklektika, historizmus) és a későromantika voltak jelentősek.

A romantika az irodalomban fejlődött ki, és innen terjedt át más művészeti ágakra (zene, festészet, szobrászat). Sokarcú, ellentmondásokkal teli irányzat, jelentése országonként, művészeti áganként és az idő múlásával is változott. A klasszicizmust váltotta fel, de kezdeti szakaszában még együtt volt jelen azzal. Gyökerei a felvilágosodás korába nyúlnak vissza, közvetlen előde a szentimentalizmus és a „Sturm und Drang”. Forrása a társadalomban kibontakozó kiábrándulás és illúzióvesztés volt, amely a francia forradalom után jelentkezett Nyugat-Európában. Az emberek csalódtak a felvilágosodás eszméit megtagadó polgári társadalomban, a világ kiismerhetetlenségével optimizmusukat elvesztették. Egyaránt csalódtak a „józanészben” és a korábban évszázadokon keresztül megkérdőjelezhetetlennek vélt vallásos világnézet is megingott.

A romantika kiindulópontja Anglia és a német területek. A merev klasszicista szabályok és az antik minták követése ellen való lázadást hirdette a romantika, az egyéniség kultuszát, a művész teljes szabadságát, amelyet sem szabály sem törvény nem korlátozhat. A korlátlan szabadság értelmében a legfőbb ihletforrás a művész képzelőereje, a szabadjára engedett fantázia. A romantika idején vált először követelménnyé az irodalomban az eredetiség, amely szintén a korábbi minták elvetéséből adódott.

A klasszicizmus pontosan elkülönítette a műnemeket, a műfajokat, a hozzájuk tartozó hangnemmel és versformával együtt, a romantika ezzel szemben a művészetek egységét hirdette meg, elmosta a műnemek és a műfajok határait, keverékműfajokat hozott létre (pl. verses regény, ballada, drámai költemény), a műfajok lírizálására törekedett. Kedveltté váltak az egyedi formájú alkotások, a töredékszerűség, a titokzatosság, és a lélek sajátos érzelmi tartalmainak újszerű ábrázolása. A drámai és epikus művek cselekményében a különleges élethelyzetek, kalandok, váratlan és meghökkentő fordulatok ábrázolása vált gyakorivá. Gyakori az erőteljes jellemkontrasztok ábrázolása, akár egy adott szereplő jellemén belül megjelenő ellentétes jellemvonások, akár a szereplők jellemei közti különbség kiemelése által, az író a szereplőket jellemük szerint a jó és a rossz irányába túlzóan csoportosítja.

A romantika szabadság utáni vágyából, a különlegesség kedveléséből, és az újszerű, érzelmekkel teli lélekábrázolásból adódóan a romantikus stílus a korábban megszokott kifejezésmódoktól elszakad, általában jellemzi a felfokozott pátosz, ünnepélyesség, költői ékesszólás, az erőteljes zeneiség és festőiség.

A romantika korában kialakult világgal szembeni elégedetlenség a jelen valóságától való menekülésben is megnyilvánult, a művészek a jelennel szemben értékesebbnek tartották a régit, a múltat. A klasszicizmus a görög-római antik mitológiát tartotta példának, a romantikusok ezzel szemben felfedezték saját nemzeti múltjukat, előtérbe helyezték a népi kultúrát, művészetet.

A romantika Közép-, és Kelet-Európában sajátos feladatkört teljesít: a nemzeti törekvések kifejezését, a népiesség érvényre juttatását, valamint újszerű én-szemlélet kialakítását. A térségben az egyes népek függetlenségének hiánya, a más, nagyobb nemzetek közé ékelődés, az idegen uralom a nemzettudat eszközévé a közös beszélt nyelvet tette meg. Ezért a nemzeti öntudatra ébredés legelső mozgalmát a felvilágosodás hatására megindult és a romantika koráig létező nyelvújítás, az irodalmi nyelv megteremtése jelentette. A térségben a Nyugat-Európai államokkal szemben a nemzeti függetlenség volt a legfőbb kérdés, ezért az egyes nemzetek romantikus irodalmát nemzeti eszme hatotta át leginkább. A nemzeti függetlenedésért és a nyelvért vívott küzdelem a romantikus írókra, költőkre magas társadalmi szerepet rótt, megkövetelték tőlük a kizárólag magas erkölcsi törekvésű műveket, a szabadságküzdelmekben a népet irányító apostol szerepét.

Magyarországon a romantika egyes tartalmi jegyei már a XIX. század első éveiben jelentkeztek, de átütő érvényesülése a magyar irodalomban csak 1817 körül következett be. A magyar romantikus irodalom legnagyobb alkotói Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály.

• Kölcsey Ferenc

Kölcsey Ferenc (1790—1838) költő, politikus, bölcselő, a magyar irodalomkritika úttörője volt. Tanulmányait Debrecenben végezte, főiskolás diáksága idején már Kazinczy levelezőtársa volt. Bekapcsolódott a Pesten szerveződő irodalmi életbe, irodalmi alkotásai jelentek meg, Szemere Pállal együtt szerkesztette az első magyar esztétikai folyóiratot (Élet és Literatura), tudós tanulmányait közölte (pl. Nemzeti hagyományok). Az 1825-től felpezsdülő politikai közéletbe bekapcsolódott, 1832-34-ig Szatmár megye országgyűlési követe volt, az alsó táblán a liberális nemesség nagy hatású vezetője lett, szerkesztette az Országgyűlési naplót. Haladó gondolkodású politikáját kitűnően felépített szónoklatokban fejtette ki (pl. Az örökös megváltás ügyében), lemondásakor elmondott beszédének (Búcsú az Országos Rendektől) egyik mondata szállóigévé vált: „Jelszavaink valának: haza és haladás.”

• Hazafias lírája

Költészetét áthatották az általa képviselt haladó gondolkodású politikai eszmék, a feltétel nélküli hazaszeretet. Költészetének első szakaszában borús, sötét hangulatú alkotások születtek, amelyeknek hangvétele a költő városi élet, művelt emberek társaságának hiányából fakadó lelki válságával magyarázhatók.


Himnusz

• A cím meghatározza a költemény műfaját is. A himnusz olyan lírai műfaj, amely istenhez, vagy istenként tisztelt személyhez szól fennkölt, magasztos stílusban.
• Alcíme: A magyar nép zivataros századaiból
• Az alcím szerepe a cenzúra figyelmének elterelése
• Az 1. és utolsó vsz. keretet alkot ® szerepe az eszmei mondanivaló kiemelése; legfontosabb mondandó megismétlése
• Pesszimista hangvételű
• Prédikátorköltőként ír
• Kölcsey magyar nép nevében Istentől kér áldást; bőségért, védelemért könyörög
• időmértékes verselésű: 7 ill. 6 szótagos trocheusi sorokból álló keresztrímes strófaszerkezet
• 2-3. vsz.
• dicső nemzeti múlt részletes ábrázolása
• természeti képek
• Isten ajándékainak felsorolása: honfoglalással nyert szép haza, ország felvirágzása, föld termékeny gazdagsága, győztes honvédő háborúk, Mátyás király bécsi hódítása
• 4-6. vsz.
• Indulatszóval indít
• Ellentét „de”
• tragikum, félelem semmissé teszik a kezdeti harmóniát
• balsors évszázadainak ijesztő, nagyerejű romantikus képei
• nemzet tragédiája Isten jogos büntetése bűneink miatt
• következmények között: belső viszály is
• tatárjárás, török hódoltság erősen túlzó képei ® katasztrófaérzet
• 5-6. vsz.: vers érzelmi-hangulati tetőpontja: komor indulatok; feszültséggel teli lelkiállapot
• 7. vsz.
• Átvált a jelenbe; múlt dicsőségeiből jelen sivárságába, reménytelenségébe
• Érték és időszembesítés
• egymással szembeállított képek: múlt dicsősége ®¬jelen megalázó törpesége (vár - kőhalom; kedv s öröm - halálhörgés, siralom; szabadság - kínzó rabság)
• 8. vsz.
• záró keret, de nem teljes ismétlése a nyitó keretnek
• szórend, képek komolyabbá, komorabbá válása tudatosítja nemzeti fájdalmat, amelyből nem virulhat szabadság
• Kölcsey nem tud kiutat mutatni
• Már csak Isten megbocsátása, szánalma segíthet




Kölcsey egész életében hazájáért munkálkodott. Az általa írt Himnusz máig is a magyar nép himnusza, melyet Erkel Ferenc zenésített meg.


Himnusz keletkezés 1823. január 22. Szatmárcseke kiadás 1828. Auróra keletkezés körülményei első reformországgyűlés megtorpanása, konzervatívok ellenállása a reformokkal szemben, csekei elszigeteltség, életformaváltás kudarca cím utal a műfajra, alcím: cenzúra megtévesztése, zivataros századok=török hódoltság kora műfaj himnusz (Istenhez fohászkodó, vallásos jellegű hálaének, az óda rokonműfaja), jeremiád (büntetés jogos, mégis siratja a pusztulást) téma kilátástalannak látja a haza helyzetét, csak a csodában hisz: megszólaltatja a vallásos gyökerű nemzeti bűntudatot, a nemzetféltés gondolatát; pozitív és negatív történelmi események felsorolása hangulat pesszimista (5 versszak múlt, 1 versszak jelen, jövőre csak a keretben utal); némi remény (Isten kért és feltételezett áldása), ereszkedő versforma imaforma megszólított Isten felépítés áldáskérés, magyarok bűnei, Isten haragja, törökök (Zrínyi) verselés időmértékes (trocheusok, spondeusok) rímelés keresztrím, igénytelen, dísztelen, gyakoriak a ragrímek, a tompított csengésű asszonáncok (miatt-villámidat) nyelvezet Zrínyi nyelve, 16-17. század (bús=fekete), régies szavak, Rákóczi-nótából kölcsönzött rím (tép-nép), kifejezi a Habsburg-ellenességét, protestáns prédikátorköltő: lélekbeli visszahelyezkedés megérteti a sajátos történelemszemléletet terjedelem 8 versszak, 8 soros versszakok szerkezet keretes (1. és 8. vsz.) 2-3. vsz.: Isten ajándékai, Isten cselekvő alany 4-6. vsz.: balsors nagy erejű romantikus képei 7. vsz.: jelen reménytelensége 1. versszak Istenhez fohászkodik, áldást kér a magyarságra, E/3., Isten a történelem irányítója, egyetlen hatalmas körmondat rendkívüli érzelmi töltéssel, múltat és jövendőt egységbe foglaló szemlélet, ünnepélyesség 2. versszak dicső múlt felelevenítése, Isten ajándékai, romantikus vonások, azonosulás: T/1., Árpád jelentősége, Magyarország természeti kincsei 3. versszak Hunyadi János és Mátyás törökellenes harcai, alliteráció 4. versszak fordulat a történelemben (mongolok, törökök), szégyenletes események, keserű múlt, önbíráló hangnem, nemzeti bűnökkel indokolja, hogy Isten elfordította tekintetét, uralkodó osztály romlottsága átvezetés: Hajh indulatszó, változatos mondatfajták, romantikus kötői képek 5. versszak nemesség hazaárulása (Csák Máté), belső viszályok, testvérháborúk 6. versszak romantikus kép, túlzások, ellentétek, paradoxon, érzelmi-hangulati tetőpont 7. versszak sivár jelen, szenvedések felsorolása, ellentétek (dicső múlt-sivár jelen), reménytelenség: hiányzik az áldozatkész, hazafias cselekvés, szabadságharcok hiábavalósága, mozgalmas képek 8. versszak inverzió: könyörgésre változik a kérés, szánalmat vár és remél, képek sötétebb színezetűek, komorabbak nemzethalál lassú elkorcsosodás, erkölcsi süllyedés szégyenletes utolsó stációja mondanivaló nemzeti történelem →balsors nem lát kiutat megzenésítés 1844. Erkel Ferenc: ima, fohász, templomi ének

Szerelemfelfogások

Gyöngyi jóvoltából!

A művészeti alkotások legnagyobb része azt a szerelemfelfogást tükrözi, amelyben a férfi piedesztálra emeli a szeretett hölgyet, és szép szavakkal megvallja, milyen erős érzések kötik a kedveshez: udvarló versek.

Ezt megfigyelhetjük a 16. században élő Balassi Bálint Júlia-verseiben. Szerelme egy férjes asszony volt, Losonczy Anna, akivel 6 évig tartott a szerelmük, de csak az első 2-3 hónapban volt felhőtlen. Mindenesetre Balassi ekkor vált verselgető főúrból az első igazi magyar lírikussá. Ilyen pl. a Hogy Júliára talála, így köszöne neki c. vers, melyben „Isten áldomása”-ként illetve „életem reménysége”-ként említi a nőt.

Csokonai Vitéz Mihály (18. sz. vége) szintén udvarlóverseket írt, szerelme Vajda Julianna, Lilla volt, egy jómódú komáromi kereskedő lánya. Az ekkor írt versek tanúsága szerint boldog és kölcsönös szerelem bontakozott ki közöttük, legalábbis eleinte. Szerelmük 9 hónapig tartott, majd szülei Lillát hozzáadták egy gazdag kereskedőhöz. Hozzá írta pl. A pillantó szemek, A boldogság (1797. „Ki boldogabb Vitéznél?” – utal a boldogságára), Az esküvés és A Reményhez („Óh! Csak Lillát hagytad volna, /Csak magát nekem…”) c. verseket.

A szerelmi lírát megújította Petőfi Sándor (1823-1849), mert ő azután is folytatta a szerelmes versek írását Szendrey Júliához, miután elvette feleségül, sőt önmagát is a nő által sikerült megszeretnie: hitvesi líra. 1846-ban (szept. 8-án) ismeri meg Júliát a nagykárolyi megyebálon. Kezdetben csak az vonzza Júliát Petőfiben, hogy híres költő, de amikor Petőfi kezd róla lemondani (Reszket a bokor, mert… c. versben), Júlia egy közös barátjuk Petőfihez írt levelének végére biggyeszti: „Ezerszer Júlia”. 1847-ben (megismerkedésük évfordulóján) esküvő, majd nászút egy barát koltói kastélyában. Júliához írt versek: Szeptember végén (ebben Petőfi megvallja, hogy halála után is szeretni fogja Júliát: „S e szív sebeit bekötözni, ki téged / Még akkor is, ott is, örökre szeret!”) és a Minek nevezzelek? (megpróbálja szavakkal kifejezni, mit érez a nő iránt).

A hitvesi líra képviselője volt még Tóth Árpád (1886-1928). Szerelmével, Lichtmann Annával tizenhat-tizenhét évesen ismerkedtek meg, de szegénységük miatt csak 6 évvel később házasodhattak össze. Az 1923-as Esti sugárkoszorú című művében már földre szállt istenként említi feleségét.

Radnóti Miklós (1909-1944) is a hitvesi líra képviselője. Gyarmati Fannival még középiskolás korukban ismerkedtek meg (ugyanahhoz a házaspárhoz jártak különmatekra). Kb. 9 évvel később házasodtak össze. A haláltábor borzalmai közepette végig a feleségéhez vágyott haza: Hetedik ecloga és Erőltetett menet. Szerelmének próbál hangot adni Tétova óda című művében is (itt nem az érzésben bizonytalan, csak nem tudja megfogalmazni azt a mély szerelmet, amit érez: „Mióta készülök, hogy elmondjam neked / szerelmem rejtett csillagrendszerét;”).

Világirodalmi példa a rajongó szerelemre Goethe (18-19. sz.) Az ifjú Werther szenvedései c. regénye, ill. Shakespeare (16-17. sz.) Rómeó és Júliája.

Emellett gyakorta előforduló szerelmi felfogás az ambivalens, „se veled, se nélküled” szerelemérzés. Ezt megtalálhatjuk a híres ókori költő, Catullus Lesbiához írt soraiban, melyben megvallja, hogy egyszerre szereti és gyűlöli az asszonyt. Ady Endrét (1877-1919) is ambivalens érzelem kötötte Diósy Ödönné Brüll Adélhoz, Lédához (férjes asszony, de férjétől külön él). Az asszony Párizsban figyelt fel Ady verseire, és azzal a céllal tért haza, hogy kiemelje a költőt Nagyvárad szűk lehetőségei közül (1903). Viszonyuknak 1912-ben lett vége. Hozzá írta: Héja-nász az avaron („Ez az utolsó nászunk nékünk: / Egymás husába beletépünk / S lehullunk az őszi avaron.”); Lédával a bálban („Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve / Rebbennek szét a boldog mátka-párok.”). A versekben diszharmonikus küzdelem jelenik meg a két szerelmes között.

Szabó Lőrinc szerelemfelfogásához Adyé áll a legközelebb.

József Attila (1905-1937): Óda (1933). Szintén újítás. Ihletadó: Dr. Szőlős Henrikné Marton Márta, csak három napja ismerte és még egyszer találkoztak Pesten. Nem a személy fontos, hanem maga a szerelem érzése, a női testet biológiai részletességgel jellemzi.

Bazsi üzenete

"Minden tétel (nyelvtan,irodalom,töri) rendelkezésemre áll, humános tételsor alapján a nyelvtan és az irodalom, de gondolom néhol van egyezés a reálossal is, úgyhogy akinek szüksége van az egész pakkra, az dobjon egy mailt a federibalazs@gmail.com címre."

Köszönjük Balázs, hogy felajánlottad!
Pusz

Női sorsok az irodalomban

(Megjegyzés: Nem kell ilyen bő lére ereszteni az elején a dolgokat, egy rövid összefoglalás kell csak, és utána kell rátérni az általad választott mű elemzésére. Érdemes azt a női szerepet kihangsúlyozni, amiről a Te feleleted fog szólni, tehát amit Te olvastál! Hatalmas respect érte Rékának!)

Női sorsok az irodalomban

1. A nők helyzete a történelem során:

- megítélése adott történelmi korban más-más követelmények, elvárások mentén alakul, és ezzel összefüggésben is változik.

- Az iparosodás korát megelőzően: a nagycsaládos életformában a nők szerepe főként az otthon környékére terjedt ki, a ház körüli teendőkre és a gyermeknevelésre.

- Az ipari forradalmakat követően a nők is dolgozni kényszerültek, hogy a család minimális megélhetését biztosítani tudják -> felborult a női szerepben addig megszokott egyensúly a megnövekedett terhek miatt (egyszerre kellett eleget tenni a tisztességesen dolgozó nő, és a gondoskodó anya, szerető feleség szerepelvárásainak).

- A XX. század második felében kibontakozó nőmozgalmak egyenjogúsítási törekvéseikkel a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségek ellen tiltakoztak.

2. Nők az irodalomban:

- Az egyes művek szereplői, karakterei

- Az írók, költők múzsái, alkotói ihletforrásai

- Később férfiakkal egyenrangú alkotók (írónők, költők stb)

3. Fontosabb női szerepek, sorsok az irodalomtörténetben:

– Az ókor:

A görög mitológiában:

*ókori görög mondás: „A férfi a család feje, de az asszony a nyaka, és a fej arra néz, amerre a nyak fordítja.”

* Pandóra szelencéje: Pandora kíváncsiságból felnyitotta az egyetlen tiltott szelencét, melyből kirepült a Fáradtság, a Betegség és az Öregség. Ijedten visszacsukta, de hiába, csak a Remény maradt a szelencében.

Homérosz: Odüsszeia:

*Pénelopé: Odüsszeusz felesége, aki húsz éven keresztül hűségesen várja haza urát, saját környezetével is dacolva (közben új férjjelöltek->furfang, húzza az időt, hogy ne kelljen férjhez mennie) A házastársi hűséget jelképezi.

*Kirké: A gyilkos szépség, a sötét mágia képviselője, aki disznóvá változtatta a szigetére vetődő férfiakat.

Szophoklész: Antigoné

*Antigoné Oidipusz egyik leánya; miután édesapja megvakítja magát és vándorútra kel, Antigoné hűségesen kíséri -> jó, megbocsátó, hűséges gyermek szerepe

*Hazatérve összeütközésbe kerül Kreónnal, aki nem engedi eltemettetni Polüneikészt. Antigoné az istenek törvényeire hivatkozva mégis eltemeti bátyját-> testvéri szeretet, erkölcs képviselete

*Antigonéval mindenki egyetért, de nem merik követni a példáját-> Antigoné az egyetlen, aki az isteni törvényt a saját életénél is fontosabbnak tartja

*Sorsa: Halál, de erkölcsi fölénnyel (Kreón is megbánja makacsságát)

A Biblia:

*Ószövetség, Teremtéstörténet

*Isten először Ádámot alkotja meg, majd az oldalbordájából Évát-> egyfajta hierarchiát feltételez

*Az első emberi pár az Édenkertben él, tudatlan boldogságban, egészen addig, míg meg nem szegik Isten egyetlen parancsát. A kígyó tanácsára ugyanis Éva szakít a Tudás fájának tiltott gyümölcséből, s Ádámot is megkínálja vele -> Éva a női kíváncsiság, befolyásolhatóság mellett a bűnre való csábítás jelképévé válik, valamint közvetetten az embert büntetésből érő rossz, boldogtalanság okozója

- A középkor:

* A himnuszok Szűz Mária (szűz és anya, ideális, ugyanakkor elérhetetlen szerep) és az angyalok szépségét dicsőítik

*A középkori lovagok szerelmes versei testetlen, légies hölgyekhez szólnak

– A reneszánsz:

*Dante: Isteni színjáték: Beatrice, a költő múzsája vezeti Dantét a Mennyországban -> angyali szerepkör

*Petrarca: bókoló költészet, múzsája Laura

*Balassi Bálint: Hazánkban a petrarcai bókoló költészet képviselője, múzsája Júlia (Ungnád Kristófné Losonczy Anna)

*Shakespeare: drámáiban találkozhatunk kiemelkedő női alakokkal

Júlia: a Rómeó és Júliában a haladás képviselője, a szerelem hirdetője, a régi rend tagadója (kényszerházasság). Sorsa: halál

- A romantika:

*Költészetben:

**Petőfi Sándor: ő teremti meg a hitvesi költészetet, melyben a nő szerepe a nyugalom, harmónia fenntartása, család teremtése

**Vajda János: Újfajta szerelmi költészet; szerelme, Gina más fajta nőtípust képvisel: a démoni, szabadabb erkölcsű társasági hölgy, a bukott nő. Nem menyasszony vagy feleség, hanem csak szerelmi partner, nem élettárs, hanem ellenfél, ki inkább kínzó szenvedést okoz, mint boldogságot -> reménytelenség, boldogságtól való megfosztottság, sóvárgás jelképe

*Regények:

**Balzac: Goriot apó: Jean- Joachim Goriot szerény körülmények között él, minden vagyonát lányaira (Anastasie, Delphine) költi (ruházkodás, taníttatás, stb), s felnőtt korukban is támogatja őket. Itt a női szerep a pénzügyileg mástól függő, mondhatni kitartott nő, aki talán szeretetével sem viszonozza az apa rajongását, gondoskodását; társadalmi lény, nem családi, kapcsolatai felszínesek (férj és szerető tartása)

**Jókai: Az arany ember

A romantikus regényben ugyan Tímár Mihály alakja a legkidolgozottabb, ám a női szereplők karaktere is említésre méltó

Tímea: a hűvös, elérhetetlen, egzotikus szépség; török származása miatt idegen; erős erkölcsi érzékű, hiszen hűséges Tímárhoz úgy is, hogy nem szerelmes belé; emellett okos és kitartó, szívós asszony, aki férje eltűnése után kezébe veszi a pénzügyek irányítását (férfi szerep, határozottságot és tudást igényel) Sorsa: boldogtalanság, hiszen Dódi levele alapján tudja, hogy férje életben van

Noémi: gyermeki boldogság, rajongó szerelem megtestesítője az édeni Senki szigetén; kinézetre és karakterre is ellentéte Tímeának; Tímár számára a beteljesült, boldog szerelem jelképe (gyerekük: Dódi); megértő megbocsátás, feloldozás Tímár számára, hisz miután meggyónja neki életének bűneit, a lány nem gyűlöli meg; Sorsa: boldog élet Mihállyal, család alapítása

Teréza mama: Noémi édesanyja; jó édesanya, ugyanakkor talpraesett, óriási életösztönnel (férje öngyilkossága után kiépítette maguknak a másik életüket a szigeten-> párhuzam Tímea „családfővé” válásával). Sorsa: békés halál

Athalie: a gonosz, a démon megtestesítője, a lecsúszott gazdag irigységével, palástolt haragjával; örömét abban leli, ha másoknak (főleg Tímeának és Mihálynak) árthat. Sorsa: börtön, miután megpróbálta megölni Tímeát

*Dráma:

**Madách: Az ember tragédiája

A bibliai teremtéstörténetből és a paradicsomi bukástól indulva Lucifer végigvezeti Ádámot a történelem legfontosabb eseményein; Éva az adott kor jellemző vagy épp kivételes, haladó szellemű nőalakjait személyesíti meg (részletesebben lásd: Madách-tétel)

–Klasszikus modernség:

*Költészetben:

**Ady Endre: Vajda költészetét folytatva Léda személyében a démoni nő, az ellenfél, az önző társ jelenik meg; diszharmonikus szerelem egy szeszélyes, izgalmas, „párizsi” gondolkozású nő iránt

**József Attila: Édesanyjáról, Pőcze Borbáláról szóló költészete egyedülálló a magyar irodalomtörténetben. A Mama 3 versében más-más szerepkörben jelenik meg:

Anyám: társadalmi helyzete áll a vers központjában, nehéz munkája (mosónő); szólhatna bármely, szegény sorban élő dolgozó anyáról, nőről

Mama: egy kisgyermek panaszos kifakadása; az anya nem tudja betölteni hagyományos szerepét (a gyerekről való érzelmi gondoskodás), mivel családfenntartóként dolgoznia kell; az anya egy elérhetetlen, már-már mennyei alak („szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.”)

Kései sirató: a költő már vádolja anyját korai haláláért, majd végső konklúzióként megállapítja, hogy a férfiak sorsa (anyjuk elvesztése, ez a kín) közös („Kit anya szült, az mind csalódik végül”)

*Regények:

**Móricz Zsigmond: Rokonok

Lina: Kopjáss felesége; kicsinyes, beosztó, állandóan dolgozó, az urát fillérekig elszámoltató; ugyanakkor Kopjáss régi, becsületes életét szimbolizálja

Magdaléna: Kopjáss szerelme, elérhetetlen; hideg, meddő, üres életű nő, akinek lelke talán nincs is, csak vonzó, gyönyörű teste; az új, úri, kifinomult élet jelképévé válik

**Németh László: Iszony

Kárász Nelli alakja aprólékosan kidolgozott; csendes, pusztai életébe Takaró Sanyi tör be, s a körülmények a lányt egy nem kívánt házasságba kényszerítik. Férjével ellentétes világot képviselnek, s ez feszültséget okoz: Nelliben iszony alakul ki, elidegenedik az élettől is, magányosnak és kiszolgáltatottnak érzi magát. Jelleme eltorzul, gonosszá fajul, iszonya borzalomba csap át, míg végül egy óvatlan pillanatban véletlenül megöli Sanyit. Halála azonban feloldozást jelent, szabadságot, a megérdemelt csendes magányt. -> Nelli nem az anya-feleség, sokkal inkább a befelé forduló, munkásasszony szerepét képviseli.

*Dráma:

**Ibsen: Nóra

Fordulópont a női szerep megítélésében; Nóra az első nőalak a világirodalomban, aki diadalra viszi a lázadást a polgári házasság látszatra és hazugságra épülő erkölcse ellen.

A konfliktust az okozza, hogy Nóra titokban kölcsönt vett fel, hogy férje egészségét egy utazással helyreállítsa. A váltó alá azonban apja nevét hamisította, mely bűntett, s tettére végül fény derül. A férje, ahelyett hogy a jó szándékot látná Nóra baklövése mögött, csak a várható botrányt emlegeti, s az asszonyt képmutatónak, hazugnak, sőt gonosztevőnek nevezi. S ugyan a zsarolójuk, Krogstad végül visszalép az ügy nyilvánosságra hozatalától, s így formailag minden rendben volna, Nóra mégis úgy dönt, elhagyja családját, hogy kitörjön a képmutató környezetéből. Még a gyerekeit is hajlandó maga mögött hagyni -> eddigi anyai szerep semmibe vétele, önállósodás, saját boldogságának keresése lesz a legfontosabb.

Görög eposzok

Nem véletlen nevezik az ókori Görögországot és Rómát kultúránk bölcsőjének. Az antikvitás (ókori görög és római kultúra) modern kultúránk alapfogalmainak megteremtője, innen erednek a különböző irodalmi műfajok, de képzőművészeti, matematikai, gazdasági ismeretink alapjai is innen származnak.

Jellemzői: világszemléletének központja a harmónia keresése

Világképe: emberközpontú

Istenképzete: antropomorf (isten ugyanolyan, mint az ember, csak halhatatlan)

Eposz:

• fogalma, jellemzői:

• Nagy terjedelmű elbeszélő költemény
• Hőse rendkívüli képességekkel van megáldva, és az istenek is támogatják
• Hőse egy egész közösség (pl. saját népe megmentése) szempontjából fontos tetteket visz véghez
• Alapja a görög mitológia
• A feldolgozott történet mindig a múltban játszódik, de kihatással van a jövőre is (pl. a nép fennmaradása)

• Fajtái:

• Naiv eposz: szájhagyomány útján terjed, szerzői nem ismertek
  homéroszi eposzok, Kalevala (finn népi eposz), Gilgames (sumér eposz)
• Műeposz: átveszi a naív eposz tulajdonságait, de szerzője ismert
  Vergilius: Aeneis, Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

• Eposzi kellékek: (magyarul amitől az eposz eposz lesz)

• Invokáció = segélykérés: a mű legelején található, egy megszólítás, felszólítás
  (pl. „Férfiúról szólj nékem múzsa!”)
• Propozíció: tárgy vagy téma megjelölése (amiről az egész mű szólni fog), ez is a mű legelején (pl. „Férfiúról szólj nékem múzsa, aki sokfelé bolyongott!” –segélykérés + téma)
• In medias res = dolgok közepébe vágva: nincs bevezetés, nem készít elő a történetre, hanem rögtön belevág a mesélésbe
• Enumeráció = előszámlálás: a csataleírásoknál a szembenálló seregek nagyon részletes bemutatása, leírása; az író ezzel növeli a győztes dicsőségét
• Állandó jelzők: minden szereplőnek van legalább egy visszatérő jelzője (pl. rózsásujjú Hajnal, bagolyszemű Héra)
• Sémák (=sablonok): visszatérő jelenetek, epizódok (pl. csataleírás, vendéglátás motívuma)
• Deus ex machina = isten a gépezet: csodás elemek szerepeltetése; amikor a szerző nem tud valós megoldást, befejezést, akkor isteni beavatkozást, közbelépést alkalmaz
• Állandó versforma: hexameter (=6 versláb):
  spondeusokból (- -) és dactilusokból (- v v) állnak a verssorok
  5. versláb daktilus, 6. versláb spondeus (mindig)

Homéroszi kérdés:

Homérosz életéről alig tudunk valamit, csupán annyi maradt fenn róla, hogy 7 város versengett, hogy melyik a szülővárosa.

A homéroszi eposzok a görög irodalom első írásos forrásai, az i.e.8.sz-ban keletkezhettek (valószínűleg). A tudósok azonban vitatják, hogy mindkét művet ő írta-e (sőt vannak, akik még azt is megkérdőjelezik, hogy élt egyáltalán). Ennek alapja a két mű közt fellelhető sok különbség (két eposz világszemlélete, formai-szerkezeti elemek, az Odüsszeia írója később élt…)

Trójai mondakör: NEM KELL MEGTANULNI, DE ÉRDEMES ELOLVASNI, MERT A DRÁMÁNÁL IS VÉGIG ELŐFORDUL + MINDKÉT EPOSZ ALAPJA EZ!!!!!

Zeusz hattyú alakjában elcsábítja Tündareosz király feleségét, Lédát, aki 2 hattyútojást hoz világra. Az egyik tojásból született Helené és Klütaimnésztra (a másikból 2 fiú: Kasztor, Polüdeukész). Helené a spártai Menelaosz király felesége lesz (ő egyébként Zeusz lánya), Klütaimnésztra a mükénéi Agamemnóné (ő pedig a halandó Tündareosz lánya)….

…a bilincseitől megszabadult .Prométheusz megjósolta Thetisz istennőnek, hogy akárkinek is lesz a felesége, a fia dicsőbb lesz apjánál. A férje Péleusz lett (halandó király), az esküvőjükön az istenek is megjelentek, kivéve Eriszt, a viszály istennőjét. Erisz bosszúból egy aranyalmát gurít az ünneplők közé „A legszebbnek” felirattal. Aphrodité, Pallasz Athéné és Héra összevesznek, hogy melyikük kapja meg az almát. Zeusz Páriszt jelöli ki döntőbírónak, aki Aphroditénak adja, mert az jutalmul Helenét ígérte neki. Párisz így megszökteti Helenét (Trójába viszi) a királyi kincsekkel együtt. (A háborúban ezért Aphrodité a trójaiakat segíti, míg Athéné és Héra ellenségei lesznek…) Az egyesített görög seregek Agamemnón vezetésével megindultak Trója ellen, és Odüsszeusz falovával győzelmet arattak.

(Valójában a trójai háború a görögök gyarmatosító hadjárata volt.)

Iliász rövid története (többit lásd az összehasonlításban) ELÉG ELOLVASNI!!!:

A görög seregek Trója előtt a tengerparton táboroznak (lásd trójai mondakör). Mivel a görögök megsértették Apollón isten papját (azzal, hogy elrabolták lányát –aki nem Briszéisz), Apollón dögvészt bocsát a seregekre. Akhilleusz kéri Agamemnónt, hogy adják vissza a papnak a lányát, de Agamemnón felháborodik ezen és elrabolja Akhilleusz rabnőjét, Briszéiszt. Akhilleusz ezen megsértődik és nem hajlandó részt venni a harcokban, így a görögök egyre nagyobb hátrányba kerülnek, (megtörténik Menelaósz és Parisz párbaja is…); a trójaiak már elérik a táborukat is, mikor Agamemnón könyörög Akhilleusznak, hogy folytassa a harcot. Akhilleusz továbbra is makacsul ellenáll, de beleegyezik abba, hogy barátja, Patroklosz az ő fegyverében vezesse a seregeit. Patrokloszt megöli Hektór, ez a fordulat. Akhilleusz a bosszú miatt bekapcsolódik a harcba, megöli Hektórt, holttestét meggyalázza. Priamosz király, Hektór apja könyörög a fia holttestéért Akhilleusznak, aki megsajnálja, sőt még 12 napos fegyverszünetet is elrendel a temetés idejére. De Tróját végül csak csellel tudják bevenni, Akhilleusz meghal.

Akhilleusz jelleme, jellemfejlődése (Akhilleusz jellemfejlődése áll a mű középpontjában!):

• A cselekmény kiindulási alapja Akhilleusz sértődöttsége
  harag oka: megbecsülését, hírnevét csorbította meg Agamemnón
• Azért megy Trójába, hogy hősi halált haljon
  a dicstelen, de hosszú élettel szemben ő tudatosan a hősi halállal megszerezhető hírnevet választotta
• Gőgös, indulatos, büszke, önző
• Személyes érdek halálos szenvedélyű védelme
• Hősiesség = közösségtől kapott tisztelet, a közösségért való küzdelemért tisztelik, de ő önzésével, makacsságával az egész közösséget feláldozta volna a saját igazáért, dicsőségéért (mivel nem harcolt, így veszélybe kerültek)
• Bosszúvágya Agamemnón felett, önzése a visszájára fordul, amikor elveszíti Patrokloszt
• Önvád gyötri, ezért harcol ezután, kibékül Agamemnónnal, de békét Hektór megölése (bosszú) után sem lel
• Priamosz megjelenése: Akhilleuszt a jó irányba téríti, jelleme megváltozik
• Képes az erkölcsi megtisztulásra, képes emberies magatartásra még ellenségével szemben is
• Iliász embereszménye tehát: lebírhatatlan vitézi erő, halálmegvető bátorság, harci dicsőségben megmutatkozó emberi nagyság, de erkölcsi tisztaság (képesség a megtisztulásra)

Odüsszeia:

• Szerkezete:
• Bonyolultabb, cselekmény több szálon fut, nem kronológiai sorrend
• 1-12. ének: előzmények:
• 1-4.ének: Ithaka: Télemakhosz, Odüsszeusz fia elindul apjáról valamit megtudni: Püloszba majd Spártába (Menelaoszhoz) megy
  Odüsszeusz nem jelenik meg ebben a részben, csak szó van róla
  a jelen eseményei
  rész jelentősége:
• Ithaka állapotának bemutatása: 108 kérő, erkölcsi rend leromlása, anarchikus állapotok
• Pénelopé hűségének bemutatása
• Télemakhosz férfivá érésének bemutatása (méltó harcostársa lesz apjának)
• 5-8.ének: Ogügié szigetén „raboskodik” Odüsszeusz Kalüpszó nimfánál
  Pallasz Athéné közbenjárásával a nimfa szabadon engedi, tutajjal eljut Szkhéria szigetére a phaiákokhoz
  a jelen idő eseményei
• 9-12.ének: Szkhéria szigete: Odüsszeusz elmeséli történetét, kalandjait
  a múlt eseményeinek megismerése (de jelen időben elmondva!)

• kalandjai: (EMLÉKEZTETŐ, NEM KELL RÉSZLETESEN TUDNI!)

1. kikónok kirablása –kapzsi mohóság
2. lótuszevők szigete – mohóság
3. Polüphémosz, a küklopsz (Posszeidon fia) megvakítása – Posszeidón későbbi haragjának magyarázata, emberi kiszolgáltatottság és tehetetlenség
4. Aiolié szigete (Aiolosz a szelek királya), tömlőben Odüsszeusz megkapja a szeleket, amelyek segítik őket a hazatérésben, de társai kibontják a tömlőt, a hajót visszafújja a szél – gyanakvás, rosszindulat, kapzsiság
5. laisztrügónok, emberevő óriások hatalmas sziklákat dobálva szétzúzzák Odüsszeusz hajóit (kivéve persze Odüsszeuszét)
6. Aiaié szigete: Kirké istennő disznóvá változtatja 21 társukat, Hermész segítségével visszaváltoznak –ember elállatiasodása
7. leszállás az Alvilágba, hogy jóslatot kérjen Teiresziásztól hazatérését illetően, találkozik anyjával, aki beszámol az ithakai állapotokról, találkozik Agamemnónnal: elmeséli, hogy felesége ölte meg szeretője segítségével, amikor hazaérkezett, ezzel figyelmezteti Odüsszeuszt, hogy ha hazatér, titokban tegye, ne bízzon meg Pénelopéban sem…(EZ A TÖRTÉNET VISSZATÉR A DRÁMÁNÁL, ÉRDEMES MEGJEGYEZNI!!!)
8. Szirének szigete: társai fülébe viaszt öntenek, hogy ne hallják a szirének bűvös dalát, csak Odüsszeusz hallgatja őket, de hozzákötözik az árbóchoz
9. Szkülla és Kharübdisz: veszélyes tengerszorosban lakó hatfejű szörny és mindent elnyelő örvény
10. Héliosz, a Napisten legszebb marháinak megevése, az isten bosszúja: irtózatos vihar, egyedül Odüsszeusz éli túl
    a tengeren hánykolódik, míg a phaiákok szigetére nem ér
    itt kapcsolódik vissza a jelenbe a történet

• Kalandok szerepe:

• Odüsszeusz jellemének sokoldalú bemutatása
• Késleltetés szerepe
• A mű cselekményességét adja, izgalmassá, szórakoztatóvá teszi
• A múlt megismertetése
• Emberi tulajdonságok bírálata, Odüsszeusz (mint a mű embereszménye) dicsőítése, társai kritizálása, ellentétbe helyezése

• 13-24.ének: hazatérés: Ithaka, jelen idő eseményei:
  titokban, álruhában érkezik meg (Agamemnón tanácsára), Pénelopé íjászversenye, leszámolás a kérőkkel
• Mű mondanivalója: az élet a legfőbb érték (Odüsszeusz megmenekült, hazatért ezáltal és kalandjai által maradt fenn neve, nem a halálával)
  legfőbb erények: bölcsesség, igazságosság, tapasztalat (ezt bizonyítja a kalandokban a negatív tulajdonságok kiemelése, amivel az író szembe helyezi Odüsszeusz szinte tökéletes jellemét)
• Odüsszeusz jelleme, a mű embereszménye:
• Kiváló katona, kitűnő vezér, irányító
• Hazaszeretet: célja a hazatérés, hazája megmentése
• Leleményes, ravasz, megfontolt
• Kíváncsi utazó, kalandvágyó
• Rangja ellenére (király) ért a mindennapi dolgokhoz (kézműves, nem nézi le társait)
  ún. polisz-ember típus, személyével új embereszmény születik meg: sokat tapasztalt, bölcs, leleményes, politikus ember

Iliász-Odüsszeia összehasonlítás

	Iliász	Odüsszeia
Keletkezés	i.e.8.sz, kb. 500 évvel a trójai háború után	Iliász folytatása
Cím értelmezése	Trójáról szóló ének (Trója =Ilion) (témát határozza meg)	Odüsszeuszra utal (témát határozza meg)
Cselekmény ideje	Nem az egész trójai háborút dolgozza fel (10 év), hanem csak a 10.év 52 napját	Trójai háború után 10 évvel, a 20.év 41 napját dolgozza fel De mivel elmeséli a múlt eseményeit is, ezért sokkal szélesebb intervallum!! (nagyobb időhorizont)
Történet	Egyetlen történetet emel ki az egész háborúból, Akhilleusz sértődöttségét; az előzményeket csak felvillantja, a jövőt csak sejteti	Odüsszeusz bolyongása
Főhős	Akhilleusz	Odüsszeusz
Elbeszélés módja	Kronologikus: események időrendbeli egymásutánja szerint DE: anakronisztikus epizódokkal (abba az eseménysorba nem illőrészek), pl.: nem valószínű, hogy a 2 leginkább érdekelt fél, Parisz és Meneláosz párviadalára, mely a két nép közötti vitát eldönthette volna, a háború utolsó évében kerül sor, vagy hogy csak ekkor mutatja be Helené a híres görög vezéreket Priamosznak	A cselekmény jelen időben zajlik, de visszatekintő (=retrospektív) elbeszélésekben megelevenedik a múlt, a kalandok elmesélésével visszaugrik az időben
szerkezet	Egyszerű (a kronológia miatt, cselekmény 1 szálon fut, nagyjából egy helyen) Csupán néhány csomópont köré épül Kronológiai sorrend	Bonyolult (cselekmény több szálon fut, több időben, rengeteg helyen, rengeteg szereplő + azok múltja) In medias res
Énekek száma	24
jellemzőik	Reálisabb, leíróbb, egysíkúbb	Meseszerű, cselekményes, változatos
nyelvezetük	Eltérő nyelvjárások: iol, aiol nyelvjárás	Ion nyelvjárás
Istenek szerepe	Fontos szerepük van
	Mindent ők intéznek, csaták, egyéni összecsapások kimenetele, magát a konfliktust is ők okozzák (lásd korábban), az emberek az istenek játékszerei	Segítségnyújtás, konfliktusok (Posszeidón), de az emberek sorsát már nem kizárólagosan ők irányítják

Akhilleusz és Odüsszeusz összehasonlítása

Akhilleusz	Odüsszeusz
Bátor, jó harcos
Előkelő származásúak
Istenek által támogatottak (Akhilleusz anyja isten!)
Két különböző társadalmi értékrend képviselői
Hírnév, dicsőség vezérli	Józan ész, megfontoltság (új embereszmény)
Önfejű, hirtelen haragú, önző, hiú, makacs..	Bölcs, leleményes, megfontolt, tapasztalt…

Segítség az Ember tragédiája című dráma feldolgozásához

Virágnak köszönhetően kerülnek fel a képek, neki hálálkodjatok!

A Vörösmarty Színház

(Itt a két tételt összedobtam egybe!)

A székesfehérvári Vörösmarty Színház
Fehérvár közönsége a kőszínház megépítése előtt sem maradt ki a színházi életből, hiszen addig a kor legendás színművészei a város fogadóiban léptek fel. A városban megforduló színtársulatok a XVIII. század végén és a XIX. század elején a német többségű belváros és a városban állomásozó osztrák tisztikar igényeinek megfelelően németajkúak voltak; az első magyar színtársulat 1813 októberében jelent meg a városban: Kultsár István pest-budai társulata. A társulat feloszlása után, amikor úgy látszott, hogy a magyar színművészet ügye ismét holtpontra jut, Fejér megye közönsége közadakozásból hosszú időre otthont adott a magyar színészet legjobb művelőinek. Az 1818-1837 között működő „Székesfehérvári Nemzeti Játék Színi Társulat” otthona a Kossuth utcai Győry-ház volt. A vármegye sokrétűen pártolta a színjátszást: átvállalta az anyagi terheket, biztosította a színészek elszállásolását, a Pelikán nagytermét pedig nagyrészt adományokból és felajánlásokból alakították át színházzá.
A színház jelentősége kezdettől fogva túlnőtt a kis vidéki város méretein, s működése a magyar színészet történetének fontos fejezete. Kiemelkedő szerepe nem csak abban nyilvánult meg, hogy a budai színészet válsága idején helyet adott a magyar Tháliának, valamint útnak indította Laborfalvy Rózát és számos más nagy színészünket, hanem abban is, hogy a Győry-ház színpadán mutatták be az új magyar drámairodalom első jelentős alkotásait. Különösen Kisfaludy Károly műveit játszották igen nagy sikerrel. (A tatárok Magyarországon, A kérők, A pártütők). Kisfaludy drámáinak, vígjátékainak és történelmi tragédiáinak jelentősége az volt, hogy magyarul szólaltak meg és nemzeti érzést, hazaszeretetet hirdettek. Nagy szerepe volt a fehérvári társulatnak a világ legnagyobb klasszikus drámaírója, William Shakespeare drámáinak magyar nyelven való bemutatásában is. Itt játszották először a Lear királyt, a Macbethet és a Hamletet is. (Petőfi 1842 tájékán állt vándorszínésznek, a Fehérvárott is játszó Szabó-társulathoz. A költő a „Párisi naplopó”-ban lépett először színre, Borostyán művésznéven.)
Az 1860-ban alakult „Színészpártoló Társaság” önálló kőszínház építését szorgalmazta, ennek alapkövét 1872. augusztus 8-án rakták le, tervezői a kor ismert színházépítői, Koch és Skalniczky voltak. A Győry-ház szálájának 1873-as beomlása után különösen sürgetővé vált az új színház megnyitása, ami végül 1874. augusztus 22-én nyitotta meg kapuit. Az avatási ünnepségen a Kisfaludy Társaságot Jókai Mór és Gyulai Pál, a Tudományos Akadémiát pedig Arany László és Pulszky Ferenc képviselte. Jókai alkalmi köszöntőjét Laborfalvy Róza mondta el; az avató díszelőadáson Katona József Bánk bánját mutatták be. A fehérvári színház 1913 óta viseli Vörösmarty nevét.


A második világháború során, 1944-ben a nagy múltú színház elpusztult, teljesen kiégett. Széleskörű társadalmi összefogás keretében a város lakossága újjáépítette a színházat, amely 1962. november 7-én nyitotta meg ismét a kapuit: ekkor a budapesti Nemzeti Színház mutatta be Vörösmarty Csongor és Tündéjét Törőcsik Mari és Bitskey Tibor főszereplésével, Marton Endre rendezésében.
Az azóta eltelt több mint negyven év során nem történt felújítás az épületben. A színpadtechnika, az elektromos hálózat elavult, az épület állaga leromlott, így elkerülhetetlenné vált a felújítása, de valójában egy új színház épült Székesfehérváron, hiszen a régi színházból csak a külső főfalak maradtak meg. A korábbi belső elrendezést teljesen szétbontották, a nézőtér visszakapta színházi jellegét, megszűnt az erkély, helyette páholyokat alakítottak ki és az egész nézőtér légkondicionált lett. Az új színház 2005 decemberében nyílt meg.

A csak befogadószínházként működő fehérvári teátrum évtizedekig nem rendelkezett önálló társulattal. Eleinte csak egy-egy bemutatóra szerződtettek színművészeket, de 1995 júniusában a városi önkormányzat lehetővé tette, hogy tíz fiatal színésszel (Brunner Márta, Fehér Adrienn, Horkay Péter, Németh Attila, Szabó P. Szilveszter, Szomor György, Tihanyi Lívia, Várfi Sándor, Zakariás Éva, Závodszky Noémi) létrejöjjön a színház társulatának magja. Ez a névsor 1997-ben tovább bővült: a Vörösmarty Színházhoz szerződött Kállay Ilona és Szabó Gyula. Ez azt jelentette, hogy a pályakezdő fiatalok mellé érettebb, tapasztaltabb művészek érkezhettek Fehérvárra, és a társulat azóta is folyamatosan bővül és változik. Évadról-évadra egyre tekintélyesebb méretű társulat adja elő a színműveket és az előző évadok legnagyobb sikereit. A színház jelenlegi igazgatója Vasvári Csaba.

Jelenleg műsoron lévő darabok(2008/2009)
• Gogol: A revizor
• Schiller: Stuart Mária
• Dickens: Copperfield Dávid
• Thomas: Nyolc nő
• Goldoni: Chioggiai csetepaté
• Ábrahám Pál: Bál a Savoyban

A székesfehérvári Vörösmarty Színház
Hazánk legújabb és egyben egyik legrégebbi színháza nyitotta meg kapuit 2005 decemberében: az 1874-ben felavatott székesfehérvári Vörösmarty Színházat a 2004 nyarán megkezdett teljes felújítás és átépítés befejezése után adták át a közönségnek. A négymilliárd forintos rekonstrukció során 3500 köbméter betont, 350 tonna acélt, 160 kilométernyi elektromos és informatikai kábelt, 16 kilométernyi gépészeti csövet, 1900 négyzetméter kőburkolatot használtak fel - gyakorlatilag egy vadonatúj teátrum várja a közönséget, hiszen a régi színházból csak a külső főfalak maradtak meg. A korábbi belső elrendezést teljesen szétbontották, a nézőtér visszakapta színházi jellegét, megszűnt az erkély, helyette páholyokat alakítottak ki és az egész nézőtér légkondicionált lett.

Csúcstechnikát építettek be a színpadra is: új világítási hidak, új reflektorok, motoros díszlethúzók vették át a korábbi, mára már teljesen elavult színpadtechnika feladatait. A korábbi egyszerű forgószínpadot gyűrűs forgószínpad váltotta fel, ami azt jelenti, hogy a forgó közepe és gyűrűje egymástól függetlenül is mozgatható, értelemszerűen akár egymással ellentétes irányban is, ami látványos díszletváltásokat tesz lehetővé. Ugyancsak gyors és látványos díszletezést valósít meg az a 36 tagból álló díszletmozgató kocsi, amely a hátsó színpadról fél perc alatt áthúz egy teljesen felépített díszletet a színpadra.


A magyar nyelvű színjátszás bölcsője
Fehérvár közönsége a kőszínház megépítése előtt sem maradt ki a színházi életből, hiszen addig a kor legendás színművészei a város fogadóiban léptek fel. A városban megforduló színtársulatok a XVIII. század végén és a XIX. század elején a német többségű belváros és a városban állomásozó osztrák tisztikar igényeinek megfelelően németajkúak voltak; az első magyar színtársulat 1813 októberében jelent meg a városban. Kultsár István pest-budai társulata ekkor mindössze nyolc napig játszott a fehérvári publikumnak, de a következő év tavaszán és őszén már egy-egy hónapot töltöttek itt, összesen 47 estén léptek fel teljes társulattal, valamennyi színjátéktípussal.

A társulat feloszlása után, amikor úgy látszott, hogy a magyar színművészet ügye ismét holtpontra jut, Fejér megye közönsége közadakozásból hosszú időre otthont adott a magyar színészet legjobb művelőinek. Az 1818-1837 között működő „Székesfehérvári Nemzeti Játék Színi Társulat” otthona a Kossuth utcai Győry-ház volt. A ház egyik felében a Pelikán fogadó, a másikban a „theatrum szálája” helyezkedett el, ahol egyébként már 1790-től kezdve tartottak színielőadásokat. A hatalmas terem – amely 1873 augusztusában összedőlt – egyik végében a karzat, a másikon a színpad, a zsinórpadlás és az öltözők kaptak helyet.

A vármegye sokrétűen pártolta a színjátszást: átvállalta az igazgatás anyagi terheit, ingyenesen a társulat rendelkezésére bocsátotta a Pelikán fogadó nagytermét és biztosította a színészek elszállásolását a Bajzáth-házban, a Pelikán nagytermét pedig nagyrészt adományokból és felajánlásokból alakították át színházzá.

Ürményi József, Fejér vármegye főispánja elismerőleg írt erről a színházról: „A színházat igen színesnek találtam, jól van világítva, erős fénylámpával a közepén, mint a pesti vagy a budai jól ellátott színházban, a zenekar 16 tagból áll, a ruhatár pedig nagyszerűbb, mint Pesten.”

A vármegyei igazgatás komolyan vette a színjátszás nyelvművelésben betöltött szerepét, de ismerte nemesi pártolói igényeit is. Ezért az első hónapok után, amikor a vándorszínészet Kotzebue-ra és a vígjátékokra épített átlagműsorát játszották, egyértelműen a vitézi játékok és a szomorújátékok irányába mozdították el a repertoárt, és - mintegy learatva az 1810-es évek drámafejlődésének eredményeit - a magyar tematika és az eredetiség szempontjait igyekeztek érvényesíteni. Műsorukra mihamar felkerültek a kortárs témájú, máshol már cenzúra tiltotta művek, amelyeket aztán a társulat nagy sikerrel játszott más városokban, köztük Pest-Budán is.

A színház jelentősége kezdettől fogva túlnőtt a kis vidéki város méretein, s működése a magyar színészet történetének fontos fejezete. Kiemelkedő szerepe nem csak abban nyilvánult meg, hogy a budai színészet válsága idején helyet adott a magyar Tháliának, foglalkoztatta Kántornét, Dérynét, Szentpétery Zsigmondot, Lendvainét, útnak indította Laborfalvy Rózát és számos más nagy színészünket, hanem abban is, hogy a Győry-ház színpadán mutatták be az új magyar drámairodalom első jelentős alkotásait.

Különösen Kisfaludy Károly műveit játszották igen nagy sikerrel: a romantika első nemzedékének vezére öt darabot írt a fehérvári társulat számára (A tatárok Magyarországon, Ilka vagy Nándorfehérvár bevétele, Stibor vajda, A kérők, A pártütők). Kisfaludy drámáinak, vígjátékainak és történelmi tragédiáinak jelentősége az volt, hogy magyarul szólaltak meg és nemzeti érzést, hazaszeretetet hirdettek. 1820-ban Szammer Pál nyomdájában jelent meg a „Magyar Theátrumi Zseb Könyvetske”, amely így méltatja Kisfaludy munkásságát: „Méltó dicséretet és köszönetet érdemel Kisfaludy Károly úr munkás fáradozásáért: megmutatta a Tit. Szerző Úr, hogy a magyar nyelv komor valósága nemtsak a szomorú történetek lefestésére alkalmas, hanem az érzékeny és víg tárgyak gyengébb rajzolását is eltalálja, ha értő kéz vezérli az etsetet, amelynek követésére méltó példáját adta a szép Magyar Jambusokban írt eredeti darabjaival, melyekkel a Tek. Theatralis igazgatóság könyvtárát gazdagította.”

Nagy szerepe volt a fehérvári társulatnak a világ legnagyobb klasszikus drámaírója, William Shakespeare drámáinak magyar nyelven való bemutatásában is. Ezen a színpadon hangzott fel először magyarul Lear király panasza és a szomorú sorsú dán királyfi, Hamlet örök kérdése, a „lenni vagy nem lenni”. Itt találkozott a magyar közönség először a Macbeth-tel és a Makrancos hölggyel is.

A fehérvári színjátszás további történetében az 1842/43-as évad tarthat számot különös figyelemre. Petőfi vándorszínész korszakának ideje ez, a Fehérvárott is játszó Szabó-társulatnál. A költő a „Párisi naplopó”-ban lépett először színre, Borostyán művésznéven.


Emeljünk templomot Tháliának!
Az 1860-ban alakult „Színészpártoló Társaság” önálló kőszínház építését szorgalmazta, ennek alapkövét 1872. augusztus 8-án rakták le, tervezői a kor ismert színházépítői, Koch és Skalniczky voltak. A Győry-ház szálájának 1873-as beomlása után különösen sürgetővé vált az új színház megnyitása, amelyre további egy évet kellett várni: 1874. augusztus 22-én nyitotta meg kapuit. Az avatási ünnepségen a Kisfaludy Társaságot Jókai Mór és Gyulai Pál, a Tudományos Akadémiát pedig Arany László és Pulszky Ferenc képviselte. Jókai alkalmi köszöntőjét Laborfalvy Róza mondta el; az avató díszelőadáson Katona József Bánk bánját mutatták be.

A fehérvári színháznak nagy múltja, dicső szerepe volt a magyarországi színjátszás történetében. Színpadán a legkiválóbb magyar színművészek léptek fel: Varsányi Irén, Hegedűs Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Ladomerszky Margit, Bajor Gizi. Korunk színésznemzedékének tagjai közül is sokan kezdték pályafutásukat a fehérvári színházban, amely 1913 óta viseli Vörösmarty nevét.
A második világháború során, 1944-ben a nagy múltú színház elpusztult, teljesen kiégett. Széleskörű társadalmi összefogás keretében a város lakossága újjáépítette a színházat, amely 1962. november 7-én nyitotta meg ismét a kapuit: ekkor a budapesti Nemzeti Színház mutatta be Vörösmarty Csongor és Tündéjét Törőcsik Mari és Bitskey Tibor főszereplésével, Marton Endre rendezésében. Az ördögfiókákat Garas Dezső, Gellei Kornél és Horváth József alakította, a további szereplők között Major Tamás, Ungváry László és Szirtes Ádám nevét is megtaláljuk.
Az azóta eltelt több mint negyven év során nem történt felújítás az épületben. A színpadtechnika, az elektromos hálózat elavult, az épület állaga leromlott, így elkerülhetetlenné vált a felújítása. Több sikertelen pályázat után 2003-ban végre siker koronázta a város erőfeszítéseit, és sikerült központi támogatást nyerni a rekonstrukcióhoz. A befogadószínháznak épített házat a társulat már kinőtte, ezért a felújítási terv bővítést is magába foglalt, így valójában egy új színház épült Székesfehérváron.


Önálló utakon

Az 1962. évi alapító okirat nem színháznak, hanem „színházi célú művelődési intézménynek” nevezi a város színházát, de a közönség, a színházi emberek, a sajtó sohasem nevezte másként, mindig színháznak, ahogy az épület homlokzatán is ez áll: Vörösmarty Színház. A csak befogadószínházként működő fehérvári teátrum évtizedekig nem rendelkezett önálló társulattal. 1983-tól kezdődően azonban mind határozottabban kezdett törekedni az önállóságra, életre keltve megannyi kitűnő darabot, megteremtve ezzel a fehérvári színházi műhelyt, a saját arculatú alkotó munkát.

Eleinte csak egy-egy bemutatóra szerződtettek színművészeket, de 1995 júniusában a városi önkormányzat lehetővé tette, hogy tíz fiatal színésszel (Brunner Márta, Fehér Adrienn, Horkay Péter, Németh Attila, Szabó P. Szilveszter, Szomor György, Tihanyi Lívia, Várfi Sándor, Zakariás Éva, Závodszky Noémi) létrejöjjön a színház társulatának magja. Ez a névsor 1997-ben tovább bővült: a Vörösmarty Színházhoz szerződött Kállay Ilona és Szabó Gyula – az önkormányzat ugyanis további tizenhat színművész szerződtetését biztosította. Ez azt jelentette, hogy a pályakezdő fiatalok mellé érettebb, tapasztaltabb művészek érkezhettek Fehérvárra, és a társulat azóta is folyamatosan bővül és változik. Évadról-évadra egyre tekintélyesebb méretű társulat adja elő a színműveket és az előző évadok legnagyobb sikereit.
Nem régiben váltotta fel Surdi Miklós igazgatót Vasvári Csaba.